Mózesi törvény

 Nolblog

italo|2007. jún. 24.

Mózes az utolsó bronzkori törvényhozó volt.
Átformálta a korabeli zsidók életviszonyait, melyekben addig még nem alakult ki a túlélésükhöz az új körülmények között szükséges törvényesség és gondolkodási rend. “Így hát, mivel a törvényhozó sem erõre, sem érvekre nem támaszkodhatik, ezért…másfajta tekintélyre kell hagyatkoznia, amely erõszak nélkül is magával ragad és rábeszélés nélkül is meggyõz. Nos hát, ez bírta rá minden idõben a nemzetek nagyjait, hogy az éghez folyamodjanak közbenjárásért, és az istenektõl származtassák bölcsességüket…” Ezzel érték el, hogy az emberek engedelmesen hordják a közüdv igáját, írja J-J.Rousseau, magyarul 1978-ban megjelent könyvében. (506-7 l.)
Mózesnek egy területhódításra készülõ nép közösségi szervezõdését kellett megalapoznia. Ráadásul olyan helyzetben, amikor a foglalásra kiszemelt körzetben több, magasabb kulturális szinvonalú, erõsebb és gazdagabb  populáció élt és  tisztelte a maga sok istenét. Ezek a népek állandóan háborúskodtak egymással. A honszerzés végrehajtásában elõnyt jelentett, ha a kánaáni területfoglalásra készülõ törzseket sikerül egységbe kovácsolni. Nem imádhatták a meghódítandó települések városi isteneit. Mózes tudtul adta, hogy neki megnyilatkozott egy felsõ hatalom, mely hajlandó szerzõdést kötni az õ népével. Ez az egyedülálló hatalom természetfeletti, tehát ember számára érthetetlen, titokzatos, ezért  is félelmetes. A csak õt tisztelõ, csak neki áldozó hívõket megsegíti, de féltékeny és  bosszúálló módon bünteti azokat, akik elfordulnak tõle. Az egységes isten eszméje fogadtatta el a törzsek összefogását és mózesi kormányzásuk kizárólagosságát. Az ezzel szembeszegülõket a vezéri kiséret és a megtért hívõk részérõl gyors és kíméletlen megtorlás sújtotta.A pusztai vándorlás évtizedeiben felnövõ hadrafogható népességet ilyen módon lehetett rászoktatni a  katonai hódításhoz szükséges feltétlen parancskövetési magatartásra. A fiatalság nem is ismerte a régi, egyiptomi és folyamközi tapasztalatokat és úgy fogadta el a kultiválódó életrendet, mint a kiválasztott nép számára újonnan elõírt isteni törvényeket.

 

Hozzászólások Eddig 18 komment érkezett ()

1. lord  2007. 06. 24. 16:31

A zsidó nép „kiválasztottsága” abból állt, hogy megteremtse az egy isten hitet a Földön. Ugyanakkor a Sinai hegy csipkebokrában Mózes előtt megjelent Isten egyértelműsítette, hogy „Ne ölj”-, „Szeresd felebarátodat, úgymint tenmagadat”. Ez utóbbi parancsolat -az én olvasatomban- arról szól, hogy szeresd zsidó hozzád tartozóidat, de szeresd a fele-barátodat is, azt aki még nem egy Isten hívő, de a te szereteted által, azzá lehet.
Úgy gondolom, hogy a zsidó nép alapvetően teljesítette is ezt a kiválasztottságát. Ma már a Föld lakósságának túlnyomó része egy isten hívő. Ugyanis -mint tudjuk- mind a keresztény, mind a muzulmán a maga sajátos életvitele mellett egy és nem több Istent imád.
Ezért fontos a vallásos embereknek mindig visszatérni a gyökerekhez, a Mózesnek adott isteni kinyilatkoztatáshoz és nem a későbbi biblia magyarázatokra hagyatkozni. Ugyanis elképzelhető, hogy a Biblia magyarázó az adott kor szelleméhez, helyzetéhez igazítja a Bibliát és abból nem az alapigazságot továbbítja.

2. italo (szerkesztő)  2007. 06. 24. 20:18

Kedves Lord, hitbéli megállapításaidat nem volna helyes kommentálnom. Ténybeli állításodat igen: a majd’két és fél milliárd kínai és hindu nagy része nem egyistenhívõ. Az európai lakosságnak majdnem a fele ateista.

