Vatikán és Porta

Nolblog
italo|2006. máj. 7.
A huszadik század elején Magyarország területének egy részét, közvetve a Vatikán birtokolta,  jóllehet más jelleggel, mint amikor a néhai Porta helytartói uraltak bizonyos földtesteket.  Itt  keresztény központ befolyása érvényesült, nem pedig egy muzulmán  hódító hatalma.
Az újabb külső befolyást közvetítette a Vatikánnak alárendelt egyház, amely több mint fél millió hektár mezõgazdasági terület gazdája volt. Az innen származó jövedelmet használták a világnézeti hegemónia szilárdítására, a belpolitikai hatalmi pozíciók kiterjesztésére. Ezzel azt a korabeli társadalmi rendet is erõsitették, amelynek egyik legfõbb  tartóoszlopa ez a vallási intézmény volt. A jövedelemnek viszont csak egy kisebb része áramlott a világegyház központjába (szemben a török deftar-ral, amire teljes egészében igényt tartott az a birodalom. A haradzs ott is inkább helyi célokat szolgált.)

A húszas években a mamutbirtokok a fõpapi társadalmi csoportnak az akkori  jómódú ember számára is elképzelhetetlen gazdagságot biztosítottak. Az érsekségek aulája (udvartartása) például átlagosan 500 embert foglalkoztatott, akiknek nagyobb részét a hivatalos iratok szolgáknak nevezték, aminthogy azok  is voltak

A rövidség kedvéért most az érseki birtokokhoz a területükhöz tartozó székesfõkáptalanok földjét is hozzáteszem.  A püspökségi birtokokat is az adott terület káptalani földjeivel együtt említem. 1928-ban nagyságra a következõk emelkedtek ki a Püspökkari konferenciák jegyzõkönyvei szerint. (Hektárban:) Egri érsekség :72800 , Esztergomi érsekség:  29800, Gyõri püspökség: 11000, Kalocsai érsekség: 36900, Pécsi püspökség: 18000, Veszprémi püspökség: 41800.

Ezeket a birtokokat is meg kellett szerezni és gyarapítani. A szerzésvágy itt nem kapitalista jellegû. A vatikáni alárendeltségû egyház valójában inkább félfeudális birtokos volt Magyarországon. Ebben a mûfajban a legnagyobb. A kétkezi dolgozó emberek ezeken a nagybirtokokon is cseléd, sommás, részes (olykor zsellér)  státuszban voltak.

Azóta nagyot változott a helyzet. Hogy ennek képébe itt ne keverjük bele az 1945 utáni magyar torzulásokat, tekintsünk ki a világba. Amire a Porta  nem lett volna képes, a Vatikán hálózata a megelőző évszázad alatt fokozatosan egy multinacionális üzleti vállalkozást is kifejlesztett önmagában. Ott, ahol a feudális jellegû birtoklást nem lehetett megõrizni, gazdálkodásában egyfajta üzletelési és ennyiben polgári forradalmat hajtott végre.

Üzleties szellemben és az ehhez szükséges, de a  hatalmi játszmákban már régen elsajátított titoktartás mellett mûködteti kiterjedt pénzügyi érdekeltségeit, mint egykor a Szentlélek bankot, ami annak botránya kapcsán került a felszinre. Kapitalista jellegû üzleti vállalkozás volt ama ingatlanegyüttes  birtoklása és hasznosítása is, amelyen aztán egy másik – a Vatikánnal össze nem függõ – botrány előtt   túladtak. Azt az épületegyüttest Washingtonban Watergate komplexumnak nevezik.

Észak-Amerikában egyébként is sokmilliárdos ingatlantulajdonuk van, vagy részben csak volt, mert a pénzügyi csõdhelyzetek miatt a vagyon egy nagy hányadától meg kellett válniuk. Ez egy harmadik fajta botrány, helyesebben botránysorozat miatt történt. A diszkréciót természetesen itt is a végsõkig igyekeztek megõrizni. De a polgári bíróságok kolosszális mértékû kártérítéseket ítéltek meg a kiskorúak sérelmére elkövetett régebbi bûncselekmények miatt.

Advertisements