Történelem, hagyomány, irodalom (2008 március-április)

 A Biblia évében Gandhit idézem  italo|2008. jan. 20.

 

Indiai kapcsolataink élénkülnek, de Mohandas Karamchand Gandhi (Mahatma) alkotásait nem a napi időszerűség miatt hozom szóba. Kivonatok Ashramhoz intézett leveleiből:


“Miközben a különféle vallások szent könyveit lapoztam, eléggé megismertem a kereszténységet, az iszlámot, a zoroasztrizmust, a judaizmust és a hinduizmust ahhoz, amire szántam ezt az ismeretet.” – A kölcsönös megbecsülés eszméjének terjesztésére szánta. Arra tanított, “hogy más ember vallását ugyanúgy tiszteljük, mint sajátunkét – aminek ennek következtében így elismerjük a tökéletlenségét.”
“És ha az összes elképzelt vallás-elmélet tökéletlen, akkor nem lehet szó alsóbb vagy felsõbbrendûségrõl az egyiknek a másikhoz való viszonyában. Minden vallás az igazság kinyilatkoztatását tartalmazza, de valamennyi tökéletlen és nem tévedhetetlen. A más hitek iránt érzett tiszteletnek nem kell megakadályoznia bennünket abban, hogy meglássuk bennük a fogyatékosságokat. De éppoly intenzíven tudatában kell lennünk saját hitünk hiányosságainak is,…”A kipontozott rész helyén folytatódó mondat a Mahatma, mint hívõ és vallási vezetõ nézõpontjából kiindulva rámutat: “…mégsem szabad ebbõl kifolyólag cserbenhagynunk, hanem meg kell kísérelnünk, hogy legyõzze ezeket a fogyatékosságokat.”  Sõt, kívánatosnak érezhetjük, hogy más vallások kedvezõ jellemvonásait a saját hitünkbe vegyítsük.A vallásilag nem elkötelezett emberek, csakúgy mint a hívõk mindezt Gandhi tanaira is alkalmazhatják: tisztelettel kezelik, elgondolkodnak rajtuk, ha nem is tartják mindenben tévedhetetlennek. Abban azonban szinte mindenki egyetért, hogy a vallásokkal kapcsolatos szavait és tetteit is az emberszeretet, és a békevágy hatotta át. Ez népe felszabadításának ügyével is összefüggött. Az államférfi együttmûködésre törekedett a mozlim tömegekkel. Tanainak elméleti éle mindenfajta fanatizmus ellen irányult. Egy hindu fanatikus ölte meg.

 

Hozzászólások

Eddig 18 komment érkezett

1. siman (látogató) 2008. 01. 20. 22:07

a vallásokat nem tisztelni kéne, hanem a szemétre hajítani mindet, amiért eddig is mérhetetlen nyomorúságot okoztak ezen a bolygón

2. italo (szerkesztő) 2008. 01. 20. 23:18

 Értékelem, hogy bátran kinyilvánítottad a véleményedet és kívánságodat. Évezredek során létrejött eszmei és életmódbeli képződményeket azonban lehetetlen a szemétre hajítani. A történelmi feltételek változása korlátozhatja a hatókörüket. Európában ez a folyamat már egy ideje tart, a vallásosság visszaszorulóban van. De még sokáig eszmei és politikai (hatalmi) tényező lesz.
3. italo (szerkesztő) 2008. 01. 20. 23:37
 
De térjünk vissza Gandhihoz, aki egyszer így szólt: Buddhának, Krisnának Mohamednek és Jézusnak is a tanítványa vagyok. Mire egy keresztény misszionárius:
– Krisztus hozta a legfőbb igazságot, mégpedig Isten kinyilatkoztatásaként.

– Ha erről én is meg volnék győződve, akkor nekem is meg kellene keresztelkednem – mondta a Mahatma, rendkívül barátságos mosollyal.

4. siman (látogató) 2008. 01. 20. 23:39

 Ha jobban meglátod a valóságot, akkor azt is látod, hogy amit leírtam nem vélemény, és nem kívánság, hanem tény. Olyan tény, amit bárki felismerhet.

Mint ahogy azt is, hogy senki sem születik semmiféle vallásúnak ezen a bolygón. És nem utolsó sorban, azt is bárki felismerheti, hogy a vallások és még a politikai hitek is, az egész emberiséget szellemi öntudatlanságban tartják évezredek óta. Ha van bűn, akkor ez az.

5. italo (szerkesztő)  2008. 01. 21. 0:26

 Kedves Simán,
Igen, senki sem születik bármilyen vallásúnak.

