A magyar baka pusztulása

A fenti címmel 2007.10.07-én Italo Romano nicknéven írtam a következőket (blog.hu):

90 éve már látni lehetett az I. világháború siralmas befejezését. A nemzet vérveszteségét összefoglaló könyvbõl idézek./*
“Kétségtelen, hogy a vílágháború minden téren Magyarország legnagyobb katonai erõfeszítése ezeréves fennállása óta. Az alábbiakban néhány adatot közlünk a magyar nemzet néperejének felhasználásáról. Ezek azt mutatják, hogy a nemzet Árpád kora óta egészen 1848-ig viselt valamennyi háborújában együttesen sem vesztett több vért, mint a világháború 51 hónapja alatt…
A mozgósítás elrendelésekor Magyarország területérõl 1,663.500 fõnyi tömeg vonult a zászlók alá. Ennek nagyobb része a kereteket töltötte ki, illetve emelte hadiállományra, kisebb része pedig másodrendü katonai feladatokra szánt új csapatok megszervezésére szolgált.

Ilyen új csapatként alakult és azonnal a harctérre vonult: a magyar gyalogságnál 97 menetzászlóalj, mint a hadrakelt seregnél kéznél levõ pótlás, 32 népfölkelõ ezred, mint mellékesebb hadifeladatok megoldására még alkalmazható csapat; a lovasságnál 48 század hasonló célzattal

Az 1914 augusztusában kivonult haderõ tulajdonképpen már 1914 végéig elfogyott volna, ha pótlást nem kap. A harcoló csapat minden képzeletet felülmuló mértékben apadt. Már az elsõ hónap veszteségei felülmulták azt a létszámot, amelyet a hadvezetõség pótlás gyanánt a kivonult menetzászlóaljakban és az ország belsejében maradt pótzászlóaljaknál készenlétbe állított. Szükségessé vált, hogy minden gyalogezred havonta egy menetzászlóaljat (azaz 25%-os pótlást) kapjon. Ezenfelül a hadvezetõség új ezredeket is állított fel, hogy az ellenség túlerejét kiegyensúlyozza…

Mindezekre a célokra a háború folyamán fokozatosan még 1,950.000 magyar hivatott be katonai szolgálatra, ami csak úgy volt lehetséges, hogy a katonai szolgálatra kötelezettek korhatára: a 21.-42. életév lefelé a 18., felfelé az 50. évig kiterjesztetett. Az így nyert közel 2 milliónyi tömegbõl kapott Ausztria 50.000 fõt, a többinek legnagyobb része menetalakulásokba tagozva fedezte a harcoló csapatok vérveszteségeit és bizonyos részéból szervezõdött meg új csapat gyanánt
a gyalogságnál 37 uj ezred (az eredeti 79 ezreden felül);
a lovasságnál 2 uj ezred (az eredeti 28 ezreden felül);
a tüzérségnél 59 uj ezred és 18 uj osztály (az eredeti 39 ezreden és 10 osztályon felül);
a mûszaki csapatoknál 15 uj zászlóalj (az eredeti 9 zászlóaljon felül);
a népfõlkelõknél 160 hadtápzászlóalj, stb.

Ez a túlzott igénybevétel a néperõt kimerítette. Az ezredek kezdeti hadilétszámát nem lehetett a háború végéig fenntartani. A havonta a harctérre küldött menetzászlóaljak állományát idõvel erõsen csökkenteni kellett. A háború végén a 96 népfölkelõ zászlóaljból már csak 41 volt meg, a 160 hadtápzászlóaljból csak 65 maradt meg. A többit a csataterek nyelték el, ahová különben a hadtápalakulások rendeltetésük ellenére kerültek.

Magyarország végeredményben a világháborúban közel 3,800.000 katonát adott. Ennek a nagy tömegnek még a fele sem úszta meg simán a világháborút, ahogyan ezt a veszteség mutatja. A veszteség elesettekben és elhaltakban 661.000  fõ, a bevonultak 17 %-a,sebesültekben 743.000 fõ (20 %), foglyokban 734,000 (19 %) volt.

A fogságba esettek nagy számát megmagyarázza a sok balsikerû hadjárat… Magyarország hadiszolgálatra hívta lakosságának 18 %-át. Ezenfelül még a hadviselés céljait szolgáló üzemben 800.000 polgárát foglalkoztatta. A néperõ olyan kihasználása ez, amilyenre a magyar nemzet történetében még nem volt példa.”
Forrás: Julier Ferenc: a világháború magyar szemmel. 1914-1918. 8.fej.
Elgondolkodhatunk azon, hogy ki és mi okozta a magyar nemzetnek ezt az irtózatos emberveszteségét.

/*A szerző szerepe ellentmondásos, de a könyv egy elsőrangú katonai vezető szakmailag kifogástalan elemzését tartalmazza.
Advertisements