Some contemporary additions to my 1998 paper on integration

The paper in question:

Seven pages of statistical data linked below were appended to the 14-page paper. Some additional oral remarks to the written text included the following.

Was the surgery of transition a rational choice? In a most important sense there was not any choice. The surgery was indispensable for an adjustment to the conditions of survival in a global economy. But there were also several destructive adjustment processes. The surgery might have been done in a better way. Actually, some healthy tissues were cut off that meant negative discontinuity. Some sick organs were left intact that meant negative continuity. Nevertheless, the improvement is significant. Hungary is among the leaders in speed of economic-social-political transformation. The leaders in change are also leaders in growth.

The changeover occurs high costs. The new members will be unable to abide by the Maastricht criteria for a middle-long period of time.The advanced part of Europe may slow down the process of transformation or may speed it up. Recently the Community is allocating its transfers mainly to its old member states. The Community seems to be unwilling to invest more into its prospective new members because of the vested interests of net receivers in countries having adhered to the Community in previous expansions. But with some more (additional) allocations to new members a support multiplicator would work and induce more national accumulation and international private capital influx. As far as EU assistance is limited, new members should be allowed to reach European conditions in a flexible way which doesn’t mean that the period of necessary changes would be stretched along for an infinite number of years.

Following the oral presentation some 70 messages asked for more copies of the written text.

Links to the Appendix pages from A thru F (appa thru appf):






My 1998 paper on integration

East-Central Europe on the Eve of EU Enlargement

Paper for the 1998 ISA Convention (Minneapolis MN, USA)

1. Integration and systemic changes

Hungary, Poland, and the Czech Republic may acquire full EU membership within some years. Their recent efforts on the way from association to accession are aimed at applying integration measures pertaining to their economic and social performance, policy, regulation and institutions. I thought it would be proper to present here a sketchy review of some similarities and some particulars of their foreign economy reorientation and internal transformation. Some comparative data are also appended to this text. The first data group on the Czech Republic, Hungary and Poland (I) consists of average long-term indicators and their annual change for the last couple of years. The second one (II) covers an intermediate period of 1991-1994, the third (III) – 1995. (II. and III. with data on Slovakia.)

The recent westward integration drive of the subregion is a logical corollary of systemic changes which began back in 1989. By this transition the nations in question started to acquire an integration compatibility with their Euro-atlantic partners. There are two levels of integration compatibility. The first one consists of steps that ­- from a general economic rationality viewpoint – long ago should have been introduced. The second level contains measures pertaining more specifically to EU regulations.

Steps toward the EU assume a respective drive for enlargement that was discussed on the Intergovernmental Conference. [1] Still after the Amsterdam summit in many respects a decisive attitude is yet to be adopted, but it is definitely acknowledged that the three nations are prepared for beginning talks about their EU accession. Enlargement will involve medium-term costs and lasting benefits both for the European Union EU and its new members, but the comparative weakness of the latter calls for EU assistance. As a matter of fact the recent fifth expansion deals with a zone of small and medium sized countries with less advanced economies than the EU average. Previous expansions also included some similar nations, but the recent one is the first to deal with several former East-block states. (German reunification was a special case.) Because of its scope and its diversity, it has to be preceded by more important changes than the previous ones.

In addition to and in connection with the deepening of the Union, EU will have to address the implications of the increased number of members. Still more flexibility is needed so as to give enough time to the new member states to attain integration conditions gradually. The actual accession should take place only in sequences. Block treatment is excluded in respect of the above named three countries either. Their background and process of social transformation is characterized by some general as well as special features. That calls for some historical reviews.

As a common historic feature, the three nations in question have been demonstrating their socio-cultural affinity with the West for many centuries. Early in this millennium, or in Dante’s time in spite of some Eastern-type phenomena they gradually diverged from the developmental models existing just across the divide line between civilizations, in the Byzantine-orthodox and the Islamic areas. This distinction was preserved even afterwards, when these countries have developed also differences from the West in their patterns of social action, economy, political systems and the way of life. After 1948 they fell under Soviet domination and, later, Soviet implosion was a first condition and general background of their transition.

Another resemblance pertains to the present state of affairs. Social transformation has attained a crucial point of no return, even if the new system has not fully developed yet. The situation is far from being an ideal one, but democracy is stabilized, market economy is operating. There is continuity in legality, owing to which the process of transition is characterized by relative peace and stability. Economic and political freedom were won by democratic elections and in that sense the end of the old regime was much better than its start.

Rule of law, real separation of powers, individual freedom, human rights and property rights have already been established. They are at the root of the very existence, and meaning of any present and future governments, not excluding ones assuming a socialist tinge. Political conflicts are being fought through in parliamentary forms at the same time when, in some Balkan states changes have included explosion of violence and ethnic-religious hatred left a whole area with still smoldering ruins of social, economical and environmental disasters. In Central Europe the former Czech and Slovak Federation has disintegrated due to national differences but the process was smooth. In these circumstances a recent high degree of ethnic homogeneity, of no value in itself, has been an important asset of the three Central European countries on the eve of their EU membership.

The Euro-Atlantic and global implications of changes are demonstrated, inter alia, by the operation of non-European multinationals in the subregion, OECD membership of the Czech Republic, Hungary and Poland, and the invitation extended to these countries to adhere to the North-Atlantic defense community. There are also trans-systemic (not transition-specific) corellative links and similarities of this area with the rest of Europe: the evolving digitalization of life or the restriction of growth of expenditures on welfare are international attributes of a global transformation process. The same is true concerning the fight against drug abuse, terrorism, money laundering, nuclear trade, etc.

Economic conditions are the main concern both from the viewpoint of transformation and integration compatibility. Macro-economic situation was by no means attractive over the 90s. The firms of the subregion lost from one day to another about two thirds of their East-European trading partners and markets for products, that could not be sold elsewhere. Equally the supply of commodities and raw materials from these markets dried up . The impact of war in former Yugoslavia was anything but beneficial, (especially for Hungary bordering with the territory of the tumultuous Southern Slavic area).

In light of these events, a degree of versatility of the three nations’ economic-cultural potential was demonstrated by their transition achievements. Denationalization of most assets was essential for the economic transformation. Industrial restructuring, evolving services, rising productivity are salient indicators of change. Growth is resumed. There have emerged millions of small entrepreneurs to become a most important accelerating factor of development. Large international companies, even criticised for some negative consequences, greatly contributed to capital imports and economic growth. There was a considerable shift (reorientation) of foreign trade to Western Europe. The latter now accounts for about 2/3-3/4 of exports. The export boom didn’t last for long and the terms of trade worsened but an actual trade integration into Europe was completed in two years. An attached chart (Chart 1.) on composition of trade by partner covers not only the three nations in question but also other transition economies. The real exchange rates of the three countries and Russia – influencing their trade performance – are reflected in Chart 2. Medium to long-term financial flows of all countries in transition are presented in Chart 3. Separate studies should be devoted to the latter, which is an increasingly influential factor of transitional economies.

Preparing for full membership goes hand in hand with a profound economic and social change i.e. a process which is in short and medium term jeopardizing stability. Prospective EU members have been receiving some financial transfers from the Community. As associates they have been getting PHARE benefits that, coordinated with other assistance, IMF stand-by loans, World Bank benefits, EBRD investments are helping defray a part of transition costs and making a substantial contribution to the preparation of integration conditions. In spite of this the main onus of changes is born by the three countries themselves. An unbearable burden would endanger not only their economic and political stability, but the whole process of peaceful European development. EU assistance is limited but there are other ways and means to avoid a part of transformation costs. In accordance with the above mentioned temporal-historical approach, instead of giving money EU may give time to its new members. I mean graduality. Of course, the period of necessary changes may not and should not be stretched along for an infinite number of years. And EU expenditures may not be excluded from the scenario. Just the rule must be applied: if EU is unable to assist in changes exceeding national potential, it should tolerate a more moderate speed of integration.

