A bölcs mosoly

Nolblog
italo|2007. jan. 23.
Nagyszüleink nemzedékének kedvenc olvasmányairól van szó. Ha már Lin Ju-Tang „Egy múló pillanat” c. regényét ismertették, indokolt lehet a régebben megjelent másik könyvet is szóba hozni. Ebben a nyugati hitvilágban csalódott ember spirituális keletre fordulása jut a  tudomásunkra, egyebek között.

„A bölcs mosoly” szerzõje számos okot sorol fel, amelyek õt, egy keresztény lelkipásztor fiát, arra indították, hogy lemondjon papi hivatásáról, amelyre szánták, és visszatérjen a kínai „pogánysághoz” (paganism). Elsõsorban azt a feltevést találta indokolatlannak, amely szerint minden ember bûnös.

Azt is képtelenségnek tartja, hogy amikor Ádám és Éva egy almából evett, az isten annyira megdühödött, hogy õket és valamennyi utódjukat szenvedésre ítélete, késõbb azonban, amikor épp ezek az utódok egyetlen fiát megölték, ennek „annyira örvendezett, hogy valamennyiüknek megbocsátott.”

Egy konkrét eset – amikor misszionáriusok azért imádkoztak, hogy egy temetéskor ne essen a régóta hiányzó esõ – arról gyõzte meg, hogy a nyugati hitvilágban igazságtalanul elõtérbe kerül az egyes személyek érdeke a közösségével szemben.

Mindez arra indította, hogy elvesse a kereszténységet.

Nekünk jobb dolgunk is akad annál, mint hogy hitvitát kezdeményezzünk a keleti és a nyugati vallások relatív elõnyeirõl, vagy hátrányairól. Más dolog, hogy ismerni érdemes a keleti gondolkodásmódot.  A Lin Ju-Tang munkásságáról alkotható felfogás pedig bizonyára teljesebb lesz, ha a most említett elbeszélést e munkásság fontos részeként tartjuk számon.

Advertisements