Megmondom, mi a vélemény, kívánság az első hozzászólásodban. Ez: “a vallásokat nem tisztelni kéne, hanem a szemétre hajítani mindet” Az hogy ‘kéne’, nem tény. A másik része így hangzik:”eddig is mérhetetlen nyomorúságot okoztak ezen a bolygón.” Ebben van tényállítás, de mivel ez távolról sem a teljes tényállás, ebben a formájában nem fogadom el tényként. Valójában a vallások az életviszonyoknak mindig is csak egy szeletét jelentették. A nyomorúságokat más tényezőkkel együtt okozták, pl.monarchiákkal, földbirtokosokkal, üzletemberekkel, háborúkkal, hódításokkal együtt. Mint a társadalmi rend elemei, egyes időszakokban pozitív, nemzetképző, kultúrafenntartó folyamatokhoz is hozzájárultak. A bűnökben is osztoztak.Mindez inkább a vallási intézményekre és vezető funkcionáriusaikra vonatkozik. Összetett jelenségről van szó.

6. Babette2008. 01. 21. 2:06

 Talán nem lenne baj a vallásokkal, ha a hívek értenék a tanításukat!
7. siman (látogató) 2008. 01. 21. 7:50

Nos kedves italo
Különös, hogy magad is leírod a tényeket, de mégsem látod meg, hogy ma is ezek a metódusok vannak valóságnak beállítva (“Valójában a vallások az életviszonyoknak mindig is csak egy szeletét jelentették. A nyomorúságokat más tényezőkkel együtt okozták, pl.monarchiákkal, földbirtokosokkal, üzletemberekkel, háborúkkal, hódításokkal együtt”) csak éppen más nevekkel, szavakkal illetik manapság ugyanezeket. Tehát, amikor mész pl. az úton és egy tábla jelzi merre van az úticélod, az is tényként van ott, akár mint az, amikor rámutat valaki arra, hogy alapvető tévedésekben élünk. Melyekben nem azt lehet nyilván nézni elsősorban, hogy összetett jelenség-e, hanem azt, hogy ezek mind, mind pusztán kitalációk, azaz egyszerűen nem párhuzamosak a valósággal.
Azzal, aminek mi mind a szülöttei vagyunk, és ami erre vonatkozik, azt éppen a vallások és a politikusok torzítják el az éppen aktuális és középszerű érdekeik szerint.
Úgyhogy ezen nincs mit el, vagy nem el fogadni, hanem csupán meglátni azt ami valóban van, mint tény.

8. basatu2008. 01. 21. 8:22

 Re 1 simán A vallások kultúrtörténeti értéket testesítenek meg,mint ilyet nemdobjuk a szemétdomra.A nyomort és a pusztulást pedik emberek okozzák legfeljebb a vallásokat használják gonosz tetteik palástolására./lásd napjaink ithoni történéseit/
9. siman (látogató) 2008. 01. 21. 15:58
 Ugyan már basatu, milyen érték az, ami le és visszafogja az életet évezredek óta? Miféle érték az, ami szellemi nyomorban tartja az egész emberiséget?
10. italo (szerkesztő) 2008. 01. 21. 22:48
 Babette, én azt hiszem, hogy a hívek nagy része csak azt érti, amit a papok, lelkészek, rabbik, prédikátorok, brahminok, stb. beszédeiből hall. Ez a nómenklatura befolyásolja őket, de ezt a ráhatást a realitás ereje korlátozza.
11. siman (látogató) 2008. 01. 21. 23:05
 tegyük hozzá kedves italo, hogy mindez itt a paradicsomban, amit éppen azért nem ismernek fel a tömegek, mert mintegy le vannak butítva…

Csak az nem érthető, hogy majd hogyan állnak isten szeme elé mindezekért?

12. italo (szerkesztő) 2008. 01. 21. 23:09

 Kedves Simán (7) a zárójelben idézett tényezők nem “valóságosnak vannak beállítva”, hanem létező jelenségek, mint ahogy a hiedelmek, az emberek egy részének vallásos beállítottsága is létező. Ha az utóbbi képzeletbeli jelenségeket tartalmaz, érdemes utánagondolni, hogy a vallásos emberek milyen tudattalan mechanizmusok hatására kívánják ezeket elhinni.

Mint írod, “Tehát, amikor mész pl. az úton és egy tábla jelzi merre van az úticélod, az is tényként van ott, akár mint az, amikor rámutat valaki arra, hogy alapvető tévedésekben élünk.”
Senki sem tagadja, hogy az útjelző tábla: tény, ha egyszer ott van és a tévedésekre rámutató beszéd is tény, ha egyszer elhangzott.
De ha az útjelző tábla hibás, akkor az általa megadott információ nem tény és ha a tévedésekre rámutató beszéd hibás, akkor az, amit közöl, nem tény.

13. italo (szerkesztő) 2008. 01. 21. 23:23

 Írod továbbá: “Melyekben nem azt lehet nyilván nézni elsősorban, hogy összetett jelenség-e, hanem azt, hogy ezek mind, mind pusztán kitalációk, azaz egyszerűen nem párhuzamosak a valósággal.”