2. Some national particulars

At the beginning of changes, in 1990, the GDP per capita indicator, as compared to the Austrian level, was 30.4 for Poland, 37.8 for Hungary, and 50.4 for the Czech (and Slovak) Republic [ 2, p. 5.], which was an evidence of differences in their level of economic development. This gap remained in relation to Austria. A special feature of Poland was that a profound and lasting crisis beginning in the late 70s preceded the systemic changes. In the other two countries the recession came later, but to reduce it to a “transformational crisis” (and nothing more ) would be a simplification. A distinct feature of Hungary is a model of its society historically different of the Soviet Communism as a result of substantial reforms. With the introduction of a new economic mechanism in 1968 the economy reached a degree of adaptability to domestic needs and international markets. The reforms, even if they were partly reversed and failed to reach a critical mass, indeed helped to modernize and open the economy. In the 1980s the reforms already were unable to mitigate the decrease of the economic performance

Some peculiarities of the three countries stemmed from the respective extent of their previous openness. Their “endowment” of international indebtedness was highly different. The Czech Republic boasting of the best economic indicators at the beginning of the transition was much less indebted than the other two nations. Poland had more debt and needed relief yet in the 80sThe per capita indebtedness was the highest in Hungary, but the country managed to avoid rescheduling.

The privatization process was also different. In the Czech Republic large domestic financial institutions with the majority votes in the hands of state agencies or their holdings were the main agents of acquisition. The latter was mediated by coupon privatization while private capital was the main actor of privatization in Hungary.

Decisive privatization moves and the business environment were the main two factors due to which Hungary attracted a fairly good share of working capital imports, per capita the highest in the subregion. The country could not avoid some ill-conceived and ill-administered economic measures. Some data on Poland’s performance in this field are appended. They cover inflow of foreign capital and its sectoral structure.

Despite Hungary’s impressive privatisation record and lead in attracting investment GDP rose at an estimated 2 per cent in 1995, (at about 1% in the following year) well below the 5-7 % in Poland and the Czech Republic. Inflation was slightly over 20 % in Poland and below 10 %. in the Czech Republic. The Hungarian rate was 28.2 % in 1995 [ 14 ] and remained high in 1996. More specifically some aspects of this nation’s experience will be dealt with in the next section.

3. The Hungarian experience

Already in 1990 major trade liberalization moves were made in conformity with WTO ( then GATT ) rules on abolition of non-tariff restrictions. A newly introduced set of laws was aimed at harmonizing the Hungarian system with international norms. Some of the most important acts of economic legislation were to guarantee the investments against nationalization and enable foreign companies to repatriate in convertible currencies their capital and profits. This legislative direction was continued over the nineties. [3]

As far as bad news are concerned, the GDP was decreasing for 5 years. Ill-conceived policies have much contributed to the worsening of the situation at least in the fields of agriculture, public finances and indebtedness that went on growing, up to 1996.

In 1991-1992 Hungarian macro-policy could still boast of some stability improvements and in this respect the nation was indeed doing relatively well in comparison with some of its neighborhood. It was during this period that the bulk of foreign trade shifted to Western Europe. [4, 1992,7.] International current accounts were balanced, inflow of foreign working capital was continuous.

But GDP decreased by 20% from 1989 to 1992, industrial output decreased by about 1\4 and the rate of unemployment reached about 13% [5, March 1992]. In 1991 inflation and interest rates reached more than 35%, and the maximum tax rate on personal income was 50%. In connection with a slower rise of consumer prices (at about 23%) in 1992 the tax ceiling was 40% and nominal interest rates were also lowered. But state deficit was the highest ever recorded in Hungary. Pending on the methodology of calculation it was estimated at 6-8 percents of the GDP. [4, 1992, N 12 ] As all indicators of output worsened, money supply increased in 1992 by 25% [5]. While the excess money was supplied to the government the access of the business sphere to credits was restricted [5]. More than 63% of the GDP was concentrated in various funds of the central government, state social security and municipal authorities [6]. The government failed to begin reforms in this field. Still for five more years this indicator remained high.

The speed of liberalization was somewhat exaggerated in view of the actual level of development of the country while the depreciation of the Hungarian currency was insufficient.

There were some signs of economic recovery, partly at the expense of economic equilibrium in 1993. The balance of payments drastically worsened in 1993 to attain a deficit about$ 3.5 Bn. That was partly a result of decreasing agricultural production and exports. There remained also serious imbalances in the state budget [ 7, N 4.]. Inflation was checked at 22.5 % as compared with the previous year’s 23 %.

Along with transition processes a profound degradation in average living standards was underway. The fact itself was tolerated conditionally by the public only within a perspective of economic growth in not too distant future. A change of administration was to take place about the middle of 1994. Data for the first half of 1994 showed continuing growth and continuing disequilibrium. [ 8 ] For the first 5 months on the base of the same period of 1993 industrial output volume reached 108 , investments, 150. Gross international debt was increasing and so was state budget deficit. These imbalances did not stop under the new government. Disequilibrium culminated at the end of 1994. The deficit of the balance of payments amounted to about $ US 4 Bn and the deficit of the state budget to HUF 340 Bn. The same trends continued in the first quarter of 1995. They were stopped as a result of sweeping austerity measures and a sharp turn in the economic policy of the government [ 9 ].

The quantitative stabilisation targets included a cut in the balance of payments deficit to $ US 2.5 Bn. ( by 1.5 Bn. ), a cut of the state budget deficit to HUF 200 Bn. ( by 140 Bn. ), a cut in the number of state employees by 15 %. and aimed at a 27% rate of inflation. [ 10 ] Stabilization tools included currency depreciation of 9% at once and continuing on a sliding scale (appr. 15% on a yearly base.)

A temporary 8% import tariff supplement was introduced. Car import tax increased and reserve requirements for banks were raised. Credit demand of the total public sector was to be limited to the extent that could be covered mostly by household savings.

Comparative data on 1994 and 1995 [ 12 ] showed that in result of austerity measures while in 1994 export sales reached 83% of the 1985 level, in 1995 they reached 99.3%, i.e. practically equalled the latter. But employment went on shrinking. On the base of 1990, from 1994 to 1995, consumer prices changed from 241.6 to 309.7. State deficit was reduced by about 40% in 1995. A major foreign capital influx came in December 1995. Net debt at the end of 1995 amounted to $ US 16.8 Bn. of which the state debt was only 11 Bn. [ 13 ].

In 1995 reducing the general government budget deficit was given high priority in the economic strategy of the government. A reduction in real wages (appr. 12 %) was contended by the government to have contributed into income reallocation to savings and improvement of competitiveness of Hungarian products. But the reduction of real wages was exaggerated, it hindered growth and collecting more state revenues. The ratio of net external debt to foreign currency revenues was indeed reduced. A combination of high state debt, high interest rates and inflation, as well as high taxes have depressed economic growth. It may be added, that a major decline in the public sector deficit was up to the end of 1996 hindered by growing interest liabilities of the state budget. There remained a need for substantial narrowing of state benefits. While Hungary’s GDP per capita was a fifth of the OECD average, the share of GDP it spent on welfare was 1.4 times higher [ 14 ]. Around a third of state spending was channelled through the countrywide pension and health funds and central government had to finance their deficits [ 15 ].

In 1996 the stabilisation policy was sustained, large foreign capital inflows came, but the economic growth was marginal, about 1 %. Inflation was slower than in 1995, but remained at a high, 23,6% level. The management of the pension and health care funds remained unefficient. A fundamental reform of pension system was enacted in 1997. Indicators of a substantial growth recovery in 1997 are attached to this text as a last-minute update.

A whole system of tools is necessary to apply so that economic growth gradually accelerate and reach the annual EU countries’ average. Hungarian minuses in this respect were concentrated in earlier years when changes were achieved at the expense of negative growth, increasing unemployment and monetary disequilibria. Now there exist some achievements in restructuring, stabilisation, privatization and marketisation. These factors are contributing to achieving the economic conditions for EU membership.


