A magyar baka pusztulása

Nolblog

 italo|2007. okt. 8.

90 éve már látni lehetett az I. világháború siralmas befejezését. A nemzet vérveszteségét összefoglaló könyvbõl idézek.

Kétségtelen, hogy a világháború minden téren Magyarország legnagyobb katonai erõfeszítése ezeréves fenállása óta. Az alábbiakban néhány adatot közlünk a magyar nemzet néperejének felhasználásáról. Ezek azt mutatják, hogy a nemzet Árpád kora óta egészen 1848-ig viselt valamennyi háborújában együttesen sem vesztett több vért, mint a világháború 51 hónapja alatt…

A mozgósítás elrendelésekor Magyarország területérõl 1,663.500 fõnyi tömeg vonult a zászlók alá. Ennek nagyobb része a kereteket töltötte ki, illetve emelte hadiállományra, kisebb része pedig másodrendü katonai feladatokra szánt új csapatok megszervezésére szolgált.

Ilyen új csapatként alakult és azonnal a harctérre vonult: a magyar gyalogságnál 97 menetzászlóalj, mint a hadrakelt seregnél kéznél levõ pótlás, 32 népfölkelõ ezred, mint mellékesebb hadifeladatok megoldására még alkalmazható csapat; a lovasságnál 48 század hasonló célzattal.

Az 1914 augusztusában kivonult haderõ tulajdonképpen már 1914 végéig elfogyott volna, ha pótlást nem kap. A harcoló csapat minden képzeletet felülmuló mértékben apadt. Már az elsõ hónap veszteségei felülmulták azt a létszámot, amelyet a hadvezetõség pótlás gyanánt a kivonult menetzászlóaljakban és az ország belsejében maradt pótzászlóaljaknál készenlétbe állított. Szükségessé vált, hogy minden gyalogezred havonta egy menetzászlóaljat (azaz 25%-os pótlást) kapjon. Ezenfelül a hadvezetõség új ezredeket is állított fel, hogy az ellenség túlerejét kiegyensúlyozza…

Mindezekre a célokra a háború folyamán fokozatosan még 1,950.000 magyar hivatott be katonai szolgálatra, ami csak úgy volt lehetséges, hogy a katonai szolgálatra kötelezettek korhatára: a 21.-42. életév lefelé a 18., felfelé az 50. évig kiterjesztetett. Az így nyert közel 2 milliónyi tömegbõl kapott Ausztria 50.000 fõt, a többinek legnagyobb része menetalakulásokba tagozva fedezte a harcoló csapatok vérveszteségeit és bizonyos részéból szervezõdött meg új csapat gyanánt
a gyalogságnál 37 uj ezred (az eredeti 79 ezreden felül);
a lovasságnál 2 uj ezred (az eredeti 28 ezreden felül);
a tüzérségnél 59 uj ezred és 18 uj osztály (az eredeti 39 ezreden és 10 osztályon felül);
a mûszaki csapatoknál 15 uj zászlóalj (az eredeti 9 zászlóaljon felül);
a népfõlkelõknél 160 hadtápzászlóalj, stb.

Ez a túlzott igénybevétel a néperõt kimerítette. Az ezredek kezdeti hadilétszámát nem lehetett a háború végéig fenntartani. A havonta a harctérre küldött menetzászlóaljak állományát idõvel erõsen csökkenteni kellett. A háború végén a 96 népfölkelõ zászlóaljból már csak 41 volt meg, a 160 hadtápzászlóaljból csak 65 maradt meg. A többit a csataterek nyelték el, ahová különben a hadtápalakulások rendeltetésük ellenére kerültek.

Magyarország végeredményben a világháborúban közel 3,800.000 katonát adott. Ennek a nagy tömegnek még a fele sem úszta meg simán a világháborút, ahogyan ezt a veszteség mutatja. A veszteség  elesettekben és elhaltakban 661.000 fõ, a bevonultak 17 %-a, sebesültekben 743.000 fõ (20 %), foglyokban 734,000 (19 %) volt.

A fogságba esettek nagy számát megmagyarázza a sok balsikerû hadjárat… Magyarország hadiszolgálatra hívta lakosságának 18 %-át. Ezenfelül még a hadviselés céljait szolgáló üzemben 800.000 polgárát foglalkoztatta. A néperõ olyan kihasználása ez, amilyenre a magyar nemzet történetében még nem volt példa.
Forrás: Julier Ferenc: a világháború magyar szemmel. 1914-1918. 8.fej.

Minden hazáját szeretõ ember elgondolkodhat azon, hogy ki és mi okozta a magyar nemzetnek ezt az irtózatos emberveszteségét.