Érthető, hogy nem akarsz elsősorban azzal foglalkozni, hogy a vallás összetett jelenség, hiszen a “pusztán kitalációk” címzés alá sorolod, mint olyat, ami nem párhuzamos a valósággal. A lélektan szerint azonban nem pusztán kitalációkról, hanem nagyon sok mindenről, egyebek között frusztrációk levezetéséről van szó.
Azt nem vitatom, sőt magam is állítom, hogy minden vallás számos papi személye felhasználja a hívők lelki szükségleteit és eltorzítja a valóság képét.

14. italo (szerkesztő) 2008. 01. 21. 23:37

 Végül erre válaszolok: “Úgyhogy ezen nincs mit el, vagy nem el fogadni, hanem csupán meglátni azt ami valóban van, mint tény.”

Lehet, hogy ténynek tartod, valójában csak tényállítás. Gondolom, nem kívánod, hogy amit ténynek jelentesz ki, azt mindenki ilyennek fogadja el.
Fentebb részenként értékeltem álláspontod némely vitatható és számomra nem elfogadható elemét.
Mindez azonban eltérített a bejegyzés témájától: egy hívő ember pozitív példájától. Szerencsére ilyenek is voltak, nálunk is, a 2. világháború idején. És vannak ma is, habár hangjuk olykor csak halkan hallik.

15. italo (szerkesztő) 2008. 01. 21. 23:51

 Kedves Basatu, ezt írod:” A nyomort és a pusztulást pedik emberek okozzák legfeljebb a vallásokat használják gonosz tetteik palástolására./lásd napjaink ithoni történéseit/”

Igaznak tartom, hogy a vallásokat felhasználják gonosz tettek palástolására. Zárójelben itthoni történéseket említesz. Érdekelne, hogy milyen, vallásos “palástolást” felhasználó mai erők gonosz tetteire gondolsz.

16. Babette2008. 01. 25. 12:24

 Kíváncsi lennék kedvenc öt könyvedre! Összességében, illetve az is érdekelne, hogy 2007-ben melyik öt fogott meg leginkább! Megírnád egy külön postban?
17. italo (szerkesztő) 2008. 01. 25. 22:04
 Kedves Babette, megtisztel a kérdésed. Az olvasmányaimban uralkodó káosz szerintem nem érdemes külön bejegyzésre, ezért itt sorolom fel a véletlenűl mostanság újra a kezembe került és éppen előttem fekvő könyveket: Benedek István: Bolond világ; R.Graves: A vitéz Belizár; Gergely Ágnes: Pompóné könyve; P.Szűcs Julianna: A lepel alatt; Závada Pál: Jadviga párnája.
 Köszönöm!:))

 

*

 

 Guénon italo|2008. febr. 22.

 

René Guénon francia orientalista (1886-1951).

A maga idejében senki sem tett többet nála azért, hogy Európa megismerje a keleti gondolkodást. Ennek is azt a metafizikai hagyományát, mely fõképpen értelmi belátáson nyugszik. Az érzelmeknek nagy teret szánó nyugati hitvilággal való összehasonlítás kedvéért nevezzük ennek változatait keleti vallásoknak. A taoisták, a buddhisták a felekezeti harcokon felülemelkedve elismerik: a különféle utakon és eltérõ tradicióban elnyert üdvözülési élmény egyformán értékes lehet a benne hívõk számára. A vallási békére törekvésben ennek a jövõben egyre nagyobb szerepe lehet.

Guénon fejtegetését mégsem mint követésre javallott megfontolást, hanem mint megismerésre érdemes és elsõrendû írókra, köztük tanítványára, Hamvasra nagy hatást tett összefoglalást idézem. Õ a keleti értelemben vett metafizika „megvalósulásának” több szakaszát különbözteti meg. Az elsõ szakaszban az egyén kilép az idõbõl, annak folytonossága a  számára egyidejûséggé alakul át, egyebekben még emberi egyén marad. A második szakaszban szerinte az ember világa túlhaladottá válik, az egyéniséget alkotó formavilág megszűnik. A harmadik szakasz a teljesen abszolút, minden korlátozástól mentes állapot. Ez már a feltételekhez kötött létezésen túli állapot, a feltételektõl való megszabadulás, a legfelsõ valóságba egyesülés szintje. (R.G.: A Kelet metafizikája.)

A minden idegszálukkal az élethez kötõdõ emberek számára sem Nyugaton, sem Keleten nem lehet vonzó egy olyan bölcselet, mely az igazi, abszolút valóságot a létezésen túl fedezi fel. Kontemplatív elmélyültségben élõ hívei alig érintkeznek a körülöttük mûködõ társadalommal. Általában nem okoznak senkinek sem kárt, sõt, inkább segítenek és az emberismeret fontos igazságainak feltárását segíthetik elõ. Aki közülük eszméjében megrögzötté válik és kényszeresen túlhajtani próbálja, az már nem a keleti bölcselet mûvelõje, hanem a vallási téboly áldozata lesz.

