Tejivás és az ember származása

Nolblog

Italo | 2007. márc. 28.

Tavaly decemberben a NYT ban közölt kutatási eredmények alapján bejegyzést írtam a tejivás képességéről. Ezt a képességet a kultúra fejlesztette ki. Arról tanúskodik, hogy az ember a természetes kiválasztódás során gyorsan alkalmazkodott a környezeti kihívásokhoz. A vizsgált csontmaradványok abba a százezres nagyságú leletanyagba tartoznak, amelynek manapság egyetlen racionális magyarázata az ember élővilágból való származásának elmélete. Utóbbinak, mint szakmai elméletnek, nincs szüksége külső tekintély általi jóváhagyásra.
 
Most Juhari Zsuzsanna tudósít  a College London Egyetem genetikusa,  Mark Thomas vezette csoport fentiekkel egybevágó vizsgálatairól. (Népszabadság 2007. 03.24)
 
A tejet mindenki képes megemészteni mintegy ötéves koráig, hiszen különben nem lenne képes az anyatej fogyasztására sem. Felnőttkorra azonban az emberek zöme elveszíti a laktóz iránti toleranciát. Kivéve az európaiak egy részét. De az Európában élő elődeink még 7000-8000 éve felnőtt korban szintén képtelenek voltak megemészteni a tejet.
 
A kutatási jelentés három dolgot emel ki:
 
1. A tejemésztés képessége viharos gyorsasággal fejlődött ki az emberben
2. Ilyen képesség kialakulása evolúcióban történt, sőt, „a legelőnyösebb evolúciós vonás, amely az emberben a legutóbbi időkben kifejlődött”. Azért vált lehetővé, mert mintegy kilencezer éve Európában általánossá vált a szarvasmarha tartása és a tej könnyen hozzáférhető lett.
3. A tejivás a létért folytatott küzdelemben szelekciós előnyhöz juttatta azokat, akik képesek voltak rá.   De nemcsak az előny, hanem a szelekciós kényszer is szerepet játszott. „A korai európaiak számára komoly túlélési esélyeket biztosított”, sőt,  „a túlélési esélyeket drámaian növelte” 
 
A túlélési kényszer főképpen Északon működött. Északon jóval kevesebbet süt a nap, az északiak szervezetében ezért kevesebb a D-vitamin és a kálcium. A tejfogyasztás megoldotta a kalciumbevitel problémáját. Előmozdíthatta ezeknek a területeknek a benépesítését. Dél-Európa népeinél ez a kényszer nem állott fenn és az ottani emberek többsége ma sem bírja a tejet fogyasztani.

Advertisements

Az élő sejt: összetett organizmus

Minden testi sejtünk maga is rendkívül összetett organizmus, melynek funkciója a biokémiai formában tárolt információ másolása, lefordítása és felhasználása  szöveteink és szerveink építésére, a tulajdonságok átörökítésére. Élő számítógépként működik.

I. ÉLŐ SZÁMÍTÓGÉP

Az alábbi ábra feltünteti ezt a kémiai hardvert, vagyis az átöröklésben is szerepet játszó sejtalkotókat. Röviden felsorolva, ezek riboszómák, mitokondrium, sejtközpont, sejtmag, kromoszómák. Történeti okokból az utóbbiakkal kezdem.

Kromoszómák. Az öröklődésben teljesen egyformán vesznek részt a két szülő ivarsejtjei, melyek a nemzésben egyesülnek kromoszómapárokká. (Nukleinsav – DNS – tartalmukról alább lesz szó.) Ha egy meghatározott tulajdonságra vonatkozóan mindkét szülő ugyanannak a változatnak örökítőanyagát hordozza, akkor az utód a szóban forgó tulajdonságra azonos örökítőanyaggal rendelkezik, vagyis „homozigóta”. Ha az ivarsejtek kromoszómái egy vagy több tulajdonságra különböző örökítőanyagot hordoznak az utód heterozigóta lesz. Csak itt játszik szerepet az, hogy az illető gén átörökítése domináns, vagy recesszív (háttéri). Itt a domináns gén jut érvényre az öröklődésben, de valamelyik következő kereszteződésben az addig recesszív gén válhat dominánssá. Ez kifejezetten génjelenség. Egy embernek, populációnak, törzsnek, vagy nemzetnek nincs általános, és végleges domináns vagy recesszív apai, vagy anyai átöröklési jellegzetessége.