Summing up, it has to be recognised that integration is not only to provide new prospects but also require different patterns of behavior from all the business and public actors. It comprises a gradual advancement from low competitiveness and poor international performance to a developed market economy.

By way of just mentioning the following problems may be enumerated.

Full EU membership requires the adoption of some more harmonisation changes in addition to those implemented already.

The issue of preferences in agricultural market accession is very complicated. Even the possibility of social unrest is present in some regions in this sector.

Some indicators of inflation and deficit of current account exceed the EU Maastricht threshold and the three nations are not yet able to lastingly abide all these requirements.

Monetary equilibrium may be sustained neither as a simple result of decision-making, nor as a pure consequence of self-clearing market workings, but rather as a trend stemming from the interaction of business with monetary policy. Within some years the countries have to achieve full liberalization of capital movements.

4/ References

1. Commission Opinion. Reinforcing political union and preparing for enlargement. Brussels, February 1996

2. Comparaison internationale des produits intérieurs bruts en Europe 1990. Nations Unies, New York et Geneve, 1995. p 5.

3 Hungarian Rules of Law in Force (HRLF), 1992-1996

4. Monthly Bulletin of Statistics (Statisztikai Havi Közlemények.) Központi Statisztikai Hivatal. 1992.

5. National Bank of Hungary. Monthly Reports, 1992.

6. Minister of Finances. Report to the Parliament, August, 27, 1991.

7. Monthly Reports of the National Bank of Hungary ( Magyar Nemzeti Bank Havi Jelentések) 1994

8. MTI Press Release (MTI Hirek) 04/26/94 and 05/11/94

9. Government decree 1023/1995, Magyar Közlöny, 22 March 1995

10. Népszabadság, 16 March 1995

11. Napi Gazdaság, 16 March 1995

12. Monthly Bulletin of Statistics (Statisztikai Havi Közlemények) 1996/1. Központi Statisztikai Hivatal.

13. Népszabadság, March 22, 1996

14. Financial Times, March 12, 1996

15. Social and Labor Market Policies in Hungary, OECD, 1995

Szeptemberi tanulókör, 2016

(A vitaanyag szövege fordított időrendben:)

“Erika Sass‎
Földes Földes
September 11 at 7:54pm ·

Az általam hiányolt lépés egyik felét többé-kevésbé megtetted:…/europai-munkanelkulis…/
Egyik felét, mert a jelenig nem hoztad végig.”

Arra a szerzői jogú tanulmányra a megbízás a nyolcvanas-kilencvenes évekre szólt. Erre az időszakra vonatkoztak az inflációs idősorokból levont következtetéseim is. – Az utóbbi másfél évtizedre azonban ellenkező veszélyekkel terhes a makrogazdaság: dezinfláció, munkaerőhiány. Az utóbbi főleg Németországban. Az ottani Homo Economicus a megoldást egyszerűnek képzelte a szírekkel.


Boglár Széna: Egyetértek ezzel és a korábbi kommentekben adott részletező szempontjaitokkal. Ezért a Kühnhardt-idézeteket is kikerekítem az uniós politika néhány alaphibáját regisztráló megállapításával.
Európa újraegyesítése miatt érzett eufória nagyobb hangsúlyt kapott, mint annak felismerése, hogy igen különböző pszichológiai alkatoknak kell majd együttműködniük. …A 2004-ben csatlakozott országok számára …az újraegyesítéssel a legtöbb ember kimondatlanul is azt várta,…

 Mimi Németh: Igen.A “visszaköszönés” egy kisebb része:

A Dr. Ludger Kühnhardt a bonni Európai Integrációs Tanulmányok Központjának igazgatója által adott interjú (VH 09.24) szerint:
Európa ma hatalmas bizalmi válsággal küszködik. Ez nem arról szól, hogy egy ország az összes többivel szembemegy, vagy fordítva, mindenki egy állam ellen van.
…ezért próbálom egy kicsit tágabb kontextusba helyezni a problémát.
Nemcsak Magyarországról …van itt szó. Hanem a vezető szerep értelmezéséről…

Boglár Széna Na ez az: munkaerőhiány. Egyedüli szempontnak tekintve, ez motiválta az invázió korlátlan engedését. mintha a “Humán szakmák…” fejlécében is szereplő szociológia nem is létezne.

Like · Reply · 1 hr

Földes Földes

Boglár Széna‎ to Földes Földes

1 hr ·

Ha már szónál vagyok, a mostani Tanulókört is elhelyezhetnéd a “Humán szakmák” vidám mauzóleumában.

Boglár Széna‎ to Földes Földes

1 hr ·

Földes Földes: Kommentben is megírtam: “Na ez az: munkaerőhiány. Egyedüli szempontnak tekintve, ez motiválta az invázió korlátlan engedését. mintha a “Humán szakmák…” fejlécében is szereplő szociológia nem is létezne.”


Ferenc Kalas‎ to Földes Földes

6 hrs ·

Ugyanide vág: “Ez jóval túlmutat a mostani kormányon vagy a Magyarországról aktuálisan szóló vitákon…


Ferenc Kalas‎ to Földes Földes

6 hrs ·

“egy kicsit tágabb kontextusba helyezni a problémát”
Nyilván ebben a mondatban is visszaköszön a saját megközelítésed, azért ragadtad ki a többi szövegből. Az idézetben szereplő udvarias “kicsit” legyengíti a módszer alapelvét, amely elutasítja az ország-glóbusz fogalmát.

Erika Sass‎ to Földes Földes

September 22 at 6:50pm ·


A citációs index lett az abszolút mérce. Persze az sem mindegy, hol jelenik meg a cikk. Amelyik elismertebb, impaktfaktoros folyóiratban, az sokkal többet ér…A minőség, az idézettség és a kiváló teljesítményt igazoló impaktfaktor megsokszorozódik, ha a mechanizmust nem különálló személyek, hanem…

Ferenc Kalas‎ to Földes Földes

September 21 at 7:03pm ·

Erika Sass: Igen, örömmel láttam magam is. Ehhez képest az általatok itt is emlegetett politikai lúzerek és szélhámos kutatási menedzserek nem érdemelnek több szót.


Károly Nagy‎ to Földes Földes

September 19 at 11:05am ·

János Smirg Nem kötöm irányzathoz, vagy egy szervezethez. Főleg publicisták, filozófusok, közgazdák, kutatók egy része a tömegpolitizálásban impotens volt. Ahol hangadók lettek, a közéleti formációjuk is eunochoid magatartást vett fel. Erőcsoportból erőtlen csoporttá vált.

János Smirg‎ to Földes Földes

September 19 at 8:01am ·

Károly Nagy: Állandóan piszkálod azokat, akiket a politika eunuchjainak tekintesz. Finomabban közéleti botfülűeknek nevezhetők. Ez nem köthető egy (két) irányzathoz és a mai ellenzék sem volt mindig ilyen. A szánalmas az, amikor a botfülű zenekar (=vezető csoport) mindenáron zenélni akar.


Károly Nagy‎ to Földes Földes

September 18 at 9:04pm ·

Idéztem Fetser szimptomatikus közlését:

Közéletileg tehetségtelenek

A politikai mozgáskorlátozottak korábbi sikere.”A 2006-os parlamenti választást nemcsak Gyurcsány kampányával, hanem az MSZP-n belül akkor még népes és erős önkormányzati csoport hihetetlenül…

Erika Sass‎ to Földes Földes

September 17 at 3:39pm ·

Ferenc Kalas: úgy látom, már reagálaz előző linkedre:”A bolygónk állapot-változásaival foglalkozó kutatások az érdeklődési és fontossági skálám első sorába tartoznak.”…/az_utobbi_het_nehany_dialogu…

Ferenc Kalas‎ to Földes Földes

September 17 at 1:45pm ·

Közben felraktam egy még fontosabb linket a megzavart részecskékről

Entangled Particles Reveal Even Spookier Action Than Thought

This finding comes from a close look at quantum entanglement, in which two particles that are “entangled” affect each other even when separated by a…

Ferenc Kalas‎ to Földes Földes

September 15 at 6:54pm ·

Erika Sass: Az én linkemre viszont nem reagált, holott az italo romano blogján mint dialógust szerepeltette. Pedig a téma messze meghatározóbb sok egyébnél.