 Hozzászólások
1. italo (szerkesztő) 2008. 02. 23. 16:47

A blog sokat foglalkozott Kínával. Éppen most az ügyeletes Kentaur (Gombár, 02.23.) jól fejtegette annak jelentőségét, ami Kínában történik. A régebbi állandó tudósító kivételes felkészültséggel, szakértelemmel és szorgalommal járta végig a földrész méretű államot. Szellemes leírásai maradandóak. India ugyanilyen figyelmet érdemel. Egyik sem az egzótikum miatt. Elméleteiket sem azért kell megismerni, hogy most kritikátlanul a híveikké szegődjünk, hanem az európai bornírtság ellenszereként. Most, hogy Kelet “a fejünkre nő”, a legfőbb ideje csökkenteni a világtörténelemmel kapcsolatos analfabétizmus mértékét. Legjobb költőink is az elsők között ismerték fel, hogy a keleti poézis mennyire érett és méltó a műfordításra.

*

 Irodalmi baloldal

italo|2008. febr. 10.

 

Babits Mihály BALOLDAL ÉS NYUGATOSSÁG című tanulmányában (1930) hívta fel a figyelmet az irodalmi és politikai baloldal közti különbségre.

A költő egykorú esztétikai jelenségekről szóló ítéletei vitathatók és bírálhatók, ami csak annyit jelent, hogy egy részük ma is elfogadható, másik részük nem. Múlékony fontosságú témáit most elhagyva, néhány időtálló gondolatát idézem.

Mint írja, az ő nemzedékének költészetében a szellem egy nagy századának végső problémái izzottak és izgattak. Egy kissé lenézték az előttük járó generációt, mely bezárkózott a nemzeti glóbus hazudott örömeibe.

Nem a politika választotta el őket elődeiktől, hanem éppen az, hogy túl voltak az ő politikájukon. Magán a politikán is, mert a „szemünkben… a magyar politika kicsinyes játék volt csak; mi kérdéssé tettük magát a magyarságot, magát a politikát s emberségünket és művészetünket; átéltünk minden világnézetet, szocializmust és arisztokratizmust, apostolokét és tiszta artistákét; s ha csak szép verseket akartunk – mint Ady mondta, “gyönyörűket írni”: az is több volt, mint egyszerűen csak szép vers, az is tüntetés volt és tiltakozás az egész akkori magyar glóbus ellen…

Ebben voltunk valahogy mind baloldaliak, azaz ellenzék; noha egymás közt a legkülönbözőbb hitvallással, s egyenként is és évek sorjában, a legkülönbözőbb hitvallásokat járva meg.”

Babits önmagától kérdi:  egyáltalán lehet-e “gyönyörűket írni” éppen a nélkül a “világnézeti kavargás” nélkül, amely valahogy az egész világ lelkével összeköt bennünket. Hol van hát az irodalom régi, dacos elfordulása a magyar glóbus kicsi politikumától tártabb horizontok, nagyobb problémák felé?  „Ma politikai pártállásodat szimatolják, ha baloldalról van szó, s törzskávéházadat kérik számon, vagy épp véleményed a zsidókérdésben.”

A kurzusesztétáknak szóló megállapítás: „Soha oly fülledten el nem voltunk zárva magyar világunkba, soha olyan távol a világnézet friss szellőitől mint manapság.” Ezt  hallani “A magyar kultúra elég erős már, hogy magából megéljen, s autochton legyen.” Babits válasza: „De melyik kultúra volt valaha autochton? Minden igazi szellemi termékenység kölcsönhatások eredménye. A szellem, ha csak önmagából táplálkozik, elsorvad, mint a test is; így sorvad el a vak ember szelleme, s a süketé, ha magára hagyják. Életerős fajok kívülről házasodnak, s a magyar kultúra története egész folyamán kiváltképpen és szükségszerűen exogám természetű.”

„S mégis irodalmunk ma mintha csak önmagából akarna táplálkozni. Friss világnézeti szellők híján itthoni csüggeteg politikai vágyainknak fulladozó áramaitól kér hajtóerőt; s … a saját rosszul megértett és rosszul megemésztett közelmúltját kérődzi vissza.” A másik csapdától, a népies osztályköltészet veszélyétől pedig csak azok menekülhetnek, akik, bár a paraszt földbe nyomva gyökerük, szellemük lombjait tágabb emberség s magasabb kultúra egébe tudják fölemelni. Ez volt az Arany és Petőfi útja…

(A szerző bírálata a proletárköltészet ellen is irányul. Nem ismeri fel, hogy ennek művelői közt is lehet olyan, akinek szelleme a közös emberi témák egébe emelkedik.)

