Szontyolodom

Nolblog

 italo| 2006. ápr. 6

Egyre több nagy kaliber közli a nyilvánossággal,hogy ő is inkább az anorbanikus vegyületeket kedveli.  Talán az lenne jó, ha nem tennék  Meggondolták, hogy ez hová vezethet? 

      A Nagyország példájára  emlékezve szontyolodtam el.  Néhány éve ott egy rugalmas gondolkodású, intellektuális,egyben harcos egyéniség próbált  többséget szerezni. Támogatói a világ felé leginkább nyitott északnyugati és délkeleti tengerparton elsöprő többségben voltak.  A pénzvilág egy nem jelentéktelen  része is mellé állt. Sok nagy  szellem csatlakozott hozzá.  Nobel-díjasok tucatjai álltak sorba,  hogy aláírhassák az őt támogató  nyilatkozatot. Azt hitték, hogy ezzel a nyílt kiállással segítenek neki.

      Vele szemben  két nagy  mozgalom indította meg a maga ellenkampányát még jóval a  választás előtt. Az egyik stratégiai irányból a Csőszök támadtak, az erények védői.  Sokasodtak a homofob szövegek és helyi intézkedések,  követelték a füvezők ráncba szedését, a kontraceptív eszközöket szinte nagyobb  bajnak ábrázolták, mint az aids-t. Mindezt és sok mást radikális módon politizáló  egyházi funkcionáriusok csoportja sulykolta. Az ő papjaik között talán nagyobb  arányban lehetett homoerotikus embereket találni, mint más foglalkozási ágakban.  Mivel ők ezt  bűnnek tartották, kétszer akkora hangerővel ítélték el, mint az átlagos  nyárspolgár. Közben sokáig leplezték és bujtatták a  soraikban rejtőző legundorítóbb  bűnözőket, a gyermekek megrontóit.

     Nagy pénzek mozgatták a Héja konglomerációt, amely a másik támadó éket szervezte.  Ezek olyan zseniálisan gondolkodtak, mint az a pesti illető, aki este a Kőrúton keresgélte az Eötvös utcában elveszített óráját. Merthogy az jobban ki volt világítva. Persze azért nem  Irakban kereste.

     A Csőszök és a Héják, a bigottság és a pénz szövetsége erős frontot állított szembe a szellem és a pénz szövetségével. Az értelmiség hangadói szinte minden nap győzelmi mámorba estek és diadalittasan mutatták fel az ellentábor szamárságáról  szóló bőséges híreket. Végül mégis veszítettek,  amiről addig el sem tudták képzelni,  hogy bekövetkezhet.  Elszámították magukat és ezzel rossz tájékoztatást adtak az  általuk kedvelt erőnek.  Az igazi értelmiségi szakmai beidegződéséről van  szó. Munkájánál fogva a business skill-re figyel, ami nem  üzleti ügyesség, hanem  érdemi   problémamegoldó képesség. A politikus viszont a  power skill-re összpontosít: a hatalom megszerzésére és tartására.  Lecsepült  ellenfelük ebben múlta felül őket, ha nem is saját maga, hanem  a háttérben, észrevétlenül  működő tanácsadóinak és segítőtársainak  révén. Egy másik hatás  jórészt a  Nagyország jelenlegi viszonyaiból eredt. Kissé komolytalanul azt  mondhatnánk, hogy minél több tekintélyes intellektus áll nyiltan egy politikus  mögé, annál rosszabb az illetőnek. Ott ezek nagy esze bizalmatlanságot is szül  a választókban, pláne, ha értelmi  képességek dolgában maga a jelölt is erősen  felülmúlja riválisát.

     Ezért szontyolodtam el, amikor azt láttam, hogy provinciánk kedvelt népszónokának társaságában egyre kevesebb érdemi elemzés alapján politizáló ember marad. Az, hogy az utóbbiak szép sorjában nyiltan ellene fordulnak, talán nem az ő esélyeit rontja. Hiszen, mint az egyik Gyula pápa mondta és egy régi, híres svéd politikus megismételte: kevés bölcsességgel kormányozzák a világot.

     Az vigasztal, hogy a mi körülményeink részben mások, mint amiről az imént volt szó. Igaz, a csőszök nagyjából ugyanolyan hercigek, mint abban a nagy országban. Itt is vannak héják, de azok nem háborúzni akarnak, inkább csak rikoltozni. Pénzből is sokkal kevesebb van.  Az is megnyugtató, hogy komoly értelmiségiekkel, nagy szellemekkel szemben nálunk kisebb a félelem, ha politizálnak, mint odaát.  Az észtől nem félünk annyira, mert itt úgyis magát  tartja mindenki a legokosabbnak, ami  hungarikum lehet.  Szellemi képviselői mindkét konglomerátumnak vannak. Látható, hogy hol nagyobb a szellemi erő, bár a verseny  kimenetelét  nem ez dönti el. A magyar Csőszök felejthetetlen otrombaságokat követtek el az utóbbi  időben, ami azonban a papjaikra hallgató  hívőket nem befolyásolja. 

      A dolgok kimenetele kissé azért bizonytalan , mert itt a Csőszökkel szövetségben egy  náluk sokkal nagyobb erő is hat.  Mégpedig az a réteg, amely azt hiszi, hogy a nemzetet most meg kell védelmezni valakik ellen – az országon belül. Ennek vezető manipulátorai: a Védők a “power skillnek”  a birtokában vannak.  Talán egy kis előnyük is van azon a téren, ahol az elemi emóciókat, ösztönöket kell (?) megmozgatni.  Az olykor a hisztériát súrolóan felizzított  népszónoki beszédmódnak is van hatása az erre fogékony, kevéssé összetett  érzelmekkel  motiválható közönségre.  Esélyeik tehát nem vesztek el.    Egy rakás  tisztességtelen eszköz használatos a hatalom megszerzésére.  Ha két,  azonos erejű birkózó gyötri egymást egy kötöttfogású küzdelemben,  akkor elméleti esélyeik azonosak.  De ha közülük az egyik a szabadfogású harcmódot kezdi alkalmazni,  akkor előnyhöz jut. Szabályaink és versenybíráink nem mindig tudják  megakadályozni az  ilyen  sportszerűtlen versengést.

      Józan bizakodásra is van elég ok. Hiba lenne a multat a jövőbe vetíteni,  de azért megfontoltan számolni lehet azzal,  hogy a közelmult irányzatai fognak folytatódni. Az utóbbi években pedig az országos közvélekedést inkább a józan ész befolyásolta, mint a primitív indulat.  A Védők  által keltett hangulattal  szemben az érdekek és körülmények  nyugodt mérlegelése kerekedett felül.

       A mérlegelés eredményét most főleg két réteg gondolatmenete dönti el. Az egyik réteg, a Zöm, azt vizsgálja meg, hogy a további erőteljes korszerűsítés hoz-e a számára hasznot, nem követel-e áldozatokat tőle a közeli jövőben. A másik réteg, a puszta létfenntartásért Küzdőké pedig azt, hogy kitől várhatja helyzetének további, érezhető javulását.

Advertisements