Kénytelen leszek a mellékelt ábra néhány szakkifejezését használni. Minden cito kezdetű szó a sejtre vonatkozik. A citológia: sejttan. A sejtet a citoplazma tölti ki, belső része az endoplazma. Számos elkülönült részleg vesz részt a technológiai folyamatban. Egyik fajtájuk a retikulum, afféle membránhalmaz. Hártyával határolt üregecskék, csövecskék rendszere. A hártyák fontos szerepe az elkülönítés, mivel a sejt számos pirinyó vegykonyhájában más és más környezetre, például eltérő savasságra van szükség. Állati sejt:

A képen is feltüntetett legcsúnyább szakkifejezés az „endoplazmatikus retikulum”: a sejt citoplazmájában található lapított cső alakú membránokból álló rendszer. Ha sima felszínű: anyagok tárolásában vesz részt. Ha pedig a felszínén a Nobel díjas felfedezőről Palade féle szemcséknek nevezett riboszómák vannak, akkor a fehérjék előállítását végzi. A citoplazmában szabadon is találhatók riboszóma szemcsék. RNS-t tartalmaznak.

Az RNS az egyik nukleinsav és az imént említett riboszóma RNS (rRNS) mellett még két fő típusa van: messenger (hírvivő, mRNS) és transzfer (szállító, tRNS).

Mitokondrium: a sejt energiatermelését és anyagcsere folyamatait végzi. A mitokondrium 0,5%-a nukleinsavat (DNS) tartalmaz. Ennek következtében a sejttől függetlenül képes osztódni a sejten belül. DNS jellegei anyai ágon öröklődnek.

A sejtközpont (citocentrum) is saját DNS-el, és RNS-el rendelkezik. DNS tartalma által képes a sejttől függetlenül osztódni, tehát szintén autoreproduktív sejtszervecske. Szerepe van a sejt osztódásának irányításában, és a sejt mozgatásában.

Sejtmag (nukleusz) fő funkciója: szabályozza a sejt élettevékenységeit (anyagcsere, növekedés, szaporodás). DNS tartalmánál fogva magába foglalja a fehérje szintézis összes információját.

Alkotórészei:

-maghártya: zsiros-fehérjés membrán, rajta pórusok találhatók, ezért félig áteresztő (szemipermeábilis) hártya. A maghártyán keresztül állandó az anyagkicserélődés a sejtmag és a citoplazma között.

-sejtmagvacska (nukleolusz) száma a sejt anyagcseréjétől függ. Intenzív anyagcsere esetén több van. Nemcsak a

magvacskák száma, hanem a mérete is nagyobb. RNS raktár, és fehérje szintetizáló hely.

-kromatin (festődő) állomány: szemcsés szerkezetű állomány. E kromatin szemcsék tartalmazzák a sejt DNS állományának nagyobb részét, ezen kívül fehérjét. Nyugvó (nem osztódó) sejtben a DNS kromatin szemcsék formájában található, még nincs kettős spirálba rendeződve. A sejt többnyire nyugvó formában él. Osztódó sejtekben a DNS a kromatin szemcsékből kialakult kromoszómákban van. (A környező magnedv nem festődő, akromatin.)

A lizoszóma és a peroxiszóma a káros anyagok megsemmisítését végzi.

A sejtmagban található kromoszómákban van a nukleáris DNS. A dns kisebb része a fentiek értelmében a sejtmagon kívül, többek között a sejt már említett létfontosságú energiakazánjában, a mitokondriumban található, ez a mtDNS (mitokondriális dns). A dns kettős spiráljának 4 féle tagja szigorúan meghatározott, tartós sorrendben követi egymást. A tagokat, vagyis a négy nukleotidát (A,C,G,T) betűkkel jelölik.

Az emberi dns mintegy 1.6 millió betűből áll, ebből 16500 van a mtDNS-ben . Teljes hossza mintegy 2 méter lenne, de néhány mikrométerre van összecsomagolva.

Az újonnan szintetizált fehérje sima felületű hártyával körülvéve szállítódik a sejtfelszín felé, majd egy másik sejtalkotó, az ún. Golgi-készülék közreműködésével ürül ki a sejtből a vezikulumokon keresztül. Minden anyagdózis biokémiai sorrendje egyben jelet képez, amely megszabja a rendeltetési helyét, irányát, ahová a jelfogókkal ellátott szervecskék továbbítják.

A DNS betűk átírása RNS-be: A T betűt U betű váltja fel:timin helyett uracil. Az RNS séma 3-3 betűből álló “kodonjai” vezérlik a fehérjeszintézist.