„És itt van az a pont, amiben a mi háború előtti baloldaliságunk lényegileg különbözött ettől a XX. századbelitől.

Mi pártpolitikát és osztálypolitikát egyformán megvetettünk.

Hogy milyen politikai párt eszközeivel gondolja valaki pillanatnyilag előmozdíthatni javát a kis közösségnek, amelyhez tartozik: az nemde, kicsiny és praktikus kérdés, s annak az irodalomhoz semmi köze. Hogy micsoda társadalmi osztályból vagy rétegből jött az író, az bizonnyal adhat színeket és hangulatokat műveinek, de nem szabhatja meg eleve és immanensen irányát és célját: mert hisz az író éppen abban író, abban baloldali és abban európai is, hogy túllát és túlmegy a rétegen, amelyből született, hogy szemben áll környezetével hogy forradalmat jelent abban és az ellen. Mi mindannyian erősen szemben álltunk a magunk társadalmi osztályával. Megtörtük annak ideáljait, megsértettük szentségeit, egy szélesebb látókör jogán, egy nagyobb testvériség nevében, egy tágabb élet erejénél fogva. Még amikor szocialisták voltunk is: szocializmusunk, mint az Adyé, nem valami osztálytudatba való elzárkózás volt, hanem ellenkezőleg, új, eddig megvetett osztályok s rétegek felölelése a magunké mellé, s a magunké ellen, a magunkénak zártsága és bűnei ellen.”

„ A régi költő univerzális volt: minden ember nevében beszélt, vagy minden magyar (az egész kulturális közösség) nevében, vagy az összes elnyomottak nevében….
Nem nézni magasabb egekbe, távolibb csillagokra; csak kiáltani, mennél durvább csupaszsággal a közvetlen jelszót, amit fajtánk, helyzetünk, pillanatunk kíván: ez a XX. század szimpla tanítása. Hol van már a XIX., melynek nagyszerű alkonyfénye még ráesett a mi indulásunkra? Hol vannak a dús lángok s bonyolult világnézeti kavargások? Az osztályharc maradt s a kicsinyes politika.”

„Az irodalmi baloldal, az igazi, azokból rekrutálódik, akik nem engedelmes girouette-jei a szeleknek, hanem szabad madarak ellenséges viharok közt; pártjuk az igazság, osztályuk a nép; s ezenkívül egyedül vannak, egyedül az egész világ ellen.”

Ilyen módon körvonalazta Babits a saját felfogását, mellyel többé-kevésbé szintén egyedül volt, egyedül az egész világ ellen.

(Saját kiemeléseim.)

 
Hozzászólások Eddig 3 komment érkezett
1. pszabomaria (látogató) 2008. 02. 11. 7:15

Érdekes amiről írsz, már csak azért is, mert ma az irodalom is olyan sajátos problémákkal küszködik, amilyennel legalább két generáció. Egy olyan léttel, amelyet talán nem lehet 18 év alatt sem mentális csorbulás nélül megúszni. Ma a baloldali író (Babits-i), nem létezik. De nem létezik másfajta aspektusból sem. Ma amikor tömegek hülyítése, butítása folyik mit tehet az író? Pedig éppen ezért óriási a felelőssége. És mivel találkozunk úton-útfélen? A magas régiókkal, vagy a posvánnyal. Polarizálódik a társadalom lentre-fentre, és ugyanígy polarizálódik az irodalom. És az olvasni vágyó ember választ. Többnyire Romanát, és Story-t, vagy Havas Henrik Annácskáját, mert a felsőbb irodalmi kulturához nem ér fel. Nincsenek ugyanis lépcsőfokok. Most azután nem lehet autochton a magyar kultura, mert a terep ahol annak kellene lennie, túl tág. Csak lenne már valamilyen! Leginkább a többséghez szóló! Óriási felelősség!

2. italo (szerkesztő) 2008. 02. 11. 11:43

 Köszönöm elgondolkodtató megjegyzéseidet. Sok dologban egyetértünk. Amit másképpen látok: hogy „ma a baloldali író (Babits-i), nem létezik”. A költő többféle (nem politikai)értelemben használt kifejezéséből az egyik: tüntetés és tiltakozás az egész magyar glóbus ellen… , dacos elfordulás a magyar glóbus kicsi politikumától tártabb horizontok, nagyobb problémák felé. Úgy vélem, hogy a jelentékeny kortárs alkotók is az utóbbiak felé fordulnak. Ezzel utat mutatnak a kicsi glóbus ügyein töprengőknek. Anélkül,hogy bárkit nevelni akarnának. Mert, mint Nádas is megállapítja, az írónak nincs feladata.