Erika Sass‎ to Földes Földes

September 11 at 7:54pm ·

Az általam hiányolt lépés egyik felét többé-kevésbé megtetted:…/europai-munkanelkulis…/
Egyik felét, mert a jelenig nem hoztad végig.


Földes Földes

Ferenc Kalas‎ to Földes Földes

September 9 at 9:55pm ·

A tenth of the world’s wilderness lost since the 1990s, study finds

Researchers reporting in the journal Current Biology show catastrophic declines in wilderness areas around the world over the last 20 years. They…


Erika Sass‎ to Földes Földes

September 8 at 12:06pm ·

Rendben, hogy az inflációs kutatásod ott van az iratok vidám mauzóleumában. De hol van a másik két makrotéma (growth, unemployment)?

Boglár Széna‎ to Földes Földes

September 7 at 6:49pm ·

Először én ismertettem a költőnő helyénvaló ítéletét:…/27/ellenszenves_gog_es_undor

Szerkesztés:helyeslem, ha a magyar szövegeket saját anyanyelvünkön kommentezzük és az angolokat sem muszáj angolul, csak ha így kényelmesebb.

Ellenszenves gőg és undor

Jól jellemzi Erdős Virág, hogy egy csoportosulás azoktól viszolyog, akiket kezdettől fogva maga hagyott a szarban. (NSZ. aug 27.) Ellenszenves a gőgjük, az undoruk ezek iránt. Nem törődnek az emberekkel, ezért lettek erőtlenek. Az ilyen politikai tehetetlenek bizonyítványa:…



Földes Földes

János Smirg‎ to Földes Földes

September 7 at 5:25pm ·…/…/az_erdos-interju_tovabbi_resze
Károly Nagy: témádról szól!

Az Erdős-interjú további része

Mivel fontosnak tartom, kiegészítem az Erdős Virág-interjúból vett idézetet. „Odáig mindannyian­ eljutunk, hogy a szeretetlenség, a frusztráció és a tehetetlenség érzése természetes módon válthat ki kontrollálatlan dühöt és agresszív viselkedést bárkiből, de ha társadalmi méretekben történik,…


Földes Földes

Boglár Széna: jó (Boglár javasolta, hogy lehessen magyarul és angolul hozzászólni.)


My opinion in 1991

In Central and Eastern Europe several types of changes are going on. Systemic changes represent one type. Under the heading of another type is a secular evolutionary process of modernization… Some Weberian secularisation aspects of modernisation were even forcefully promoted. But the Luhmanian requirement regarding the economy as a functionally autonomous social subsystem was not lived up to.
The third type of change is connected with achieving high technological standards, developing postindustrial features of a modern society based on information…
A fourth type is represented by the swift restructuring of the whole world: the international aspect which, in the highly sensitive European space comprises many new security problems. … The fifth type of change is the worsening standard of life that is not unnaturely a most sensitive and dangerous issue.
These processes interact. They have prompt, short run and long-range sequential layers which also intermingle. These inter-temporal, inter-spatial, and inter-dimensional cross-relations are not to be forgotten when one thinks of the specifics of each process…
By social transformation we mean an extremal in its complexity historic matrix. From this angle the systemic change proper is but a part of a whole and, consequently, should not substitute for the whole.

A francia forradalom

“Csak így lehetett? A francia forradalom”

Ezzel a címmel blogbejegyzést írtam 2009.07.14-én Italo Romano néven. Kisebb módosításokkal közlöm.

A forradalmi események szakaszainak jellege számos tekintetben különböző volt, ám elhatárolásuk mégis csak egy laza időbeli rendezés, amit nem lenne helyes mereven alkalmazni.

