Veszteség

Nolblog
italo2006. nov. 1.

Színhely: magyar hadifogolytábor Szibériában. Idõ: elsõ világháború. Meghozták az otthonról jött postát. A fogoly rápillantott az apjától kapott levelezõlapra. Könny szivárgott a szemébõl.
 – Meghalt az anyám.
Társa megnézte a lapot:
 – De kérlek…hiszen itt nincs szó errõl! Honnan veszed?

A fogoly hallgat. Pontos ember az apja, minden leírt betüjének indoka van. A multkori levelet így kezdte: „Kedves Fiunk…” Most meg így: „Édes Fiam…” Kemény ember, de most a szokottnál melegebben ír. A végére odaírja, hogy csókol feleséged, kisfiad, szeretõ apád. A Mamát nem említi. Így írja meg…Nem bírja másképp.
A fogoly választ fogalmaz. Röviden beszámol életérõl. Úgy, mint máskor…

Csak a végére nem írja oda, hogy anyám kezeit csókolom.

Forrás: Markovits Rodion: Szibériai garnizon.

Advertisements