II. A GÉN KIFEJEZŐDÉSE

A gén kifejeződésének folyamata a biokémiai anyagok sorrendjében tárolt információt másolja, lefordítja és felhasználja az élő organizmus újjászülésére és tulajdonságainak továbbörökítésére. Ezt a folyamatot módosítják és szabályozzák a dns lánc egy-egy tagjához, vagy a láncot 146 bázispáronként körülvevő fehérje”gyöngysorhoz”(hisztongyűrűhöz) hozzákötődő egyéb (foszfor, metil, acil, stb. tartalmú) anyagok, melyek befolyásolják a génkifejezés sebességét és intenzitását, vagy le is állíthatják azt. Többnyire ezek a módosítók jelentik azokat a genetikai jelzőket (markereket), melyekből a leszármazási vonalakat meg lehet állapítani.

A génkifejezés fő közvetítője a ribonukleinsav. Három  típusa van: riboszóma RNS (rRNS), messenger (hírvivő, mRNS) és transzfer (szállító, tRNS). A mellékelt ábrán az RNS helyett az angol kifejezésnek megfelelő RNA látható.

A riboszóma konyhája:

A riboszómákban történik a fehérjék bioszintézise. Ehhez első lépésként a kromoszómák DNS tagjainak sorrendjében tárolódó genetikai információ némi változtatással lemásolódik hírvivő (messenger) mRNS-sé. Ebben az átiratban a dns timin építőköve helyett az RNS-ben uracil szerepel. A második lépésben a riboszóma kisebbik alegysége kapcsolódik (a képen 9 óra irányából érkező) hírvivő mRNS-hez és maga után vonja a nagyobbik alegység kapcsolódását. A hírvivők juttatják el a szintetizálandó fehérjék három betűs kodonjait, tervrajzait a riboszómákhoz. A kodon-séma a legutóbbi posztomban látható. A harmadik lépés a riboszómán történik, amelynek gépezete a kodonokat lefordítva állítja elő a fehérjéket a megfelelő antikodonnal jelölt szállító tRNS által (a képen 10 óra irányából) hozott aminosavakból. Ez a részlet a peptídszintézis példáján az alábbi képen látható.

A riboszómának három RNS kötődési helye van, melyeket az első kép tüntet fel: az A site-hoz az aminosavakat szállító tRNS, a P site-hoz a peptidszállító kapcsolódik, Az E-site fogadja a terhétől megszabadult tRNS-t, mielőtt az elhagyja a sejtet.

Az újonnan szintetizált fehérje pedig sima felületű hártyával körülvéve szállítódik a sejtfelszín felé, majd (az első képen 12 óra irányában) a legutóbb már említett ún. Golgi-készülék közreműködésével ürül ki a sejtből a vezikulumokon keresztül.

Sejthalál

Általában kívülről várjuk: értünk jön a kaszás. Dehát az bennünk van, az élő szervezettől elválaszthatatlan.

Ha nem lenne sejthalál, gyorsan elpusztulnánk, mint ahogy elpusztul az az ember, akinél a sejtburjánzást nem tudják megállítani a sejtgyilkosok, másképpen: a gyilkos sejtek. És az öngyilkos sejtek, mert a citológusok kimutatták, hogy az egészséges szervezet legkisebb egységei maguk is érzik, ha veszélyesen fölös a mennyiségük és önmagukat ritkítják, szinte önfeláldozó módon. Az öregedéssel azonban a sejtpusztulás a szükséges állományokat is eléri. Pontosabban a  szaporodó anyagba programozott újraképződési folyamat válik elégtelenné. Mert a kromoszómák reprodukciót kódoló farkincája egyre rövidül és már a szövetek újratermelését is veszélyezteti.

Hibásan képzeljük két végpontnak az életet és a halált. A két végpont a születés és a halál. Ez az egyéni létezésre vonatkozik. Ha nem az egyénről van szó, hanem általában az életről, el kell ismernünk, hogy  ahhoz a halál ugyanúgy hozzátartozik, mint a születés.

Persze azért jómagam is minél tovább szeretnék élni.

*

�A halál prózája� címmel januárban publikált rövid jegyzetem eredeti kutatói forrása.

Fésüs László akadémikussal beszélget Kácsor Zsolt. Mivel a téma maga az élet, fontosabb, mint bármi más. Ezért, bevallott terjesztési szándékkal kivonatolom a  Népszabadság 2008-05-19-i számában megjelent írást.

 – Mivel mindannyian halandóak vagyunk, talán nehéz elfogadnunk, hogy sejtjeink számára a halál természetes döntés. Olyannyira, hogy a haldokló sejt előre jelzi a többieknek: figyelem, készüljetek, meg fogok halni – mondja az ősz hajú professzor halk, monoton hangsúlyozással.