Első szakasz
XVI. Lajos államcsínyt kísérelt meg az 1789. július 9-én megalakult Alkotmányozó Gyűlés ellen. A nép erre fel július 14-én ripityára zúzta  a Bastillet, az önkényuralom jelképét. (Szabadon engedte mind a kilenc, ott fogva tartott közbűntényest.) A szimbolikus tömegcselekedet utat nyitott a hatalmi struktúra  átalakulásának. A szabadságpárti nemességet és nagypolgárságot képviselő La Fayette, Mirabeau, Bailey és Sieyés abbé befolyása alatt (a később, az 1791-es alaptörvényben is rögzített) alkotmányos monarchia jött létre, hasonlóan ahhoz, ami Angliában már régóta létezett. De ezen túlmutat, hogy még 1789. aug. 26-án kiadják az emberjogi-polgárjogi nyilatkozatot, amelynek alapelveit a mai ENSZ és az EU fő dokumentumai is tartalmazzák.
Még ebben az időszakban megszüntetik a feudális személyi függést és terheket, a nemesi rangokat és címeket. Egyenlő és szabad vallásgyakorlást biztosítanak minden felekezetnek. Kisajátítják (kártalanítás nélkül) az egyházi és királyi birtokokat, bevezetik a közteherviselést, a világon elsőként az általános választójogot és az ország új területi felosztását. Új pénzt bocsátanak ki az elkobzott birtokok fedezete mellett, ami alapjában elhibázott és gazdaságilag végzetes lépésnek bizonyult.
A kormányt vezető, a jómódú középpolgárságot képviselő girondisták (Brissot, Vergniaud, Roland) zömmel voltaireánusok, a forradalom hívei, további ésszerű és humánus változásokat akarnak . Velük egyre inkább szembe kerül a két fő radikális klub. Az egyik, a jakobinusoké, akik főképpen Rousseaut tekintik szellemi elődjüknek. Fő hangadóik az Erény és a Legfőbb Lény kultuszát erőszakkal is terjeszteni akaró Robespierre és Saint Just. Hosszabb ideig az ő politikai támogatóik voltak az “alsó középosztály”-beli sans-culottok (akik nem a nemesi divat szerinti térdnadrágot, a culotte-t viselték, hanem pantallóban jártak.) A másik klub: a cordelier-k (a valamivel mérsékeltebb és nyitottabb Danton, továbbá Marat) szintén sikeres demagógiával tereli végletesebb irányba a rájuk hallgató néptömeget. De most még együtt van az egész Forradalmi Párt.
A régi rend: az abszolutizmus, az arisztokrácia és az egyházi dominancia híveinek az alkotmányos berendezkedés és benne a párizsi politikusok vezető szerepe nem tetszik, állandóan lázítják ellene több vidék lakosságát. Nagy veszélyt jelentett a külső háború a porosz és az osztrák és magyar királlyal, akiknek támadását végül sikerült megállítani. Ugyanígy, győzelemmel végződött a későbbi angol intervenció elleni küzdelem is. A tömegcselekvést ugyanis nemcsak szociális és politikai, hanem egyben pozitív nemzeti, nacionális célok mozgatták, köztük kiemelt helyen az ország védelme. A katonák szívvel-lélekkel harcoltak hazájukért és szabadságért a főképpen zsoldosokból álló támadó hadseregek ellen.
A külső és belső ellenséges tevékenység ürügyén azonban elharapózik a tudatosan is gerjesztett üldözési kényszer. A nacionális célok negatív oldala is egyre erőteljesebben megmutatkozik. A deklasszált kisvállalkozók, a kispolgári, proletár, lumpen és csavargó elemek a hazaárulók üldözésében látják a harcos demagógia  konkrét, megfogható tartalmát. Ezt olykor a szadizmusig menő hisztériával folytatják, egyre több arisztokratát, magas rangú klerikust és értelmiségit, köztük szellemi értékek kiemelkedő alkotóit vetik börtönbe.
Második szakasz
A hazaárulók ellenállására hivatkozva, főleg az alacsonyabb műveltségű sans-culottokból létrejövő erőszakszervezet, a Nemzeti Gárda már a törvényhozás fölé képes kerekedni. Eleinte csak bizonyos törvények elleni királyi vétó nyomán lép fel offenzív módon. 1792 áprilisában elfoglalja Párizst. A fővárost annak „Kommünje” vezeti (főleg jakobinusok), a Végrehajtó Bizottság élén Danton áll.Egyre nagyobb szerephez jut a tömegönkény, az önbíráskodás, amit hiba lenne közvetlen demokráciának nevezni.
A másik oldalon áll a korona ellenállása, mely indok, egyszersmind ürügy a vele és támogatóival szembeni erőszakra. A spekuláció és az időleges katonai vereségek is felháborítják az embereket. Augusztusban megrohamozzák a Tuilériákat, a király a nemzetgyűlésbe menekül, melynek döntésével megfosztják uralkodói jogaitól és börtönbe zárják. Radikálisabb szociális intézkedések is történnek: az árakat és béreket maximálják, az emigránsok földjeit elárverezik és a papokat kényszerrel felesketik az alkotmányra. Szeptember elején a sans-culottok pribék csoportjai betörnek a börtönökbe és alávaló módon meggyilkolnak több mint ezer elítéltet a régi rend hívei közül. Szeptember 21-én kikiáltják a köztársaságot, melynek törvényhozása a Nemzeti Konvent. Ebben a girondisták majdnem egy évig meg tudták őrizni vezető pozíciójukat. Ám egyre erősödött az ülésterem felső padsoraiban helyet foglaló hegypárt (montagnardok), vagyis a jakobinusok hatalma. Vezetőjük, Robespierre, újfajta vallásosságot hirdetett, a törvények szakrális tiszteletére akarta nevelni az embereket. A harmadik csoport (Marais, mocsár, lapály) a két előbbi között ingadozott. A hegypárt ki akarta végezni Capet Lajost, a volt királyt. A Gironde ennek ellene volt. Végül a vitában a montagnardok győztek, a királyt 1793 januárjában lenyakazták, ami újabb külső támadásra adott okot a dinasztikus monarchiák részéről. Később is temérdek áldozat került vesztőhelyre. Az ilyesmit kedvelők számára a kivégzések, sőt, a guillotin látványa, is sajátos élvezetet, egyfajta mámort nyújtott.
Harmadik szakasz
A Nemzeti Konvent újra fogalmazta az emberi és polgári jogokat, és az Alkotmányt, azonban ennek és a benne foglalt garanciáknak a bevezetését felfüggesztették. Jakobinus javaslatra a hazaárulók üldözésére Forradalmi Törvényszéket, Éberségi Bizottságot állítanak fel, végül létrejön a Közjóléti Bizottság. Gőzerővel folyik a később kiteljesedő „forradalmi” önkényuralom és terror előkészítése. Ennek szellemi atyját, Robespierret a Gironde megpróbálja jogi eszközökkel háttérbe szorítani, de kudarcot vall. Robespierre a terror eszközével él a törvényhozással szemben. 1793. június 2-án behívja a konvent épületébe a terrorszervezetté váló Nemzeti Gárdát. Annak  tagjai elfogják a 27 girondistát, akiket hamarosan kivégeznek. Megkezdődik a jakobinus diktatúra, a terror, a Rémuralom időszaka. Robespierre parancsára a politika minden jelentős résztvevőjét kivégezték, akit csak elértek.  Az öldöklés minden rétegre kiterjed, a legnagyobb szellemeket sem kíméli. Egyetlen példa:megölik Jean-Laurent de Lavoisiert, a kémia egyik legnagyobb alakját, a forradalom korábbi támogatóját, mivel Marat szerint az ő matematikailag kifejezett tudománya csak az elitnek szól, tehát népellenes. – A tömeges gyilkolásra Franciaországban, mint ahogy másutt is, bőven volt történeti példa. Csak hugenottákból 20 ezret öltek meg korábban. A háborúkban elpusztult százezrek az uralkodók oktalan hódítási kedvnek áldozatai lettek. Mindez cseppet sem indokolja, hogy forradalmi eszmények jegyében irtsák az embereket. 
Negyedik szakasz
Végül Robespierre is teljesen egyedül maradt, még a sans-culottok is ellene fordultak. 1794 július 28-én ő is mehetett a guillotine alá, a Közjóléti Bizottsággal, száznál több jakobinussal együtt. Az erről szóló határozat az előző napon, 27-én, Thermidor 9-én született meg, ezért hívják ezt a fontos hatalomváltást thermidori fordulatnak. Megkezdődött a normalizálás folyamata, amely szintén tele volt visszásságokkal. Néhány közbeeső politikai szakasz után, 1795 májusában az ország kormányzására öt tagú Direktórium jött létre az Ötszázak tanácsa és az Öregek tanács végrehajtó szerveként.
Ötödik szakasz
1799. november 9-én (Brumaire 18.) államcsínnyel Bonaparte Napóleon ragadta magához a hatalmat. Thermidor és Brumaire egy nagyobb körkörös, ám magasabb szinten ismétlődő mozgás mozzanatát jelentette. A nagy forradalom korábban megszüntetett egy zsarnokságot, később, indokolt nacionális érdekből megvédte országát, ugyanakkor létrehozta a saját (szűk vezetői körének) önkényuralmát, majd egy világhódító birodalom megteremtésébe torkollott. A jogos nemzeti büszkeség helyébe a dicsőség talmi csillogása lépett, az elnyomás ellen küzdő nép országa elnyomó impériummá alakult át. Mint minden ilyesmi, ez is ideiglenes, tovatűnő volt. A forradalom eszméi és tettei között volt néhány tartós érvényű, egyetemes emberi vívmányok közé sorolható és voltak embertelen, visszalépést jelentő, saját magát tönkretevő mozzanatok is. A körülmények az utóbbi iránynak is mozgásteret adtak, de nem tették elkerülhetetlenné. A címben feltett kérdésre válaszolva: nem csak így lehetett. Ha egy eseménysorozatot társadalom-átalakító horderejénél és eredményeinél  fogva forradalomnak tekintünk, ez nem azonos az események homogén minősítésével. Mint számos, megérett és szükséges változásokat hozó történeti fejlemény, ez sem sorolható be a maga teljességében a Jó vagy Rossz kategóriák alá.
(A forradalom egyik elméleti megalapozójáról, J-J. Rousseau-ról készített beszámolómat  tartalmazó oldal:

„A tömegek lázadása” vitája 2012-ben

” A szellem töredékei” oldalon foglalkoztam José Ortega y Gasset fenti alapművével, melyet egy korábbi írásban szemléztem. Ortega művének bemutatását egy 2013- évi  bejegyzésemben megismételtem:

A róla folytatott 2012-évi eszmecserét is közreadtam
2013.03.25.-én Italo Romano nicknév alatt.

Hozzászólások (55) Feliratkozás (RSS)

halandor2012-03-31 12:411. halandor

Este benézek, érdekesnek tûnik !

kalas2012-03-31 16:212. kalas

Kösz az említést. A megcélzott változások mélységéről és terjedelméről is írtam: “A vezető csoport az utóbbiakhoz képest együttesen tudatlan.” Finomabban: nincs olyan szellemi kapacitása, hogy nagyigényű, távlati átfogó célokat tűzzön ki. A te terminusoddal: nem kvalifikált arra, hogy új korszakot körvonalazzon és próbáljon megvalósítani.

széna2012-03-31 17:133. széna

@kalas: Vannak új korszakok, de azokat nem lehet bevezetni. Az ilyen ígérgetés rejtett érdekeket szolgál. Amikor erőltetett próbálkozás volt, az eddig mindig visszaesést, romlást hozott. Csak utólag derül ki, hogy néhány nagy horderejű változás új korszak nyitánya, vagy sem.

italo2012-03-31 17:534. italo

@halandor: Türelmesen várom és köszönöm.

italo2012-03-31 17:585. italo

@kalas: Elég lenne néhány válságos alrendszer konzultatív átalakításához szükséges kompetencia.