3. italo (látogató) 2008. 02. 11. 12:13

 Kérdezed: Ma amikor tömegek hülyítése, butítása folyik mit tehet az író? A magyar glóbuszba zárkózás elleni babitsi támadás ennek a tömegkultúrának a kritikáját is előre vetíti. Könnyű hülyíteni azt, akinek hiányosak az ismeretei, sőt, kívánja a mákonyt. Az ő világa azt akarja, hogy becsapják. (Ugyanezt mondták a rómaiak: mundus vult decipi.)

Kérdésedet ezzel folytatod: Pedig éppen ezért óriási a felelőssége (t.i. az írónak). Szerintem alkotásának művészi nívóját esztétikai felfogása szabályozza, erkölcsi felelőssége mint embernek, polgárnak van.

*

 Szomszédok kertjeitalo|2008. márc. 23.

Nagyüzemi módszerekkel termelik a szilvát.

Gyümölcsösöm közepes nagyságú. Így is van vele éppen elég munka és gond, de most inkább a szomszédokéról írok. Több magas állású személy nagy kiterjedésû kerti területeket vásárolt meg a környezetemben. Egymás rokonai, ám mindegyik önállóan gazdálkodik. Nagyüzemi módszerekkel termelnek és a jelek szerint bõséges jövedelemhez jutnak. Furcsállottam, hogy az egész vidéket õk uralják, de ahogy illik, tavaly futólagos vizitet tettem a kerítésüknél. Behívtak és végighallgattam az egyébként szívélyesen elõadott kertészeti beszámolóikat. Feltünt, hogy mindannyian szilvával foglalkoznak. Károly a Stanley fajtát termeszti, eladásra. Mint szakszerûen elmagyarázta, igen bõven terem, rügyei pedig jól tûrik a téli hidegeket. Ha korán kezd színesedni, már augusztus közepén szüreteli és akkor elég jó áron tudja értékesíteni. – Saját fogyasztásra a fínom beszterceibõl is tart pár példányt. Sokat nem, mert kertjének száraz talaján a termés hullása erõteljes. Kóstolóba is kaptam belõle. Húsa kemény, sárga, magvaváló, kiváló ízû.

Dezsõ a talán furcsa nevû “Cacansca lepotica” fajtára szakosodott. Ez már július végén-augusztus elején a ‘Stanley’ elött 1 hónappal érik. Dezsõ is nagy élvezettel mesélte a szakmai részleteket. A fa kicsi-közepes méretû, koronája ritka. Viszont korán termõre fordul, bõven és rendszeresen terem. Tetszetõs gyümölcsei friss fogyasztásra, befõzésre és aszalásra is alkalmasak. Kiegészítõnek itt is van másik fajtájú szilvafa: a Bluefre. Ennek húsa sárga, lédús, magvaváló. Igen nagy, 45-60 gr. tömegû. Nekem nem ízlett, mint megtudtam csak teljesen éretten ajánlatos fogyasztani.

Csaba is eladásra termeszti a “Cacansca rodna” fajtát, amit eredetileg a ‘Stanley’ és ‘Besztercei’ keresztezésével állítottak elõ. Bõven terem, korán érik. Ebbõl is kaptam. Húsa kemény, sárga, lédús, magvaváló. Ize kellemes, édes. Talán mondani is felesleges, a szilvás rokonság kölcsönösen ellátja egymást a különálló kertek terményeivel. A páleszfõzésrõl nem érdeklõdtem, nem akartam tolakodó lenni. A szagot, ha lesz, majd úgyis megérzem

A család szintén felelős beosztásban dolgozó hölgytagja, Magdi, a President szilvával foglalkozik. Ez korán termõre fordul, rendszeresen és bõven terem. Késõn érõ, jól tárolható, nagy méretû gyümölcsei frissen jól értékesíthetõk.

A környéki kocsmákban másról sem folyik a társalgás, mint ezekrõl a szilvás gazdákról. Igaz, az utóbbiaknál mindig történik valami és okot is adnak a szóbeszédre. Pedig szakterületüknek egészen kíváló és elismert mûvelõi is vannak közöttük. Irigységnek tudtam be, amikor kibeszélõ stílusban emlegették õket. Nekem nincs földéhségem, mert a saját kertemet is alig tudom rendben tartani. Látogatásaim végén azonban engem is egyre erõsödõ viszolygás fogott el. Szó se róla, a szomszédok udvarias, kulturált emberek, akiken érzõdik, hogy szerteágazó szolgálati ismeretekkel és hivatali kapcsolatokkal rendelkeznek.  Talán ezért is nyomasztó, hogy egy rokonsági hálózat kezében van a határ nagy része. Nem nevezném ezt nepotizmusnak, hiszen az a kifejezés arra vonatkozik, amikor egy fõnök a rokonait helyezi vezetõ beosztásokba.