 Hozzászólások. Az első kilencet idézem.
1. bicus (látogató)  2007. 10. 08. 2:40
Nagyon érdekes, amit előhoztál. Szász Zoltán történész mondta egyszer, hogy az I. világháborúról az általában véve is hiányos történelem tudással rendelkező sokaságnak nagyon kevés ismerete van. Valóban. Inkább szomrúsággal teljes legendák maradtak fönn, a valódi történésekről, a kiváltó okokról a történelemkönyvek rejtik az igazságot. Ha rejtik. Azokban sem mindig puszta tények vannak. Azt is Szász Zoltán mondta, hogy 1918 (a háború befejeződése) után sokáig volt vita tárgya a politikusok háborús felelőssége. Különös súlyt adott e vitának, hogy a háború idején Magyarország nem önálló államként létezett, a monarchia része volt, egyszerűnek tűnt a felelősséget Ausztriára s az összbirodalmi politikai vezetésre terhelni. A tudományos történetírás azonban föltárta, hogy a monarchia legfelső vezetésében s akülpolitikai vezetésben is volt érdemi magyar részesedés. Így az I. vh. kitörésében is, hiszen gróf Tisza István magyar miniszterelnök éppen 1914 nyarán a monarchia legtekintélyesebb politikusa volt. Tekintélyesebb, mint az osztrák miniszterelnök vagy külügyminiszter. Amíg Tisza ellenezte a háborút, az ő szava volt a döntő, s az ő hozzájárulása kellett ahhoz is, hogy a háború meginduljon. A magyar életerő ilyen mértékű felhasználásában volt tehát magyar politikai felelősség.

A témáról bővebben a Magyar Hírlap 2004. 10. 30-ai számában lehet olvasni (én is onnan idéztem Szász Zoltánt). Abban az időben rendeztek konferenciát a Hadtörténeti Intézetben “1914” címmel.

2. karahun  2007. 10. 08. 5:01

ÉS??

Én 45 vagyok.

Dédnagyapám vonult Szerbiába, őt érintette. Már nagyapát sem.
Megjegyzem: sikeres volt a Szerbia elleni háború, 1915-re Szerbia KAPITULÁLT, maradék seregét Görögországba menekítette…Hát ilyen egy GYŐZTES JOGOSZLÁV állam alapja…
A K.u.K. hadseregben, Galíciában szolgált Joszip Broz…
Horvát sorkötelesként.

MIT AKARSZ ezzel? Újabb benocskolását a “VAD GESZTI BOLOND”-nak?

Károlyi gróf TURÁNI módon elvégezte elmekóros feladatát…

Nemzetgyalázó sugallmazásokat vélek ebben a posztban!

3. lord  2007. 10. 08. 9:59

 Nekünk magyaroknak MINDÍG az a dicsőség jut osztályrészül, hogy idegen érdekekért, idegen földön pusztíttatjuk el magunkat.
4. bicus (látogató)  2007. 10. 08. 18:01
 2-re:

Kár, hogy mindenben, amit nem te írtál, nemzetgyalázást vélsz felfedezni. Ez történelem. És semmi más. Vannak még emberek, akiket érdekel. Akit nem, az olvashat mást, ízlésének megfelelően.
Lehet elmarasztaló véleményed a történelmi személyiségekről, de akkor azt írd, ne intézd el annyival, hogy “elmekóros”. Nem illik

5. éva (látogató)  2007. 10. 08. 18:05

Nemzetgyalázást sem látok benne. Már ez is olyan mint a pszichológiai “belelátós” tintapacás tesztek?

6. éva (látogató)  2007. 10. 08. 18:07

 Ajánlanám az utolsó mondat figyelmes áttanulmányozását!
7. bicus (látogató)  2007. 10. 08. 18:13

Lord, a mondatodba odakívánkozik egy “is”. Nem csak a magyaroknak jut ez osztályrészül, hanem minden olyan nemzetnek, amelynek vezető politikusai ezt előidézik. Lásd Napoleon katonáit, majd Hitlerét Moszkva alatt. Lásd az amerikai katonákat Vietnamban, Irakban. Lásd a franciákat Kambodzsában, és így tovább.
Az I. vh-ban nem sok beleszólásunk volt, hogy mely szövetségnek leszünk tagja, amelynek oldalán harcolunk a mások érdekeiért indított háborúban. Láttuk az eredményt.
S hiába láttuk. A II. vh-ban ugyanis már lehetett volna dönteni. Mégis azt a szövetséget választotta a politika, amely ellen annak eszméi okán összefogott az egész világ. Százötvenezer katona veszett oda, csak a Donnál. Mert oda vezényelték, 1300 kilométerre a magyar határtól. Annak a háborúnak is láttuk az eredményét.
Az USA is szerzett tapasztalatot Vietnám kapcsán, népét mégis el tudták kábítani az iraki háború szükségességével.
Jó volna tudni, hogy pár évtized múltán miként értékelik ezeket a dolgokat a történészek, a megfelelő távlatból.

8. italo (szerkesztő)  2007. 10. 08. 21:57

bicus (1)  Szász is jól mondta, de az egyéni szereplőkön túl bizonyos csoportok befolyása érvényesült, pl. az aulikus nemességé, az úri rétegé, a déli terjeszkedésben üzletet is szimatolóké. Tisza is ludas, de nem ő a fő felelős. Az általa képviselt úri réteg a nemzetiségi politikát tolta el, még egy évtizeddel korábban.

9. italo (szerkesztő)  2007. 10. 08. 22:04

lord, igen idegen érdekekért. De ebbe belefoglalom azt is, hogy az “elit” által nemzetinek nevezett érdek is lehet idegen a nemzet többségének,mégha először lelkesednek is érte. 660 ezer halott, másfél millió sebesült és fogoly, akiknek egy része szintén hullajelöltté vált. Ez a lakosság összetételét minden szempontból átalakította. Gyengítő irányba.

Advertisements