Zuschlagfürdő

 Nolblog
italo|2007. szept. 21.
(Frissítve)

A címmel azt akartam kifejezni, hogy ez a nem nagy horderejûnek látszó ügy alkalmat kínálhat a szocialistáknak saját helyzetük tisztázására. A bírósági eljárásról nincs mit mondanom.

A rendszerváltás után  egy kis létszámú, de a közéletben tevékeny réteg csatlakozott az akkor törpe pártnak tekintett  MSzP-hez. A korábban nagyrészt pártonkívüli aktivisták zöme vélhetően nem elõmeneteli megfontolásokból támogatta az akkoriban üldözött vadnak számító politikai formációt. Közülük került ki a pártgépezet derékhada. A lokális közösségekbe jól beágyazódott, tekintélyes emberek hordozták a szavazási kampányok fõ terheit. Saját felsõ vezetésük ügyes taktikai lépései és ellenfeleik súlyos kommunikációs hibái mellett a gyõzelmekben ennek a középgárdának is nagy szerepe volt.

Felsõ vezetésük ebbõl az intenzív helyi kapcsolatokat ápoló pártgépezetnek a soraiból rekrutálódott. Kisebb közösségekben szót tudtak érteni az emberekkel, akik részben a még mindig eléggé népszerû kádárizmus képviselõit látták bennük. Egy-két kivétellel valamennyien közepes mûveltségû pragmatikus politikusok voltak. Jó szónok alig akadt közöttük, mégis két választást tudtak megnyerni. A gyõztesekhez jónéhány morálisan kétes és felelõtlen elem is csatlakozott. A párt közben fokozatosan nomenklatúrásodni kezdett, mivel sok megszerezhetõ pozicióhoz jutott. Funkcionárius rétege számára érthetetlen volt a tevékenység elméleti átgondolásának igénye. Átfogó politikai koncepcióval nem rendelkeztek. A saját holdudvarukhoz tartozó brilliáns értelmiségieket nem vonták be a stratégiai döntésekbe. Nem képeztek belõlük olyan morális ellensúlyt, amely szembe tudott volna szállni a bürokratizálódás folyamatával. A következõ választás elvesztése bizonyosnak látszott.

A vezetés megújításának égetõ szükséglete az elõzõ évtizedben eluralkodott fantáziahiány és gondolattalanság következménye volt. Amikor egy valamivel dinamikusabb  elképzelés alapján  éjt nappallá téve dolgoztak a sikerért, megnyerték a harmadik választási hadjáratot is.  A hibák nyílt feltárását esztelenség letiltani azzal az ismerõs, sőt, hirhedt érveléssel, hogy azt kihasználja az ellenség. Az „ellenségnek” az a dolga, hogy mindent kihasználjon, neked pedig az a dolgod, hogy javítsd ki a hibáidat. A fentiekbõl viszont az derül ki, hogy nem csak hibákról van szó, hanem az MSzP belsõ struktúrális fogyatékosságairól, melyek az utóbbi tizenhét évben halmozódtak fel. Az átalakulás követelését nem lehet elütni azzal, hogy másutt is nagy bajok vannak.

Advertisements