italo2012-03-31 18:126. italo

@széna: Egy valóban új korszakot csak a régi korszak készítheti elő, de akkor sem biztos, hogy aszerint valósul meg, amit előzetesen feltételeznek. Ortega: a történelemben minden lehetséges. A jövőt senki sem ismeri, a vezetők sem, nem is tőlük függ. Képesítésük első lépése a tudatlanság beismerése.

smirgli2012-03-31 19:487. smirgli

A poszt tanulsága számomra az, hogy a rezsim vezetői tömegemberek. Kardinális irányváltáshoz, vagyis markánsan új kurzus kijelöléséhez kiváltképpen fontos a megfelelő szellemi képesítés. A mai vezetőknek és tanácsadóiknak nincs kellő kompetenciájuk, de mégis úgy cselekszenek, mintha a feladatnak megfelelő felkészültségük volna. Ez kimeríti a tömegember fogalmát az ortegai magyarázat szerint.

széna2012-03-31 20:128. széna

“Itt a szerző alapstruktúrákról beszél, tehát nem valamelyik liberális mozgalom programját népszerűsíti.” Láthatólag csak Locke és Montesquieu alapelveinek tartós érvényét védelmezi. Maguk az említett mozgalmak nem maradnak mindig hűek azokhoz. Mást és mást jelent a liberalizmus a gazdaságban, a politikában, a szellemi kultúrában, a vallásban (pl. keresztény liberalizmus.)

Mne2012-03-31 20:509. Mne

@smirgli: Ortega értelmében a mai rezsim vezetői tényleg tömegemberek. Szerinted (nálam írtad) a tanulókörünk munkáját is arra a kérdésre érdemes koncentrálni “hogy van-e érvényes szellemi kompetencia a mai politikai kurzus mögött.” Italo véleménye is érdekelne.

Mne2012-03-31 21:0910. Mne

@széna: 8 Alapelv a hatalmak szétválasztása, melyben a mostani blogomban tárgyalt bírói függetlenség is benne van. Másutt a szétválasztás relatívabb, pl. a törvényhozás és a kormány között. A média is külön hatalom lett. Aztán az ipari korporációk és a nemzetközi nagyvállalatok korszakában további tényezők befolyásolják az államok működését. Az alapelv részben formálisan működik, ami nem ok arra, hogy teljesen lemondjunk róla.

elxir2012-03-31 21:3611. elxir

@Mne: A hatalmi ágak szétválasztása huszadrangú kérdés, a latens hatalmi erők előretörése közepette. Vagyis, erőlködhetünk azok egyensúlyán, ha az ezt meghaladó hatalmi erőket számba sem vesszük….
A további fejlődés alapja a helyzetfelismerés, pontos felmérés, és az ebből képezhető rendszer megalkotása lenne.

italo2012-03-31 22:5012. italo

@smirgli: 7 Úgy cselekszenek, mintha elég ismeretük lenne arra, hogy az országban új korszakot próbáljanak megvalósítani. Ez nem valós feltételezés. Szerteágazó hatalmi gépezet működtetésére viszont joggal hiszik képesnek magukat.

italo2012-03-31 22:5413. italo

@széna: 8 A mozgalmak elnevezése mindig valamilyen hagyományra hivatkozik, amelytől mindegyik el is távolodik, ám némelyik meg is őriz belőle valamit.

italo2012-03-31 22:5914. italo

@Mne: 9 Ha már első mondatodban meg is válaszoltad a kérdést, akkor azon nem maradt sok tanulmányozni való. A hatalom működtetéséhez is kell hozzáértés, igaz, másféle.

italo2012-03-31 23:0315. italo

@Mne: 10 Igaz: Az alapelv részben formálisan működik, ami nem ok arra, hogy teljesen lemondjunk róla.
Másik alapelv: a törvények uralma. Nem személyé, csoporté, oligarchiáé.

italo2012-03-31 23:1216. italo

@elxir: Nem huszadrangú. Elsőrangú. Lebecsülése önkényhez vezethet. Államalkotó alapelvekről beszélünk. Azok szerepe a szélesebb körű gazdasági-társadalmi működésben válhat relatívabbá, formálissá, az érdekcsoportok hatása alatt.

széna2012-04-01 08:4117. széna

A 8. hsz.-ban úgy találtam, hogy O. szabadságelve Montesquieu-re is visszavezethető. A minőségi kisebbség fogalmának ugyancsak az utóbbi lehet a forrása. “Kevés az okos ember, a ferdeeszű viszont rengeteg”. Velük szemben a kisebbségnek lehetnek igazabb meglátásai. (Perzsa levelek, 201.o.)

széna2012-04-01 08:4618. széna

Ugyanő kérdezi: “Miért nem hallgat, akinek a világon semmi mondanivalója nincs? – Mindenképpen tudomására akarja hozni az utókornak, hogy élt és buta volt.” (Perzs.lev. 150,151.) Ez az okos-buta szembeállítás azonban leegyszerűsítőbb mint Ortega fogalompárjai.

Mne2012-04-01 11:0419. Mne

@italo 14: A mai vezetésnek a
nagyigényű céljaihoz képest
nincs elegendő szellemi kapacitása. Ez az oka annak, hogy politikai össz-működésében paranoid skizofrén tüneteket produkál, függetlenül attól, hogy orvosilag bármely tagja szenved-e az említett betegségben, vagy sem. Az utóbbi jelenségre az én blogomban Talon hívta fel a figyelmet.

talon2012-04-01 14:0520. talon

@Mne: 19 Pontosan a nagyigényű, korszaképítő céljaihoz képest hiányzik belőle a kompetencia. Egy új gazdaságpolitikai kurzushoz szükséges tudás. A Nyugat-Európa által megalkotott egységes normarendszer maradandó alapelveinek tisztelete. Tartózkodás az európai intézmények megsértésétől. Kudarcos frusztrációit paranoid csökönyösséggel próbálja kompenzálni.

kalas2012-04-01 16:5621. kalas

A vezető testület kollektív személyiségként cselekszik. Ennek intelligenciáját itt nem szükséges összehasonlítani eddigi vezető csoportokéval. Másról van szó: mindenkinél messzebb terjeszkedik túl ismereteinek határain. Az eddigieknél tovább kellett és lehetett lépnie a társadalmi reformok útján. Emellett azonban az egész országot próbálja mindenre kiterjedően átalakítani, amihez nincs kellő tudása. De azt hiszi, hogy van és ezáltal válik tömegemberré a posztban ismertetett értelemben. Hatalmi túlterjeszkedéséről is több ismerettel vél rendelkezni, mint amennyi van neki. Ez sem közemberi tempó. Ortega a típust nem is közembernek nevezi, hanem tömegembernek.

büyük2012-04-01 18:2622. büyük

Az engedelmes szolgák alázata nem függ attól, hogy a gazda helyesen cselekszik-e.
S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!”

büyük2012-04-01 18:4623. büyük

Node nem mindenki szolga. Info Tulassay Tivadarról:
1983-ban védte meg az orvostudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. 1994-ben habilitált. Az MTA I. Számú Klinikai Bizottságának lett tagja. 1997 és 2001 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlési képviselője volt, majd 2001-ben az akadémia levelező, 2007-ben pedig rendes tagjává választották.
Tudományos pályája mellett a közéletben is részt vesz: a konzervatív Professzorok Batthyány Köre tagja. 2000 és 2002 között a Nemzeti Egészségügyi Tanács elnöke volt. 2005-től annak feloszlásáig az Orbán Viktor által létrehozott Nemzeti Konzultációs Testület tagja volt.
Kutatási területei a folyadék- és elektrolitháztartás szabályozásának vizsgálata, a koraszülöttek veseműködésének tanulmányozása, a folyadék- és elektrolit szabályozásban szerepet játszó hormonok vizsgálata, a pitvari natriuretikus peptid és egyéb vazoaktív hormonok vizsgálata, a vaszkuláris patológia rizikótényezői.
Elsőként írta le a légzészavarban szenvedő újszülöttek veseelégtelenségének okait. … Az 1990-es évek második felében az emberi vörösvértesteken végzett kísérletekben bizonyította, hogy a transzporter-fehérjék jelentős aktivitásváltozást mutatnak egyes betegségekben (például az inzulinfüggő cukorbetegségben vagy a cisztás fibrózisban).

