Ítéletlogika Hegelnél

Kanttal egyetértve Hegel az ítéletet nem empirikusan, hanem mint a gondolkodás által meghatározott totalitást fogja fel. Nem elégíti ki a kanti felosztás (minőség, mennyiség,viszony, modalitás között), de az ítélet fajait őszerinte is a logikai eszme általános formái határozzák meg: a lét, a lényeg és fogalom fokainak megfelelően. (Ezeket a honlap korábbi, angol nyelvű blogbejegyzései részletezik.)

(G.W.F. Hegel: A logika. Enciklopédia I. Budapest, 1979. 267-268 skk.)

a/ Minőségi ítélet

1/ Pozitív í.

2/ Negatív í.

b/ Reflexiós ítélet

  1. Szinguláris í.
  1. Partikuláris í.
  2. Általános í.

c/ Szükségszerű ítélet

  1. Feltétlen – kategórikus – í.
  2. Feltételes – hipotétikus – í.
  3. Szétválasztó – diszjunktív – í.

d/ Fogalmi ítélet

1.Asszertórikus í.

2.Lehetséges – problematikus – í.

3.Szükségképi – apodiktikus – í.

 

Az ítélettan átvezet a következtetés-logikához, amivel itt nem foglalkozom. Hegel alaposan kidolgozza mindezek dialektikus összefüggéseit. Nemcsak a rendszere, hanem a módszere is erősen vitatott és túlhaladottnak számít. Egyik sem érdemel odaadó egyetértést, annál inkább tanulmányozást, mert jó néhány felismerése hozzájárul a gondolkodás pontosságához. Az sem vitás, hogy a modern logikaelmélet a korábbi logikák megértéséhez is szükséges.