Önművelés

Nolblog
 italo | 2007. jan. 19.
Kedvelt foglalatosságom az õsi idõkrõl formálódó ismereteim feljegyzése. Egyfajta tanulmányi naplót készítek hajdanában élt emberek alkotásairól. Többen barátságos figyelemmel kísérik, megfontolandó észrevételeket fûznek hozzá.

A másik kedvenc itteni tevékenységem régen élt szerzõk munkáihoz fûzõdik. Nemcsak szépírók mûveit tartom szem elõtt. Kiemelem azt, amit ma fontosnak gondolok. Önmûvelõ napló ez is. Magától értetõdik, hogy kortársaim alkotásait szintén igyekszem nyomon követni.

A múltismeret segítségével, de attól különbözõ munkával lehet megtalálni azt, ami saját létezésünk idõszakát a többitõl megkülönbözteti. Amikor ilyesmire bukkanok, azt is megírom, pedig az efféle már nem fér bele a “mûvelõdés” dobozba. Ezzel a harmadik mûfaji törekvésemmel akaratlanul is a publicisztika felségvizein találom magamat. Óvatosan kell itt eveznem, mert nem tudok napi kérdésekkel foglalkozni, a ‘heti válaszoktól’ pedig viszolygok.

Elfoglaltságom átlagos, de gondom van az idõbeosztással. Napközben szinte alig jutok el a Nolblogra. Esténként igyekszem elolvasni azt, amit lehet. Az élõ beszélgetéseket, vitákat nem tudom figyelni, vagy bennük gyakran részt venni. Mire oda érkeznék, elment a vonat. Kevéssé ismerem a szereplõket és ennek a tematikus naplónak a keretében a személyesség egyébként is háttérbe szorul. Nem a többiek közvetlen ismeretségét, hanem magát a szellemi érintkezést teszi lehetõvé. Ebben a tekintetben is megértést tapasztalok, holott, érthetõ módon a vallomásos naplók vannak a fõáramlatban.

Advertisements