– Sejtjeink folyamatosan halnak el és pótlódnak – folytatja tovább Fésüs László -, azaz leválnak környezetükről, zsugorodnak és feldarabolódnak. Az elhalás első jelét mutató sejteket a társaik folyamatosan letapogatják, azt figyelik, hogy életben maradnak-e, vagy az elhalásuk visszafordíthatatlan. Közben a haldoklók jelzőmolekulákat küldenek az őket később felfaló sejtek felé, hogy azok felkészülhessenek az eltakarítói feladatra. Végül az elhalt sejtek gyulladás és heg képződése nélkül nyomtalanul eltűnnek.

– Tehát egy szó sem igaz abból a közszájon forgó felfogásból, hogy a testünk hétévente megújul? – kérdezem, mire Fésüs professzor a fejét rázza:

– Egy szó sem. A különböző szerveknek és szöveteknek eltérő az életciklusa, a májunk például úgy egyévente cserélődik ki teljes egészében, míg a bőrünk folyamatosan kopik. Naponta sok ezer milliárd sejtünk hal el, s ideális esetben majdnem ugyanennyi termelődik. Baj akkor van, ha ez a folyamat nincs egyensúlyban. Ha jóval kevesebb sejtünk születik, mint amennyi elhal, akkor például izom-, vagy idegsorvadásról beszélünk. De rendellenes az is, ha a kívánatosnál több sejtet termelünk, vagy a normálisnál kevesebb hal el: ilyenkor daganatok, tumorok keletkeznek.

Az akadémikus az elmúlt évtizedekben nemzetközileg is kimagasló tudományos eredményeket ért el. Kutatásai új sejtbiokémiai felismeréseket alapoztak meg, találmányai új terápiákhoz, diagnosztikus eljárásokhoz és gyógyszerek kifejlesztéséhez vezettek. Ez utóbbinak különös jelentősége van a rákkutatásban, ugyanis valószínűleg nincs olyan rosszindulatú daganat, amelynek kialakulásában ne a sejtelhalás képességének elvesztése lenne az egyik meghatározó elem.

*
A minap idéztem Fésüs László akadémikus fontos kutatását sejtjeink születésérõl és haláláról. Ma pedig kalapot emelek elõtte az emberi-állati hibrid embriók létrehozását helyeslõ nyilatkozata miatt. Nem kell megijedni, a klón 99%  emberi és 1% állati szaporító anyagból jönne létre, kizárólag terápiás célokra. Jelentõsen kibõvítené sok, mindmáig reménytelen beteg gyógyítására rendelkezésre álló õssejtek mennyiségét.

Fésüs a pozitív londoni döntés másnapján, hazánkban elsőként javasolta, hogy a mi törvényhozásunk is hasonló szellemben alakítsa át az ide vonatkozó jogi normákat. Ez alkalommal a téma általánosabb kiterjedését szeretném szóba hozni. Nemcsak a jog, hanem az egész korszellem rohamosan átalakul, és nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Még nem is olyan régen az USÁ-ban elnökválasztást lehetett nyerni a hagyományos tabukhoz való stréber ragaszkodással. Ide tartozott az õssejt-kutatás szövetségi támogatásának korlátozása-megvonása, ami az egész géntechnológiai fejlesztést akadályozta.

Egységes frontba tömörültek a – más vonalon egymással is hadakozó – ultratradicionális erõk a protestáns fundamentalistáktól a  vatikáni instrukciók merev követõin át egészen a talmudista örökségre hivatkozókig és együttesen azt az elnökjelöltet támogatták, aki megfelelt az egyéni választás szabadságát korlátozó vallási nézeteiknek. Velük és a rájuk hallgató hívõkkel politikai szövetségben a jelölt mögött sorakozott fel a neokonzervatív irányzat, amely egy idõben döntõ befolyást gyakorolt az amerikai külpolitikára. Így jutottunk el az iraki háborúhoz.

A klónozás elleni hajsza csak indirekt módon függött össze az egész küzdelemmel, mint annak egyik, látszatra jelentéktelen frontja. Nem is volt szükségszerû, hogy a velejéig hibás külpolitikai stratégia egy ilyen ultra-retrográd belpolitikai irányzattal járjon együtt. De Amerikában ezek összefonódtak és ugyanazok az erõk, amelyek az õssejtkutatás ellen uszítottak, esetleg saját akaratuk ellenére, az elnök támogatásának tényével az elhúzódó háborút is lehetõvé tették.