A telekszomszédok  terjeszkedését és sokszor akaratlan nyilvános szereplését nem kell mindjárt ilyen tudományos fogalmakkal jellemezni. Így csak a bennem gomolygó szubjektív ellenérzést tudom megfogalmazni.

Unom azt a családot.

*

 Japánok, oroszok, szerbek, osztrákok, magyarok

italo|2008. márc. 13.

Hatás a távolból, százéves annexió és a háború.

 Az 1904-5- ös háborúban a japánok tönkreverték a kínai, koreai gyarmatosításban számukra konkurrenciát jelentő Oroszország szárazföldi haderejét Mukdennél, hajóhadát pedig Csuzimánál. A cári birodalom katonailag nagyon meggyöngült.

 

A délszláv önállósulási és elszakadási törekvéseket viszont éppen Oroszország támogatta, nem idealista felbuzdulásból, hanem azért, mert a saját déli, Boszporusz felé irányuló terjeszkedésének hídfőállását találta meg bennük.

 

Az előző évszázad végén, nemzetközi jóváhagyással a kettős Monarchia elfoglalta Bosznia-Hercegovínát. Most pedig, 1908-ban, az orosz gyengeséget kihasználva, bejelentette, hogy annektálja, magához csatolja annak területét.

 

A szerb hazafias és nacionalista mozgalom teljes erővel lángolt fel az annexió után.  Ausztria a birodalom fenntartása és kiterjesztése végett preventív háborúra készült, amire a többi hatalom is hasonló felkészüléssel válaszolt. 1914-re a többi, itt nem részletezhető érdekellentét is a robbanásig feszült,  a bosnyák Gavrilo Princip merénylete csak a gyújtószikra volt a háború kirobbanásához. Tisza István ellenezte a hadüzenet elküldését. De a kormányzó csoportok, akiket ő is képviselt, évtizedeken át képtelenek voltak megfelelő választ adni a nemzetiségi mozgalmak követeléseire és most az egyedüli kiútat a hadbalépésben látták.

 

Ilyen eseményeknek nem egy okuk van. Hiba lenne azt gondolni, hogy ha annakidején a japánok nem győzik le az oroszokat, minden békésen folytatódik. Csupán arról van szó, hogy egy távoli és múltbeli esemény az egyik hatótényezője volt az első világháborúnak. És annak, ami ezután Magyarország számára bekövetkezett: a trianoni tragédiának.

{Az utóbbi tartós hatótényezői közül alapvető, hogy a magyar etnikum a királyság területén csak relatív többséggel rendelkezett – minden egyes nemzetiséghez viszonyítva, akik együttesen már a lakosság többségét tették ki. Az elcsatolt területeken pedig abszolút többségük is volt.)

*

Hugenották italo|2008. márc. 8.

Teplán Attila szépen tudósít Versailles reprodukált ezüstkincseinek kiállításáról (NSz. 03.07), de egy láthatólag a helyi szervezőktől átvett magyarázó szövege elfogadhatatlan: „A nantes-i ediktum visszavonása miatt emigrációba kényszerülő hugenották ugyanis hazájukra uszították Európa protestáns hatalmainak szövetségét.” A visszavonás (1685) után katolikus hitre térítették, vagy elkergették a hugenottákat. 50000 család vált földönfutóvá. De azért nem kellene őket a hazaárulással egyértelmű uszítással megvádolni. Még fontosabb, hogy a realitástól való elszakadás jele, ha valaki azt gondolja, hogy humanitárius, szolidaritási meggondolások miatt bármely állam háborúba kívánt volna keveredni az egyik legerősebb hadsereggel rendelkező Franciaországgal.

 

Ezzel szemben mi volt a tényleges helyzet? A gyarmatszerzés mellett a Napkirály Európában is kiterjedt hódító háborúkat folytatott. 1668-ban megszerzett 12 várost, köztük Lille-t és Tournai-t. Fő prédái a spanyol birtokok voltak, ’79-ben azok közül ragadta el Franche-Comté tartományt és több németalföldi határvárost. ’81-ben Elzászban elfoglalta Strassburgot. Állama a földrész vezető hatalma volt és minél teljesebb dominanciára törekedett.

 

XIV. Lajos terjeszkedése ellen európai koalíció jött létre, melyhez Anglia is csatlakozott és minden további franciaellenes szövetség hajtóereje lett. Az augsburgi liga vereséget mért a franciákra. (’97) A rijswijki béke helyreállította a francia agresszió előtti állapotokat. Később, a spanyol örökösödési háborúban (1701-14) a Napkirály hosszú időre döntő befolyáshoz jutott Spanyolországban, de európai hegemóniája végleg megszünt.

 

Ami a a belső megosztottságot illeti, bigott módon vallásos katolikusok még a 20. század első évtizedeiben is gyűlölettel ejtették ki azt a szót, hogy hugenotta.