Mne2012-04-01 20:3724. Mne

A hiányos tudást senki sem tudja szép eszmékkel pótolni. Minél megszállottabban hangoztatja őket, annál kevésbé. Végülis véres felfordulást teremtett a tömegember elődje, a francia forradalom plebejus, kispolgári rétege. Elnyomta a tudományt, viszont a nemzeti érzést és az istenhitet írta a zászlajára.

azaz22012-04-01 20:4825. azaz2

Tulassay Tivadar be is jelentette lemondását. Pedig nem valami baloldali szimpatizáns. De attól még lehet úriember, ugyebár.

Mne2012-04-01 20:4826. Mne

A Bokros program idején a Horn-féle vezetés több tagjában volt annyi tisztesség, hogy tiltakozásként lemondtak magas pozíciójukról. Ma ilyesmi nem várható. A mai vezérkar
nagyon régen rögzült, mint feltörekvő “tömegemberek” monolitikus véd- és dacszövetsége. Nincs akkora országrontó szarvashiba, ami miatt bármelyikük is lemondana. Az érdekek szemellenzője, az ismeretek felületessége és a hatalmi gőg miatt többségük a hibák belátásáig sem jut el.

széna2012-04-01 21:3527. széna

@azaz2: Három hónapra szóló gesztus, de így is méltányolom. A politikai hierarchiában az ő helye nem a felső szinten volt.

széna2012-04-01 21:4528. széna

A lemondását kiváltó személy fő erkölcsi bűne pedig az ismétlődően és folytatólagosan “elkövetett” szolgalelkűség. Állami gépezetünk és az egész politikai rendszer tele van kicsi Schmittekkel, de ők nem sietnek lemondani.

halandor2012-04-01 21:5029. halandor

Képesítésük első lépése a tudatlanság beismerése.

Rövid, de velôs, ezt igen eltalàltad !

A vàlsàg itt tart, néha ijesztô, de a szellemi embernek, a minôségi kisebbségnek van mibe kapaszkodnia ( a szellembe, ugye:))
Az anyagi vilàg a dualitàs vilàga, minél sûrûbb anyag, annàl durvàbb, annàl ellentmondàsosabb .
A technikai fejlôdés mai formàja a szellemi sorvadàs melegàgya.
Felgyursult, ez döbbent meg mindannyiunkat, és uralkodik egy ideje, rendeszerrôl – rendszerre, senki sem tudja, nemcsak a jövôt, de azt se, hogy mi lenne az ” ideàlis”, legkevésbé rossz. És ettôl persze olyan rossz érzése van a szellemi embernek.

italo2012-04-02 09:2530. italo

Élek – ez alkalommal utolsó – válaszadási lehetőségemmel.
@széna: 17 “A törvények szelleme” korunkban módosult formában hat. A társadalmi működésnek csak az egyik hatótényezője, de nélkülözhetetlen.

italo2012-04-02 09:3131. italo

@Mne: 19 Közben elolvastam a Következtetések jelzetű hasznos összefoglalásodat. Azt ugyancsak leszögezted, hogy normál kormányzati feladatok teljesítése is megy a maga útján.

italo2012-04-02 09:4232. italo

@talon: 20 Ágazati politikákat is csak a hozzáértők széles körének konszenzusa alapján lehet jól felépíteni.

italo2012-04-02 09:5233. italo

@kalas: 21 Ezt a kérdést az Ortegánál legfőbb szempontból érinted, ám egy-egy rezsimet a funkcionalitás legalább ennyire jellemez. Valami funkcionális (hasznos) lehet akár az ország, akár a hatalom szempontjából. A kettő, sajnos, nem mindig jár együtt.

italo2012-04-02 10:0234. italo

@Mne: 24 A szépszavú, nagyhatású eszmealkotó Rousseau tömegember követői vezették a terror rezsimet. A minőségi kisebbség: az enciklopedisták és voltaireánusok a forradalom korábbi, mérsékelt, emberjogi szakaszában voltak hangadók, a terror már az életüket veszélyeztette.

italo2012-04-02 10:1435. italo

@Mne: 26 Különféle eljárásokkal is csak viszonylagosan lehet tartóssá tenni egy-egy intézményt. Távlati védelemnek látszottak a Maginot-vonal beton erődítményei, de kudarcot vallottak. Hiába építesz várakat. Már két és félezer éve tudták: “A bölcsesség állandóbb, mint bármi egyéb.” (Priénéi Biasz).

italo2012-04-02 10:2636. italo

@széna: 28 Minden politikának kellenek engedelmes végrehajtók. Ha ilyenek foglalják el a megosztandó hatalmak minden csúcsát, az már nem fér bele “A törvények szellemébe”.

italo2012-04-02 10:4737. italo

@halandor: 29
A tudatlanság beismerése etikai követelmény is. Bármi mást lehet ajánlgatni személyes bevonódás nélkül is, de erkölcsöt nem. Ezért ezt a beismerést mindig magamon kell kezdenem.

Az anyagi világtól az egyik fő spirituális szemlélet megkülönbözteti az érzelmi(asztrális), mentális (mennyei), intuiciós és szellemi (nirvána) világot. Nehézkesen lefordítva a kutató-elemző gondolkodás nyelvére: a durva anyaggal a tudományok, az érzelmekkel a lélektan, a mennyei világgal a vallások, a szellemmel a meditáció foglalkozik, minddel együtt pedig a filozófia és a művészet. Az emberi teljességet ez utóbbi közelíti meg a legjobban. Művészi látomások alapján persze nem lehet országokat vezetni.

széna2012-04-02 15:1138. széna

Egyéb víziók alapján sem. Persze, a sikeres kormányzáshoz kell egy kis művészet, de az utóbbiból és máshonnan, (például az önérdekből, önhittségből) eredő szubjektívitás nem uralkodhat el a törvényhozás, végrehajtás és bíráskodás fölött.

széna2012-04-02 15:3139. széna

Egy bábuval kevesebb:

smirgli2012-04-02 15:5740. smirgli

Régi ismerős volt az értelmetlen hadova posztomon. Sólyom után egy ilyen! A rezsimet típusában képviselő tömegember, gyenge eresztésben. Ha többet olvas, talán helyesebb magyarsággal tudott volna írni.

Mne2012-04-02 16:1341. Mne

Most mi lesz a humoristákkal? ?

széna2012-04-02 16:1842. széna

@Mne: Felrakhatom a témát a -ra, de szabott áron. Nálam nem fognak ingyen röhögni.

széna2012-04-02 16:2543. széna

De van, aki ingyér adja. Ezzel nem lehet konkurálni. “Politikai indíttatású anarchista csoport irányítja a SOTE doktorok szenátusa és az egyetem rektora viselkedését, döntését.” Osztie Zoltán.

büyük2012-04-02 22:3944. büyük

Szegény Akula! Dr.Akula volt, de elvették tőle a doktori címet. Pert indít az anarchista egyetemi szenátus ellen.

halandor2012-04-03 14:4945. halandor

írtam egy hosszú vàlaszt, de eltûnt sajnos!

azaz22012-04-03 15:0746. azaz2

Ha eltünik, akkor azonnal F5, azaz frissítés.. és újra.
Általában müxik.
Vagy nem.

halandor2012-04-03 16:3047. halandor

Sajnos én néztem el, elfelejtettem, hogy nem vagyok bejelentkezve, de köszi, jó tudni !

