Determináció

Hegel Logikájának angol nyelvű változatában a Reciprocity-vel fejeztük be a „Fogalom” előtti fejtegetést. Ez, vagyis a kölcsönhatás a determináció legszélesebb terjedelmű megjelölése. Beleértendő, hogy minden jelenséget sokoldalúan meghatározottnak kell tekinteni. Ez a jelenségnek bizonyos feltételek között az okok nyomán történő keletkezésében, egymással is ellentétes saját, öndetermináló tulajdonságaiban és a jelenségek közötti tartós kapcsolatokban fejeződik ki. A modális logika  számos ilyen összefüggést mutat ki. Determinációs formák az ok, cél, törvény, szükségszerűség, stb.

Az okság az egymást előidéző jelenségek genetikailag folyamatos láncolata, az anyagi létezés egyetemes tulajdonsága. Nem azonos az okozatok előreláthatóságával, ahogyan azt Bohr és Heisenberg fizikai indeterminizmusa véli. Azzal sem, hogy az okok ismeretében valamilyen kívánt gyakorlati eredményt lehet létrehozni. Ugyanis egy-egy jelenségnek nem minden okát ismerjük. Az ok megelőzi az okozatot, időbeli azonosság esetén inkább funkcionális kapcsolat áll fenn. Külső és belső okokat is meg lehet különböztetni.

A modális logika által már régen kidolgozott fogalmak a lehetőség, szükségszerűség, ténylegesség, eshetőség, stb., melyek megfeleltethetők a valóság különböző dimenzióinak. Hegel már a kölcsönhatás jellemzésébe bele foglalja a szükségszerűséget, mint a jelenségek, lényegi, belső tulajdonságai alapján feltétlenül bekövetkező folyamatot. Külső szükségszerűség a feltétel, a dolog és a tevékenység kapcsolata.Vele szemben a véletlen külső, esetleges történés, amely vagy bekövetkezik, vagy nem. Mindkettő okozati láncolat eredménye. Hegel mutatott rá a kettő szoros kapcsolatára. A véletlen más és más szükségszerű folyamatok általuk  időben és térben nem meghatározott találkozásakor következik be, tehát végül szintén a lényeg megnyilvánulása. 

Szükségszerű, lényegi, tartós, belső összefüggései a törvények, a változékony folyamatok szabályszerűen ismétlődő mozzanatai. Az oki kapcsolatoknak  csak egy része törvényszerű, viszont a törvényeknek csak egy csoportja oksági törvény. Egy másik csoportjuk  strukturális: a jelenség elemei közti funkcionális kölcsönhatást fejezi ki. Függenek egymástól, de nem egymás okai. A statisztikai, illetve valószínűségi törvény  nagy számú elem véletlen változásainak együttes tartós eredménye, ez sem oki összefüggés. – Más oldalról tekintve, a fentiek egy-egy valóságkomplexumot jellemeznek, míg e komplexumok alapvető változása, váltása, kicserélődése a genetikai törvényekben testesül meg.

Kategoriális szempontból az eddig leírtak az általánost jelentő szervetlen világra vonatkoznak, amely világ az alapja a többi szintnek is. A különös szint  itt a biológiai szféra, melynek a fentieken kívül megvannak az élősejt folyamatain alapuló  saját törvényei is, egyebek között cél nélküli (senki által nem kitűzött, Hegel szerint belső) célszerűség jellemzi. A világ nem ésszerű, de nem is észszerűtlen, ahogy azt pesszimista, köztük a honlapon idézett egzisztencialista gondolkodók feltételezik. A ráció szempontjából a természet nem megítélhető. 

Az egyes szintet ebben a kategóriafelosztásban a társadalom képviseli, amelynek  további sajátos törvényei a szervetlen természet és a biológia törvényeivel együtt érvényesülnek. Már csak ezért sem állítható, hogy minden társadalmi folyamatot társadalmi törvények határoznak meg. A radikális  frázis eltúlozta a hatásukat, de a hegeli felfogás is szinte isteni hatalommal ruházta fel őket.  Determinált szakaszokat vélt felfedezni a történelem menetében.

A társadalmi determináció, ahol létezik, nagyon speciális, nemcsak a szociológiában, történelemben, hanem a bölcseletben is  külön részletes vizsgálatot igényel. Az értelmes alanyok szubjektíve is determinált egymás közti cselekvési trendjének vannak reális szabályszerűségei, törvényei. A társadalom nagyfokú összetettsége miatt az eseményekben rejlő véletlen különösen fontos szerepet játszik. Az ésszerűségre törekvő döntések, akarati aktusok, a csoportok, rétegek, nemzetek tömegcselekvésének együttes eredménye ezen összetevők által nem meghatározott. Kiemelkedő hatalmi csoportok és történelmi személyiségek évszázadokra döntő mértékben befolyásolják az események menetét. Ahol van törvény, ott az  véletlenszerű tömegjelenségeken keresztül tendenciaként tör magának utat. Meg kell különböztetni a hosszú ideig ható, időszakos, lokális szabályszerűségeket. Az ésszerű emberi tevékenységtől elválaszthatatlan célkitűző magatartásban és a társadalmi mozgás egészében a céloksági determináció is megvalósul, amely legvégső soron a társadalom és annak létfeltételei által meghatározott. Ez nem általános determinációs forma, racionális céltételezés csak az emberre jellemző.

Az egyes ember számára a természeti-társadalmi körülmények egy lehetőség mezőt teremtenek, amelyen belül választhat. Ez a szabadság színtere, melyen belül önálló döntéseket hoz. A döntések tárgyát, eszközeit és változataikat a létező körülmények kínálják fel de az egyén ebben a keretben szabadon választ. Csak társadalmi szinten érvényes és ott is túlzottan általános, nagyvonalú fogalmazás a szabadság kötődése a szükségesség felismeréséhez. Viszont a szabad akarat, mint általános jelenség nem létezik.

A determinizmusnak számos fajtája van. A teleologikus determinizmus szerint a világ egészében célszerűség uralkodik, mely egy külső céladó lény (isten) döntéseitől függ. Ezért “a lehetséges világok legjobbika” jött létre. A mechanisztikus determinizmus csak az oksági meghatározottságot ismeri, más formákat nem. Ilyen a newtoni fizikán alapuló, arra korlátozott szemlélet. A szubjektív determinizmus egzisztencialista változata a döntési kényszert, a lépés elkerülhetetlenségét tartja meghatározónak A honlapon idézett Wittgenstein szerint nyelvem határai egyben a világom határai is. Ezzel rokon gondolat értelmében az, amit kifejeztem, van, létezik.

Advertisements

One thought on “Determináció

  1. A posztban a különösség szintjéhez sorolt biológia jellemzését megerősíti az Encyclopedia Britannica többször- legutóbb Erika Sass által – idézett kitétele.:
    Any satisfactory theory of organic evolution, for instance, has an irreducibly historical dimension; and there is no possibility of putting historical zoology on the sort of predictive basis that Empiricists have demanded, still less of incorporating it into Neurath’s larger unified axiom system.

    Like

Comments are closed.