Dialógus

Live contact

Rendszeres kapcsolat tartható fenn az  “Üzenetek” kategóriában.

Advertisements

32 thoughts on “Dialógus

  1. Dialektika a történeti, társadalmi változások felfogásában és a gazdasági mozgás logikájának megértésében. A honlap legalább négy fő témájának (gazdaság, szociológia, filozófia, történelem) kölcsönös egymásra vonatkozása.

    Like

  2. A. Smith kapcsán felvetődhet, hogy a termelő munka elemzésének fontosságára Marx is Hegel egyetemi előadásaiból jött rá és csak ezután kezdte a nemzetgazdaságtant tanulmányozni.

    Like

  3. Mgjegyzéseim a fentiekhez:
    1. A hegeli dialektikus logika nem egyedüli módja a társadalom megértésének: a formális (“metafizikai”) logikával szerves egységet képez.
    2.Erika (a) : A többi fő téma is részt vesz ebben az “egymásra vonatkozásban”. Ezen makro-reciprocitás mellett mindegyiken belül, az altémák között mikro-reciprocitás áll fenn. A vonatkozás azonban nem alkotója egyik szubsztanciának sem, azok önállóak.
    3. Erika (b): Már Hegel bekapcsolta a gyakorlat fogalmába a “a munka, annak tárgya és eszköze” komplexumot, alakító szerepüket a haladásban. Kiemelte a szolga, vagyis a közvetlen termelő tevékenységét, amely fejleszti a tárgyi környezetet és saját magát. Persze, nem tulajdonított a termelőnek történeti küldetést.
    4. János: az is volt, de közvetlenül tüzetesebben kellett Smith-t és Ricardót megismernie, hogy a radikalizálásukat módszeres kritikai elmélettel támassza alá. Ennek prognózisával ellentétben nem döntötték meg a kapitalizmust sem annak kiéleződő ellentmondásai, sem a várt tömegforradalmak, viszont a rendszerrel szembeni kritika több megállapítása, bizonyos módosulásokkal, továbbra is érvényes.

    Like

  4. Ez volt a mondatom:” A vonatkozás azonban nem alkotója egyik szubsztanciának sem, azok önállóak.” Másképpen: a dolog tulajdonságait nem a más dolgokhoz való viszonya határozza meg. Ezekben csak megnyilvánul. Ahogy Hegel fogalmaz: a dolog tulajdonságaiban válik okká.

    Like

  5. A Facebook oldaladon írtam:”Az elméletet jobb lenne a “vidám mauzóleumodban” tárgyalni. Pl.azt, hogy az itt gyakran emlegetett Hegel hogyan viszonyult a keleti bölcselethez.” Nos, itt vagyunk a Vidám Mauzóleumban.

    Like

  6. Eléggé lebecsülte, mert a keleti gondolkodás túlzottan az ismétlődést, a körforgást hangsúlyozta. De a túlzóan fejlődés-centrikus Hegelnél a “tagadás tagadása” szintén ismétlődést foglal magába. Ugyanaz a minőség újra megjelenik, magasabb fokon, más módon. Vagyis része a fejlődésnek. A körforgás, mint a változás és ismétlődés egysége szintén.- A honlapon korábban már bíráltam a körforgás tagadását, de Lao Ce felfogását és a Varázshegy hasonlóan értelmezhető gondolatfutamát is.

    Like

  7. Mimi: a fb-on kérdeztél a reciprocity-témáról. A logika önmagából való kibontakoztatása során Hegel a lényeg-elmélet végén jut el a valóság-elmélethez és azt fejezi be a kölcsönhatás (reciprocity) elméletével. Mindegyik fokozat feltételezi az azt megelőzőket, a kölcsönhatás a világnak a gondolatmenetben addig elért legmagasabb szintű, legáltalánosabb jellemzője, amire már a fogalom tana épül. Tanulmányozása kiélesíti és pontosabbá teszi az ismeretkereső és feldolgozó gondolkodást.

    Like

    1. Sokkal többet jelent, a többi között magába foglalja a tárgyi világra és egymásra hatást gyakorló emberek célkitűző, konstruáló, tervező tevékenységét.

      Like

    1. Önmozgás jellemzi, tőle függő további mozzanatok feltétele, de léte ezektől nem függ. Bolygónk az élethez képest, az élet a tudathoz képest önmagában létező. A tudat idegfiziológiai tevékenységhez kötött, persze arra nem redukálható.

      Like

  8. nem redukálható. A neopozitivizmus általad idézett kritikája is ide vág (Britannica):
    it has now become apparent that several well-founded and properly respected branches of scientific theory do not lend themselves to exposition in a formal mathematical manner at all. Any satisfactory theory of organic evolution, for instance, has an irreducibly historical dimension; and there is no possibility of putting historical zoology on the sort of predictive basis that Empiricists have demanded, still less of incorporating it into Neurath’s larger unified axiom system.