halandor2012-04-03 21:1848. halandor

A jógi végsô fokon megvalósítja a tiszta szellem ( brahman) àllapotàt – a làtó önmagàban honol – , amely aspektusból az anyagi vilàg léte ( és nem csak az elsôdlegessége) kérdôjelessé vàlik. És somolyogva summàzza, hogy elôbb-utóbb mindenki eljut erre a fokra.Tehàt…..
A mûvész nagyjàból ugyanazon az ösvényen indul el, csak a mennyei vilàgokból merít, az ihlet mélysége ( és egy újabb analógia !) attól (is) függ, hogy mennyire képes levetkôzni az egójàt, de legelborultabb pillanataiban sem hagyja el a finomanyagi szféràt.
Kivonja az egójàt abból a ( viszonylag) tiszta àramlatból, ami a zene, a vízió, magasabbrendû tartalmak, de nem éri el a brahmant, a lélek (szellem ? – errôl is majd egyszer jó lenne csevegni) eredeti àllapotànak restauràlàsàt,egyik lehetséges végsô ( személytelen )
A szellemvilàgba ( egyàltalàn az anyagiból ki ) csak a tudatos meditàció vezet el – bàr a spontàn megvilàgosodàst
màr feltalàltàk – és az adja végsô fokon a teljes tudàst,teremtô erôt, amellyel pl. a bodhiszattva leghatékonyabban tud segíteni a lényeken.
A mûvész àltal kanalizàlt és messzirôl “importàlt” mû is felemeli persze az embereket, de az még nem teljesen mentes az egótól és a spekulàcióktól.

karenina2012-04-03 21:3449. karenina

@halandor: Illúzió az anyagi világ, jókora illúzió. 🙂 Némi vigasz, hogy akkor “a műveletlenség, a bárdolatlanság és primitivitás uralomra kerülése” -is az.

halandor2012-04-03 22:3250. halandor

És ha figyelembe vesszük, hogy pl. a Földet ( mindenestôl ) alkotó anyag valóban szilàrd része egy gyûszûben elfér, akkor még tudomànyos érvek is szólnak emellett ! :))

büyük2012-04-04 16:2651. büyük

Minden a nézőponttól függ és nem tudjuk: melyik a helyes, vélte a régi kínai Chuang-Ce. Az átalakuló világban létezésről szól a híres álma: “Egyszer régen, Csuang Csou azt álmodta, hogy õ pillangó. Csapongó pillangó, amely szabadnak és boldognak érzi magát, és semmit sem tud Csuang Csou-ról. Hirtelen azonban felébredt, és íme õ volt Csoung Csou. Most aztán nem tudom, vajon Csou álmodta-e, hogy õ pillangó, vagy talán a pillangó álmodja éppen, hogy õ Csuong Csou? Pedig Csou és a pillangó között biztosan van némi különbség. Ime, ezt nevezem én a dolgok átalakulásának – mondta Chuang Ce.”

halandor2012-04-04 17:3452. halandor

Nézze mà’ doktor úr mi nôtt a seggem alà – szólalt meg a a rendôr fején a béka.
Ugyanennek a történetnek a profàn vàltozata !:)))

Kulcstörténet – màrmint az eredeti !

büyük2012-04-04 20:1353. büyük

@halandor: 🙂
Ugyanő egyszer az elefánttal ment át a hídon.
– Hallod, hogy dübörgünk? – szólt oda büszkén.

kalas2012-04-05 14:5754. kalas

Nagyra becsülöm a keleti szemléletet annak eredeti formáiban és autentikus folytatásaiban. Némi gyanakvással fogadom a nyugatival vegyített teozófiát, főleg a szakmainak feltüntetni próbált tartalmát. Visszautasítom ezek politikai, nacionalista, fajelméleti, stb. meghamisítását.

büyük2012-04-07 14:3555. büyük

@italo: 37 Nem elég megkülönböztetni az elképzeléseket, azt is fel kell tárni, hogy hogyan függnek egymástól. Most már hamarosan szemlézni fogom a történeti alapjukat a leletek szerint bemutató blogodat.

 A bejegyzés trackback címe:


kalassó 2013.03.27. 10:00:27

Re: 2012-04-02 09:4232. italo
…Ágazati politikákat is csak a hozzáértők széles körének konszenzusa alapján lehet jól felépíteni.”A kapkodó, végig nem gondolt szakpolitikák nem csak a gazdaságot, de az egészségügyet és az oktatást is sújtják” – nyilatkozta az MTI-nek Bihari Mihály leköszönő alkotmánybíró. MTI 2013. március 3.

retimadar 2013.03.27. 14:05:34

Már idéztem a szakember megállapítását Matolcsy felkészületlenségéről. A szakmával szemben álló hangadó MNB-s csoportról írja: “A másik oldalon nincs csapat. Ott szinte nincsenek közgazdászok. A jobboldalinak vagy konzervatívnak nevezett közgazdászok közül ma már nem látok egyet sem Matolcsy György környékén. A jegybankelnök vazallusokat vitt magával a jegybankba, olyan embereket, akik hajlandóak végrehajtani a döntéseit.” (Várhegyi Éva, NOL. 03.24.)

retimadar 2013.03.27. 14:15:17

Én pedig évek óta mondom, hogy a makrogazdaságban Matolcsy harmadrangú közgazdász. Még nagyobb baj, hogy zérus gazdaságszakmai felkészültségű vezető dilettáns ötleteit valósítja meg. Más területeken ésszerű, növekedésorientált tervek is születnek, több száz felkészült szakember elemzései nyomán. A tartós, fenntartható pénzügyi egyensúly kockázatai azonban ezek megvalósítását is kétségessé teszik.

büyük 2013.03.27. 22:21:33

@kalassó: Csak ahhoz nem értenek, amihez kéne. Gazdaság? Egy napig sem dolgoztak benne. Sohasem csinálták, de legalább nem is tanulták.

Negyedik töprengés az új berendezkedésről

Viszonylag rövid terjedelme miatt ebben a posztban adom közre az 1989 április 13-án tartott reformvita jegyzőkönyvében rögzített  fejtegetésemet.

„ A kormány stratégiai terveket vár, de számomra a probléma nem a stratégiánál kezdődik. A gazdasági stratégia főleg a fejlesztésről szól, ám a dolog nem  a fejlesztésnél kezdődik, hanem a működésnél. A működést pedig bizonyos elvek szabályozzák. Ezek kialakítása a törvényhozás feladata, amit én prestratégiai feladatnak tekintek. Egy rendszert kell működtetni és a működését fenntartani. A stratégia szó azt implikálja, hogy ez valami távlati elképzelés, fejlesztés, struktúrapolitika. Amit viszont én mondok, az messze megelőz mindenféle távlati stratégiát. Ha az utóbbi az első alkérdés, akkor az általam javasolt legyen egy nulladik alkérdés. Úgy látom, hogy az egész tervezési fetisizmus ideológiai alapja a stratégiára való hivatkozás.”

Kérdés: Mi ez a nulladik?

„A prestratégia. Ez nem a fejlesztésről szól, hanem arról, hogy hogyan működik az egész rendszer. Ez döntések előtti téma. Magára a társadalmi vegetációra vonatkozik, aminek alapján egy-egy döntési helyzet kialakul. Márpedig az a mód, ahogyan a helyzet kialakul, helyzet előtti probléma. Attól függ, hogy milyen társadalmi organizmusban tenyészik a létezési feltételek komplexuma. Ebben nagyon benne van az, hogy egyáltalán mi is a stratégia és ki az, aki dönt róla. Az is benne van, hogy mi is az a makropolitika. A tulajdon privatizálása is benne van.

Ami a nyugati tőkés országokban állami szerepvállalás címén megvalósult, az az én véleményem szerint a tényleges (nem a k.európai „létező”) szocializmus elemeit is tartalmazza, abban az értelemben, hogy a kelet-európainál humánusabb társadalomra utal. Ebből nem következik az, hogy nekünk is mindenképpen nagyobb állami szerepvállalásra lenne szükségünk. Gyakorlati szükségletek alapján kell ezt eldönteni. Nemritkán politikailag jobboldali kormányok terjesztik ki az állami szektort, illetve beavatkozást. Szóval ez nem feltétlenül közpolitikai, vagy ideológiai kérdés.”