Hozzászólások az I. világháborúról

Nolblog

Eddig 14 komment érkezett 

1. lord  2007. 10. 09. 19:35

 Sajnos, nagyon kellenek az ilyen képek és filmek, mert a mai generáció csak “idealisztikus háborús filmeket” lát és azon nől fel.
Így nem csoda, ha azt hiszi, mindíg Ő fog győzni és csak az ellenség halhat meg és lehet nyomorék.2. italo (szerkesztő)  2007. 10. 09. 19:40
 Igen és a sikeres csatákban is pusztul mindkét oldal élőereje.
3. bicus (látogató) 2007. 10. 10. 17:17
 És mind ez miért?
Anélkül, hogy az I.vh-t megelőző balkáni háborút részletezném, megjegyzem: a Monarchia erősen ingott, s helyzete semmivel sem lett jobb a második balkáni háborút lezáró békeszerződés megkötése után sem. A bukaresti béke ugyanis a nemzetközi jog rangjára emelte az új területi felosztást a Balkánon, Szerbia az osztrák tiltakozás ellenére jelentékeny területeket szerzett meg. A Monarchia létérdekének tekintették, hogy a balkáni államok terveivel és Oroszországnak a Monarchiára nézve veszedelmesnek tartott törekvéseivel energikusan szembeszálljanak. Meggyőződéssé vált, hogy a katasztrófát csak egyetlen módon tartóztathatják föl: háborúval. Számítva Németország támogatására is. Az egyik legfőcc célja az akkori magyar uralkodó osztálynak az volt, hogy visszaszorítsa a birodalomban a szláv elem növekvő súlyát, kiterjeszteni a befolyást a Balkánra. Az osztrák trónörökös elleni merénylet csak ürügy volt. Németország európai hegemóniát és hatalmas gyarmatbirodalmat akart szerezni, Franciaország szintén. Oroszországnak is a balkáni tengerszorosokra fájt a foga.
Nem sorolom tovább. Ilyen dolgok miatt kucorgott, fázott, szenvedett tetvektől s halt meg a lövészárokban a sok magyar katona. A hazának magának ehhez az egészhez nem sok köze volt.
(Bocs az esetleges íráshibákért, nagyon pici ez a keret!)4. bicus (látogató)  2007. 10. 10. 17:20
 Fentiekről a Magyarország története c. kiadvány IV. kötetében lehet olvasni (kiadta a Tankönyvkiadó, az MTA Történettudományi Intézetének gondozásában)

5. italo (szerkesztő)  2007. 10. 10. 22:27

Köszönöm a tartalmas hozzászólásokat.

6. éva (látogató)  2007. 10. 10. 22:35

 A képeket nézve Az ötödik elem c. film jutott eszembe.
 Gyűlölöm. Borzalmas!
(Italo! Talán sablont kellene váltanod! Olyan pici ez a mező!)8. bicus (látogató)  2007. 10. 11. 1:52
 Minden féle háborút gyűlölök. Ha valami fatális félreértés folytán az egész világon egyszerre abbahagynák a fegyverkezést, talán nem kellene többé éhen halni senkinek. Rengeteg értelmes dologra lehetne fordítani a pénzeket, az emberi erőt, értelmet, a világ népei saját hazájukon belül se ellenségeskednének esetleg, ha a nemzeközi porondon nem lenne acsargás.
Szép álom.
Azt azonban nagyon jó volna elérni mégis, hogy a háborúk történetéből mindenki a megfelelő konzekvenciát vonka le.
A képeket nézve én is elborzadok. A háborús emlékművek előtt megrendülten állok minmdig. Olvasom a rájuk vésett neveket, s elszorul a torkom, pedig nem is ismertem őket, az elesetteket.
Mennyivel jobb lett volna, ha a különböző uralkodó körök képviselői céjuknak eléréséért egy pusztában saját maguk vívtak volna meg egymással. A porosz király az orosz cárral például. Kart ki, kard! Aztán hulljon a férgese. Aki élve marad kettőjük közül, legyen azé a Balkán.
Álom. Vagy buta mese.
Sajnos.9. bicus (látogató)  2007. 10. 11. 1:56
 vonka=vonja
céjuknak=céljuknak
mindig10. italo (szerkesztő)  2007. 10. 11. 19:38
 Babette, átállítottam a sablont, jelentem (katonásan.) Köszönet a véleményekért.
 

:))) Én köszönöm!12. Babette 2007. 10. 11. 19:47
 De jó! Az előbb kitöröltem, hogy a betűk színét is átállíthatod, ha nem illik a mondanivalóhoz, – ne kotyogjak már mindenbe bele – és lám csak! Minden kívánságom így teljesüljön! :))
13. bicus (látogató)  2007. 10. 12. 14:12
 Jaj de jó! Kicsit röstelltem, hogy nyafogtam a keret miatt, de megérte!
Kösz!:)14. bicus (látogató)  2007. 10. 12. 14:18
 A hivatalosan emelt I. világháborús emlékműveken kívül számtalan útmenti, határbeli kereszt is őrzi az elesettekért viselt gyászt szerte az országban – és a szomszédos országokban is. Ezeket magánszemélyek állították, saját pénzükön, hozzátartozóik emlékére, 1915-1918 között. Mivel legtöbb esetben nem lehetett tudni, hol vannak az elesett családtagok földi maradványai elhantolva, ezeknél a kereszteknél mondtak értük egy-egy imát. Ez is megrendítő.
Advertisements