3. hettie 2007. 06. 24. 21:46

 Nem akarok kukacoskodni, de a szeresd felebaratodat, mint magadat nem szerepel a tizparancsolatban.
 Ez is eszembejutott: A tezised tulajdonkeppen az, hogy az egysitenhit teremtette meg azt a koheziot a vandorlo zsidok kozott, amely kepesse tette oket Kanaan meghoditasara. Ugyanakkor a romai birodalom peldaul vagy a perzsak politeistak voltak es megis sikerult nekik hoditani.
 A kiválasztottság nem innen ered, hanem Ábrahámtól. Vele kötött szövetséget Isten, és az ő fiával, Izsákkal, majd Izsák fiával, Jákobbal. Azért beszél a Biblia Ábrahám, Jákob és Izsák Istenéről.
 Ugyanakkor megkérdezném: a mózesi törvényekről beszélünk-e, avagy a kőtblákra vésett parancsolatokról, amit szokásosan Tízparancsolatnak nevezünk? Nem mindegy!

7. italo (látogató)
2007. 06. 24. 23:17

 Kisebb jegyzetem az ókortörténethez kapcsolódik, nem a hittanhoz.

 Az teljesen mindegy. Én se a hittanból indultam ki, hanem a Bibliából. A kérdés még mindig áll.
9. italo (látogató)  2007. 06. 24. 23:23
 hettie, első hsz.-dnak nem én vagyok a címzettje.

Második: a zsidók területszerzése más volt, mint az általad említett birodalmaké. A létért küzdő, csekély létszámú nép csak monolit egységben volt képes fennmaradni. A rómaiak is utálták, ha valaki idegen isteneket imádott.

10. italo (látogató)  2007. 06. 24. 23:32

 gigi7,

kisebb jegyzetem az ókortörténetből indul ki, nem a Bibliából. Utóbbinak a történeti források között más a szerepe, mint a vallásban.

11. italo (szerkesztő)  2007. 06. 24. 23:45

gigi7,
korábbi kérdésedre: azon gondolkoztam,hogy a tiz parancs és a törvények hogyan befolyásolták az adott nép küzdelmét a zért, hogy fennmaradjon.

12. Gigi  2007. 06. 25. 0:02

 A Tízparancsolat az alapja, de ez nemcsak a zsidóságnak és nemcsak ott. A mózesi törvények erősen szabályozták a zsidóság életét, életvitelét. Mondhatjuk azt is, hogy ennek rendeltek alá mindent, a magánéletben is, a közéletben is (lásd: prófétaság), még a királyság alatt is milyen fontos szerepük volt a prófétáknak. Erre példa Saul esete. Érdemes a Bibliát tanulmányozni történelmi tények ügyében is. Jó forrás.
13. italo (szerkesztő) 2007. 06. 25. 0:12
 Tanulmányozom magam is. Amikor jó forrásnak nevezed, a történetkutató kénytelen a szokásos forráskritikát is alkalmazni. Ma már számtalan egyéb irat áll rendelkezésre, így már a történelemből lehet a Bibliát megérteni. Ez fordítva csak részben áll. A történelem számára a Biblia az egyik fontos forrás.
 Mit értesz az alatt, hogy fordítva csak részben áll?
15. italo (szerkesztő)  2007. 06. 25. 0:19
 Szándékozom írni az ószövetségi iratok szerkesztéséről. Nem ma. Köszönet a hozzászólásokért!
16. italo (szerkesztő)  2007. 06. 25. 0:29
 gigi7,

azt értem, hogy a történelem nem vallás. A történész a Biblián kívül sok egyéb fontos forrást köteles felhasználni.

17. Gigi  2007. 06. 25. 0:41

 Ezt nem vitatom. Ismered Dr. Grüll Tibor munkásságát a témában? Honlapja is van. Ajánlom figyelmedbe, ha nem. És sok sikert!
18. italo (szerkesztő)  2007. 06. 25. 12:26

Köszönöm szépen! Én is szeretnék ajánlani egy szerzőt. Kákosyról írták:” Az ötvenes évek vége óta kutatásainak egyik központi témája a társadalmi változásoknak a vallási életre, a vallás fejlődésére gyakorolt hatása.” Ezt, mint általános megközelítést magam is helyeslem.

Advertisements