A megértő szociológia alapfogalmai

A már idézett szociológiaelméleti tankönyv digitalizált szövegét használva ide iktatom Max Weber néhány  tartalmi és módszertani meghatározását. Nyomtatásban ezekhez bárki hozzáférhet.

„A szociológia […] az a tudomány, amely értelmezően meg akarja érteni a társadalmi cselekvést, s ezáltal e cselekvés menetére és következményeire oksági magyarázatot kíván adni. »Cselekvés«-nek kell neveznünk minden olyan emberi viselkedést (akár külső, akár belső ténykedésről, akár valamilyen tevékenység elmulasztásáról, akár valaminek az eltűréséről van szó), amellyel a cselekvő vagy a cselekvők valamilyen szubjektív értelmet kapcsolnak össze. »Társadalmi« cselekvésnek viszont az olyan cselekvést nevezzük, amely a cselekvő (vagy a cselekvők) által vélt értelme szerint számot vet mások viselkedésével, és ahhoz igazodik” (Max Weber Gazdaság és társadalom KJK 1967, 41).

Módszertani fejtegetéseiben közelebbről is meghatározza a szociológia feladatát:

„A szociológia [.] típusfogalmakat alkot, és a történés általános szabályait keresi. A történelem ellenben individuális, kulturálisan fontos cselekedetek, képződmények, személyiségek oksági elemzésére és elhelyezésére törekszik” (I.m. 51, 52). A megértésről  azt mondja, hogy mindig hipotetikus, tehát (empirikusan) nem igazolható. Az említett típusfogalmak  tartalma a cselekvések általánosított értelme. Ezeket úgy nyerik, hogy a cselekvések bizonyos vonásait „egyoldalúan felfokozzák”, tehát bizonyos cselekvésminták tiszta lényegét alkotják meg. Weber ideáltípusoknak nevezi őket, s nyomatékosan utal arra, hogy az ideáltipikus fogalmak nem felelnek meg a valóságnak.

„Minden egyéb cselekvéshez hasonlóan a társadalmi cselekvés lehet 1. célracionális: ekkor a cselekvést az határozza meg, hogy a cselekvő milyen viselkedést vár a külvilág tárgyaitól és más emberektől, és ezt a várakozást racionálisan kiválasztott és mérlegelt egyéni céljainak sikeres eléréséhez eszköznek vagy feltételnek használja; 2. értékracionális: a cselekvést valamilyen magatartás etikai, esztétikai, vallásos vagy bármi néven nevezendő önértékébe vetett hit határozza meg, a sikertől függetlenül; 3. affektív: különösképpen emocionális, a cselekvést tényleges affektu sok és érzelmi állapotok, 4. tradicionális: a meggyökeresedett szokások határozzák meg” (I.m. 55).

Ezeket a típusokat Weber arra utalva kommentálja, hogy „nagyon ritkán fordul elő, hogy a cselekvés, különösen a társadalmi cselekvés, csak az egyik vagy a másik irányban halad. E cselekvésmódok természetesen semmiképpen sem jelentik a lehetséges cselekvésmódok kimerítő osztályozását, hanem csak szociológiai célokra megalkotott, fogalmilag tiszta típusok, amelyeket a reális cselekvés többé vagy kevésbé megközelít, vagy amelyeknek keveréke (s ez a gyakoribb eset)” (I.m. 57). Az ilyen típusalkotás célja az is, hogy a tényleges cselekvést szembeállítsa az elvont típusokkal, s így vezesse le (értse meg) valamely valóságos cselekvés értelemtartalmát.

A négy cselekvéstípus az alapja a legtöbb további alapfogalomnak. A cél- és értékracionalitás, illetve emocionalitás és tradicionalitás közötti különbségre épülnek fel többé vagy kevésbé a további típusok. Szemléltessük ezt egy további példával, mégpedig a társadalmi kapcsolattal. …Társadalmi kapcsolaton Weber több ember magatartását érti, „ha egymásra figyelnek és egymáshoz igazodnak” (I.m., 57). A társadalmi kapcsolat Weber értelmezésében nem előfeltételezi a szolidaritás meglétét: a harc vagy az ellenségeskedés éppúgy társadalmi kapcsolat, mint a szerelmi kapcsolat, a család, az egyház, a szövetkezet vagy az állam.  A weberi meghatározásban… az értelmes orientáció szubjektív jelentésére bukkanunk: a társadalmi kapcsolat nem a társadalmi rendszer funkcionális követelményeiből keletkezik.

Weber a közösség és a társadalom formájában látja a társadalmi kapcsolatok két alapformáját:

„Közösséginek nevezzük a társadalmi kapcsolatot, ha a társadalmi cselekvés beállítottsága – az egyedi esetben vagy átlagosan, vagy a tiszta típusban – a résztvevőknek szubjektíven átérzett (affektív vagy tradicionális) összetartozásán alapul.

Társulásnak nevezzük a társadalmi kapcsolatot, ha a társadalmi cselekvés beállítottsága racionálisan (érték- vagy célracionálisan) motivált érdekkiegyenlítődésen vagy ugyanúgy motivált érdek-összekapcsoláson alapul. A társulás igen gyakran, de nem mindig a kölcsönös jóváhagyással létrejött racionális megegyezésre támaszkodik. Ekkor a társult cselekvés

a) értékracionálisan a saját kötelezettségbe vetett hitre,

b) célracionálisan a másik fél várható lojalitására épül” (I.m., 66). A közösségi forma példájaként említi Weber a családot, míg a társadalmi formára a piaci szabad cserét és a gazdasági üzemet. Egyszersmind arra is utal, hogy a legtöbb társadalmi kapcsolatban keveredik a két ideáltípus.

Advertisements

One thought on “A megértő szociológia alapfogalmai

Comments are closed.