A világ sok aspektusa

italo 2008. júl. 9.

Két minta.

Popper Péter példaként állítja elénk azt az embert, aki : “Nem törekszik egyértelmûségre. Sõt azt gondolja, minél több aspektusát veszi fel magába a világnak, annál többet tud róla. Ha csak Siva hívõ, az kevesebb, mint ha Siva hívõ és katolikus. Ennél is több, ha Siva hívõ és katolikus és marxista. Konfliktus? Nincs konfliktus. Ez három más szempontú megközelítése a világnak, más történelmi korszakokból származnak, más a fogalomrendszerük. Nem kell “egyeztetni” õket, ki lehet bírni, hogy a három oldalról lefényképezett hegy más-más képet mutat a felvételeken.” (Az önmagába visszatérõ ösvény.)
 
Ki lehet bírni, természetesen. És kitünõ javaslat, hogy minél több aspektust sajátítsunk el. A sivaita hivõ talán meg is tudná fogadni, a másik kettõ aligha.

Elismerve a popperi javaslat értékét és érdemét, én most egy ettõl részben különbözõ másik mintát ajánlok megfontolásra: ne legyen egyik irányzat hívõje sem. Csak ismerje és értse õket.

Gondolkodási rendszerek odaadó elkötelezettjei általában képtelenek saját hitükkel ellentétes szempontokat érvényesíteni. Azért lettek mélyen hívõk, mert nem akarják/tudják az értelem sugallta változó megközelítést alkalmazni a körülmények mérlegelése alapján. Legalábbis a mi földrészünkön a legtöbb -izmus, vallás, bölcseleti rendszer a maga elveinek kizárólagos elfogadását igényli a hozzá csatlakozóktól. Ha ezt megtagadjuk, nem vagyunk igazán hívõk, de éppen ez teszi lehetõvé, hogy különbözõ, akár egymással ellentétes szemléletekkel gazdagítsuk saját világlátásunkat. Akkor kevésbé, vagy egyáltalán nem valamely meggyõzõdés szerint fogunk cselekedni. Jobb is így, mert a legsúlyosabb bûnöket meggyõzõdésbõl kiindulva követték el.

Véleményem végülis nem sokban különbözik Popperétõl. Csupán abban, hogy az idézet nem megfogalmazott, de bennefoglalt értelmét is kimondja.

Hozzászólások
1. italo (szerkesztő)  2008. 07. 17. 19:42

 

Mindenkivel előfordulhat, hogy életének valamelyik szakaszában egy meggyőződési rendszer rabjává válik. Kínzó problémákra abban véli megtalálni a megoldást. Később rájön arra, hogy a megoldás nem az igazi, más bajok pedig legalább olyan fontosak, mint amire fiatalon, kevés műveltséggel gyógyírt vélt találni abban a rendszerben. Akkor kell eltávolodni attól a meggyőződéstől. Aki mindvégig kitart az utóbbi mellett, később nem kerülheti el a kiábrándulást és a csömört.

Advertisements