    Like

  9. Még általánosabb érvényű a neopozitivizmus formalizmusának kritikája ugyanott:
    Given their mathematical inspiration and preoccupations, both the Viennese Empiricists and their successors in Britain and the United States have interpreted the rationality of scientific procedures as depending solely on the formal validity, or logicality, of scientific arguments. In their view, questions of rationality can be raised about the scientist’s work only at the final stage in his inquiries…The term discovery refers to all the stages in a scientific inquiry preceding the formulation of the new explanatory arguments that are its final outcome. The term justification refers, by contrast, to the demonstration that the formal validity or explanatory power of those arguments justifies the scientist in accepting their conclusions as scientifically validated or established. All questions about the earlier stages–i.e., about discovery–are matters of mere psychology

    Like

  10. Boglár Széna kérdésére adott válaszomat folytatva megjegyzem, hogy az érzet, képzet, emlékezet, fogalom, a motivációs, érzelmi és akarati élmények komplexuma az embernek az “Önmagában létező” fizikai és élő világgal és a többi emberrel alakuló viszonyában bontakozik ki. Nélkülözhetetlen közvetítője a környezeti komplexumra való hatásnak és a feltételekhez történő alkalmazkodásnak.

    Like

  11. Olvastam a Determinációt itt a honlapon. Úgy látom, frissítve van, de ezt nem írtad rá. A lényeg: a múltkor a Facebookon általam szóvá tett ” tekintély, a szokás, a hagyomány”. Ezeket nem említetted a determináció keretében.

    Like

  12. Minnesota: Az egyes társadalmakban ezek is nagy erővel hatnak mint a közösség életmódját reprodukáló elemek, egyben pedig a konzervatív törekvések éltető erői. Általános magatartás szintjén sem konfrontálódni, sem azonosulni nem kell velük. Autentikus egyén minden egyes esetben önállóan határozza el, hogy követi, vagy megtagadja a bennük kifejezett elvárások teljesítését.

    Like

  13. Újabban a Facebookon idéztétek Adorno Hegel-kritikáját az itteni szövegválogatásomból. Itt van egy erőteljes részlet ugyanonnan. ““Logic of Disassembly” [Zerfalls] 148-149
    The farewell to Hegel becomes palpable in a contradiction concerning the whole, which is not programmatically settled as a particular one. The critic of the Kantian separation of form and content, Hegel wanted a philosophy without a detachable form, without a method implemented independently from the thing, and yet proceeded methodically. In fact the dialectic is neither solely a method nor something real in the naďve understanding of the term. Not a method: for the unreconciled thing, which lacks precisely that identity which the thought surrogates, is contradictory and blocks every attempt at unanimous interpretation. This thing, not the organizational drive of thought, is the impetus to dialectics. Not something simply real: for contradictoriness is a reflection-category, the thinking confrontation of concept and thing. Dialectics as a procedure means, to think for the sake of what was once experienced in the thing as a contradiction and against it in contradictions. A contradiction in reality, it is a contradiction against these.

    Such a dialectics is however no longer compatible with Hegel. Its movement does not tend towards identity in the difference of every object from its concept; rather it suspects something identical in it. Its logic is one of disassembly [Zerfalls]: of the prepared and concretized form of concepts, which the cognizing subject immediately faces at first. Their identity with the subject is untruth. Through it the subjective pre-formation of the phenomenon slides in front of what is non-identical, before the individuum ineffabile [Latin: ineffable individual]. The summation of identical determinations would correspond to the fondest wish of traditional philosophy, to the a priori structure and to its archaistic late form, ontology. However this structure is, before every sort of specific content, in the simplest sense negative as something abstractly maintained, Spirit become compulsion. The power of that negativity rules to this day in reality. What would be different, has not yet begun. This affects all specific determinations. Each one which appears non-contradictory proves to be as contradictory as the ontological models of being and existence. Nothing positive is to be obtained from philosophy which would be identical with its construction. In the process of demythologization positivity must be negated all the way into the instrumental reason, which demythologization supplies. The idea of reconciliation rejects its positive positing in the concept”

    Like

  14. “contradictoriness is a reflection-category” – Ez Adorno saját szövege, nem Hegelé. Ebből tud eljutni oda, hogy valamit tiszta tagadásként fogjon fel, igenlés nélkül. Pedig a negatív és a pozitív együtt jár, amiből Hegelnél a tagadás tagadása a kiút, a továbblépés.

    Like

  15. Ki vagy?

    „Az ember nem egyéb tettei soránál.”
    „Az ember az, amit tesz.”

    „Az ember semmi más, mint cselekvéseinek együttese”
    „Az ember…a ténykedések egy sorozata.”

    Források:
    Első két sor : Hegel: A logika. Enc.I. 230.o
    Második két sor: J.P. Sartre: Exisztencializmus, 1991. 58,60.o

    A kérdésre egymáshoz hasonló választ adnak ezek az olyannyira különböző gondolkodók.

