Szabó Lőrinc könyörgése

 italo|2007. nov. 24.

 
Az  évforduló naptári dátumától megfontolt távolságban, de még halálának ötvenedik esztendejében,beszéljen a verse:

IMA A GYERMEKEKÉRT

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tõlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek õket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, õsz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fû, kõ, légy párna a fejük alatt.

Kínáld õket gyümölccsel, almafa,
tanítsd õket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élõ és holt anyagok,
tanítsátok õket, felhõk, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tûz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tûz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tûz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!

 

 

Hozzászólások  Eddig 10 komment érkezett

1. Babette  2007. 11. 24. 16:49

 Nagyon szép vers! Szeretem!
2. italo (szerkesztő) 2007. 11. 24. 17:03
 Érdekelne a véleményed a fenti vers alábbi, látszólagos ellentétéről is.

Szabó Lőrinc: Kalibán
(Kalibán, 1923)

Caliban: “…burn but his books.” (Shakespeare)

Égesd el a könyveket, Kalibán!
Pusztítsd el őket! Mind! Szőrös kezed
fojtsa koromba gyémánt agyvelők
értelmetlen tündérjátékait!
Nincs szükség rájuk. Mit pöffeszkedik
az isteni tudás? Üzlet az is!
Az aljas élet szégyelli magát
és álarcot vesz fel és hisz neki.
Vén igazság, hencegtél eleget,
most pusztulj, te háromszor-becstelen
ábránd, ki még mindenkit mindenütt
kiszolgáltál! És ti is, szeretet
és jog, s aki csak vagytok, valahány!
Hiú hitek! S szépség, te pipere,
s te, lélek, silány pókháló, s ti szók,
ti szók, ti képmutató istenek:
pusztuljatok mind-mind, hogy ezután
ne érezzünk, ne higgyünk s a remény
ne is kisértsen többé sohase!
Égesd el a könyveket, Kalibán!
Töröld le arcunkról az angyalok
arcának mímelt vonalait, és
legyen úr végre, aki úgyis úr,
legyen úr az egyetlen, az erő!
Égesd el a könyveket, Kalibán,
s kalapálj vassá, verj acélbelű
roppant szerkezetekké! Kalibán,
te másféle bölcs, benned is csodát
teremtett mérnököd, az élet ős
gépésze, a te szörnyű; agyad a
bestia mindenség legigazabb
képletére kattogva működik, —
Kalibán, Kalibán, borzalmas és
bűvös hatalom, már csak te segítsz:
alakíts át iszonyú, fekete
óriásokká, reflektorszemű
szénevő gépekké, hogy amikor
elégeted a férges könyveket,
toronytestünkkel és csörömpölő
bokánkkal, árnyunkat a pusztulás
ingó egéig dobva, fenevad
kórusban táncoljunk máglyád előtt
és ne tudjuk még sajnálni se, hogy
soha többé nem leszünk emberek.

3. italo (szerkesztő) 2007. 11. 24. 17:17

 Ady ébresztette költővé, haláláig B.M. tanítványának és testvérének vallotta magát. A Kalibán a B.M fordította “Vihar”- ban szerepel. A vers témájáról eszünke jut Vörösmarty könyvtári verse. Ha olvasta (?), Bradbury is tanulhatott (volna) belőle.

Szabó saját életére is jellemző, hogy igaz egész csak ellentéteiddel együtt lehetsz.

4. csillaga  2007. 11. 24. 17:49

 Szabó Lörinc, a nem-könyörgö:

“Amennyit örülsz, annyit élsz,
amennyit ártasz, annyit érsz. “

5. italo (látogató) 2007. 11. 24. 21:32

 csillaga: igen, az egymást kizáró végleteket mutatta egységben, mint itt:

“Olyan szennyes vagy, hogy neked a legszebb
a tisztaság,
s aki nem olyan, mint te, az se vethet
követ reád.

Minden erényed bűnben született és
bűn lesz megint,
de az akkordba a sokféle zengés
viszi a színt.”

Ismert motívumok eredeti ötletekkel, remekbe szabott poétikai hangszerelés és pompás műfordítások. Csak a költőt keresem benne, nem mást.

6. Babette  2007. 11. 25. 8:28

 Az én véleményem? De kedves vagy! :))

Hangulatában különbözik a két vers, vagyis a két érzés, ami kiváltotta, az különbözik. Kiábrándultság és szeretet az egyikben, düh és csalódottság a másikban – ezért tetszik az első jobban.
Bradbury-s, tényleg! :)))

 A mai magyarkodók megszívlelhetnék egy másik versét. Most raktam fel:

Babette, 6: egyetértek Veled, az én véleményem is hasonló. Mint írod, az elsőben is ott a kiábrándultság, ez talán az egyik közös elem a másodikkal.

9. italo (szerkesztő)  2007. 11. 25. 10:45

 Babette, Csillaga, Kefir: köszönöm az eddigi hozzászólásokat.
10. emese (látogató) 2008. 04. 01. 20:15
 Az ima a gyermekekért a legszebb vers amit olvastam.
Advertisements