Ma már a kudarc és az általános kiábrándultság miatt a háborús propaganda teljesen elvesztette a hitelét. Kíváncsian várhatjuk, hogy a vallásra hivatkozó konzervativizmus az emberi jogok és a szabad tudományos kutatás területén mikor adja fel az utóbbi évtizedekben mímelt támadó cselekményeit. Időleges amerikai térhódítása ellenére a nyugati világban hosszabb távlatban csak mímelheti a támadást, mert valójában már évszázadok óta visszavonulásban van és védekezni kényszerül.

Hozzászólások
 Italo, én nem remélek gyors áttörést. Sok a visszahúzó erő
2. italo (szerkesztő) 2008. 05. 22. 0:43
 

Akimoto, egyetértek Veled és nem is számítok gyors áttörésre. Nyugaton akkor fordulunk a józan észhez, amikor kényszerhelyzet van, és egyre többször van.

3. akimoto 2008. 05. 22. 0:57

Pontosan erre gondoltam. Nem tudsz valamit az új energiaforrásokról? A bio lecsengett, de hallottam valami energiacelláról. Csak ha ismeretlen vadászterület a számodra.
4. italo (szerkesztő) 2008. 05. 22. 13:11
 Az, és ismeretlen területen nem is vadászom:)Szerencsére az egykönyvű fanatikusok, a hit feketéi sem járnak arra. Annál inkább a zöld fanatikusok.
5. italo (szerkesztő) 2008. 05. 22. 21:52

A fehérbőrű fekete fanatikusok kényszeresen terjesztik a tanításukat arról, hogy mit nem szabad tenni a szerelemben, a születésszabályozásban, az embriókkal, stb. Mindig is bírálni, cáfolni próbálták az élettudományokat a hozzá nem értők szemtelenségével, amikor pedig lehetett: a kényszer támogatásával. Régebben bizonyos kozmológiai nézetekért is megégetés járt. A XIX. század óta a műszaki tudományokat már nem merik kikezdeni, ezek érdektelennek látszanak az ő szempontjukból. Jelenleg már az energia témája is kívül esik az ő csatározásaik tárgyán.

6. akimoto 2008. 05. 22. 22:04

 Italo, a hittel és a dogmákkal mint érvekkel egyszerűen nem lehet vitatkozni.
 hamarosan a klónozás is ki fog esni a témáik közül, különösen, ha valamelyiküknek, vagy családtagjuknak csak az mentheti meg az életét:)

8. italo (szerkesztő) 2008. 05. 22. 22:22

6,7, igen, egyetértek.
Ott sem mindenki fekete. A teológiát korszerűsítő nagytudású modernizátorok megtalálják azt az argumentációt mellyel a hitelveket össze tudják egyeztetni a korszerű kutatási eredményekkel. Persze mindez vitatható, de ők nem mennek szembe a technikai és az ezzel együttjáró életmódbeli fejlődéssel.

9. italo (szerkesztő) 2008. 05. 22. 23:58

 A hívők nagy része is józan belátással intézi magánügyeit, gyakorolja a születésszabályozást és ha kell, igénybe veszi pl. a lombikbébi programot. Sajnos azonban, némely hagyományos vallási formációban a modern hipokriták szerepe sem elhanyagolható. Ők azok, akik az aids terjedésének idején korlátoznák, tiltanák az óvszerautómaták felállítását középiskolákban és még Afrikában is óvszer-ellenes kampányt folytattak. A mélyen hívő nagy firenzei vajon a pokol melyik bugyrába lökné ezeket az emberellenes álszenteket?
 mert ilyen szentek vagyunk mi…11. italo (szerkesztő) 2008. 05. 24. 13:24

 A replikád számomra ismeretlen személyekre vonatkozhat. “Mi” nem hisszük szentnek magunkat attól, hogy elitéljük az emberellenes álszenteket. A hangsúly azon van, hogy emberellenes, ami kiviláglik abból, hogy az aids leküzdésének akadályozóiról van szó. Mennyivel jobbak ezek, mint a mijanmári hunta?
 A politizáló bigottság számára az egyik fő támadási felület az emberi test nyílt bemutatása, leírása. Most éppen a Bodies című ismeretterjesztő kiállítás kapcsán riognak. A nevében vallást jelölő párt szóvivője úgy gondolja, hogy a tárlat meggyalázza az emberi méltóságot. “Mélységesen elítéljük”. Ranschburg Jenő ezzel szemben helyesen állapítja meg: nagyon fontos, hogy szembenézzünk saját testünkkel. Ami, Roy Glover professzor szerint is “az ember legértékesebb kincse.”
*