Esterházy, Csáth, hazugság

Nolblog
italo| 2006. szept. 24.|

 
Hadd kezdjem egy idézettel:
„…ami ezt az országot, ezt a hazát illeti, itt, hogy egyáltalán létezhessünk, hogy csak egyetlen nappal is továbbzökkenjünk, sosem szabad megmondani az igazságot, senkinek és semmirõl, mert ebben az országban csak a hazugság visz elõre bármit, a hazugság, a tömérdek leplezéssel és  cirkalmazással és torzítással és megfélemlítéssel, ebben az országban a hazugság: minden; és az igazságnak csak vádemelés, elítéltetés és megcsúfoltatás lehet a következménye, ezért nem hallgatja el õ, Csáth, hogy ennek az országnak az egész népe a hazugságba menekült…”  
Esterházy Péter: Csáth Géza fantasztikus élete. Körkép 88. 101.l.

 A következõ rövid bekezdés szemléltetni képes az elõzõt:
„Magyarországot úgy kell elképzelni, magyarázta Csáth, mint aminek pereme van. Azért így, hogy a sár ki ne folyjék belõle.” I.m. 129.l.

Azért is jó ez, mert érzéki képzeletünket más irányba indítja el. A sárról egy paraszti hajlék jut az eszembe. Nem túl jómódú, de igyekvõ gazdája gondosan elkerítette a disznóól elõterét. Az ólból kiengedett állatok ott szabadon dagonyázhatnak a sárban, amely, mi tagadás, olykor erõsen bûzlik. Ezen túl a porta többi része rendben van tartva, az állatok nem csatangolhatnak, piszkíthatnak és rombolhatnak a kedvükre. Nem hordhatják széjjel a mocskot. Be kell tartaniuk a szabályt, anélkül, hogy tudnák, mi az. Ha valamelyiknek olykor sikerül kitörnie, vasvillával akkorát kap a pofájára, hogy iszkol vissza a helyére. A gazdának nincs fogalma az állatvédelmi jogokról, de jószágai  egészségesek. Gazdaságában minden ember és lelkes állat nyugodtan él. Nem az egész portát kellett körülvennie peremmel, csak a sertések lakhelyét.

Advertisements