    Like

  16. Alegutóbbi “Metafizika” oldalaidból úgy tűnik, hogy szerzőjük nem illik bele a skolasztikába, melynek előfutáraként értelmezték kétezer éven át.

    Like

  17. Nem illik bele és Wittgenstein erre is utal az “in vain” fordulattal.:
    Mr Coffey’s Science of Logic: only as a typical example of the work of many logicians of to-day does this book deserve consideration. The author’s Logic is that of the scholastic philosophers, and he makes all their mistakes—of course with the usual references to Aristotle. (Aristotle, whose name is taken so much in vain by our logicians, would turn in his grave if he knew that so many Logicians know no more about Logic to-day than he did 2,000 years ago).
    1.The author believes that all propositions are of the subject-predicate form.
    2. He believes that reality is changed by becoming an object of our thoughts.
    (stb)

    Az első pontról: A. valóban csak ezt a formát elemezte kimerítően, de nem hitte, hogy minden kijelentésnek ez a formája.

    A. részben (majdnem tökéletesen) rendszerbe foglalta a mindennapi nyelvhasználatot, azt, ami az analitikus késői Wittgensteinnek is a központi témája.

    Like

  18. Organon (Részlet a Wikipédia szócikkéből)
    Platón az érzéki észrevétel jelentőségét ugyanúgy megtagadta, mint a szofisták, csakhogy nem állt itt meg, hanem megalkotott egy azokon túli világot. Hogy ez mennyire tekinthető jónak, helyesnek, elfogadhatónak, érthetőnek stb., arról azóta is folyik a vita.

    Arisztotelész azonban hamar önállósította magát és eltért mestere tanaitól, és az érzéki észrevételt, a tapasztalatot kezdte filozófiailag védelmezni (ld. még lentebb is). Nem az érzékek csalnak, hanem ezek gondolkodásunk általi értelmezése. Vegyük számba, amit érzékelünk, és ha valamilyen ellentmondást – aporiát – tapasztalunk, azt ad hoc (külön-külön) javítsuk ki, ez volt az aporétikus módszer, amit Arisztotelész a kutatásban és oktatásban használt. Figyelemre méltó, hogy a huszadik század a modern tudományelméletében újra ezt a gondolatot bukott felszínre például a Karl Raimund Popper és a bécsi kör felvetette falszifikációs módszer gondolatában.

    Az Organon kezdeti részei egy az egyben erre a módszerre épülnek, mégpedig a nyelvhasználat tapasztalati vizsgálatára, az ebből fakadó általánosításokra, és az ezekből fakadó problémák helyes-helytelen megoldására. Egészen az Analitikákig. Itt jut Arisztotelész egy radikálisan új és forradalmi eszköz, a deduktív módszer felfedezéséhez, és éppen a régi módszer által, és – ami nagyon kevéssé köztudott – az Analitikákban foglaltakat, elsősorban a modális szillogizmusok elméletét, már olyan rendszer szerint építi fel, hogy az egyértelműen axiomatikusnak mondható!

    Észrevette, hogy sok esetben – nem mindig persze – a tudományos érvelés érvényessége egyszerűen nem függ annak tartalmától, azaz attól, hogy miről is beszélünk, csak attól, hogy hogyan, vagyis a beszéd strukturális jellemzőitől, formájától. Ez az észrevétel az Első Analitikában végül olyan tudományos rendszer felfedezését eredményezte, amely szabatosság, zártság és szisztematikus felépítés tekintetében vetekszik a görög matematika legszebb elméleteivel, sőt talán meg is haladta azokat!

    Arisztotelész felfedezte deduktív logikát, konkrétan annak egy nagyon zárt keretbe foglalható alrendszerét, a szillogisztikát. Ezen az általa megalkotott kereten belül olyan bonyolult, de tökéletes és hiánytalan bizonyításokra volt képes, mint amilyenekkel akkoriban csak a matematika rendelkezett, sőt olyan új módszert alkalmazott, a kombinatorikus módszert, amilyenekkel az akkori matematika nem is élt, de amely a mai, modern matematika egyik legfontosabb eszköze.

    Like

  19. Még ezt találtam Szalaynál: a 240 modális premisszapár – variáns közül Aristotelés ki tudja válogatni azt a 97-et…amely érvényes szillogisztikus következtetés levonására módot nyújt.

    Like

  20. Re: Arisztotelész
    Szalay Sándor említi, hogy az Analitikán dolgozva A. megújította és fejlesztette a Platontól tanult matematikai ismereteit. Bölcseletéhez részben szintén visszatért „körülbelül úgy, ahogy több mint két évezreddel később az új, nagy formális logikai felfedezések hulláma a „logikai platonizmus” új hullámát váltotta ki Fregenél, Russellnél, Whiteheadnél és a matematikai logika más megalapítóinál.”

    Like

Comments are closed.