*

 A művészet prózája  italo|2008. márc. 3. 

 Õszinte alkotói vallomás.

Az ember tavasszal nehezen dolgozik, az ám! De miért! Mert az ember ilyenkor érez. És mert kontár az, aki azt hiszi, hogy az alkotó mûvésznek szabad éreznie. Minden valódi és õszinte mûvész mosolyog ennek a csacsi tévedésnek a gyerekességén, – talán mélabúsan, de mosolyog. Mert az, amit mondunk, sohasem szabad, hogy fõdolog legyen, hanem csak önmagában véve közömbös anyag, amelybõl játszi és hanyag fölénnyel kell létrejönnie az esztétikai képzõdménynek.

Mert így van ez, – az érzés, a meleg, szívbeli érzés mindig banális és hasznavehetetlen, mûvésziesség csak a mi romlott, a mi artisztikus idegrendszerünk izgalmaiból és hideg eksztázisaiból származhat. Emberfölötti és embertelen lényekké kell változnunk, hogy az emberiséghez csak furcsán távoli és közömbös viszonyban állunk, csak akkor leszünk képesek és egyáltalán hajlamosak arra, hogy az érzést megjátsszuk, érzéssel játszani, egy érzést hatásosan és ízlésesen ábrázolni tudjunk. A stílus, a forma, a kifejezés képessége már eleve feltételezi ezt a hûvös, válogatós viszonyt az emberihez, mi több, föltételez egy bizonyos emberi elszegényedést és elsatnyulást. Mert az egészséges és erõs érzésnek, már ez így van, nincs ízlése. Befellegzett a mûvésznek, mihelyt ember lesz és érezni kezd.

 
Hozzászólások
1. Babette 2008. 03. 06. 19:27

Érez az, ripacskodik, aztán amikor eljön az alkotás ideje, nem gondol semmire. Átereszti magán az univerzumot.

2. italo (szerkesztő) 2008. 03. 08. 12:13

Szépen írsz: átereszti magán az univerzumot. A Tonió Kröger után Th. Mann sem mindenben úgy gondolta, ahogyan a szöveg szól.

*

 Buddha, buddhizmusitalo|2008. ápr. 18.

Határ Győző gondolatmenete

A koronájáról lemondó, világgá eredő agnosztikus királyfi-filozófusnak, Gótama Buddhának éppoly kevés köze van a nevét elbitorló tarkabarka vásári kultuszokhoz, mint a szürke, jelentéktelen ortodox zsidó rabbinak, Jehoshuah-Jézusnak a Pál-valláshoz, amelynek számára kalózai a nevét lobogóul elcsáklyázták.

Buddha sohasem volt vallásalapító, hanem bölcseleti iskola alapítója, rigorózus agnosztikus. A metafizikai dimenziót eleve elutasította
       valamennyi származékkultusz, mely teologémáját az Úr Buddhától eredezteti, megannyi valláskoholmány; e helyi babonákkal, hinduizmussal kevert tarka kultuszoknak Buddhához semmi köze.

Buddha eredeti bölcseletében van egy értékes és egy elvetendő elem:
       értékes szigorú monizmusa; a multiverzum struktúrájának látomása; a nyugati istenfogalom elől való elzárkózása; a “gondviselés”, a “kezdet” és a “teremtés” kétségbevonása; a metafizika és a transzcendentáliák száműzése
       téves gondolatai: moralizálása; az érzelmek összetévesztése a tiszta eszmékkel; a “szenvedőkör” fogalma; az életjelenség megszüntetésének akarása; az újjászületés láncának logikai képtelensége mert ha – mint Buddha is tartotta – az “én”, az érzetek nyalábja a halálban szertefoszlik, hol van akkor az újjászületőnek “személy szerinti” azonossága?

Mindazonáltal a buddhai fenomenológia meghaladhatatlan filozófiai építmény, amihez képest az egyiptomi-görög eredetű
       zsidókeresztény lélekelmélet és metafizika esetlen, paraszti dadogás csupán
       s ha 16. századi japán lettem volna, magam is “barbárnak” bélyegeztem volna a betolakodó jezsuitákat, akik ostoba képzelgéseiket nekiszegezték a buddhizmus bámulatos építményének és kiöntötték türelmetlen térítőszándékuk viperamérgét.

Hozzászólások Eddig 6 komment érkezett

1. italo (szerkesztő)  2008. 04. 18. 23:32

 Nos, a Pál-vallásnak Jézushoz, Buddhának a hinduizmushoz több köze van, mint ami a fenti értékítéletekből érzékelhető.

Ezt előrebocsátva, fejet hajtok Határ kritikai elemző tehetsége előtt. Sajátja volt a legnagyobb bátorság, amivel ember rendelkezhet.
Merészelt gondolkodni.

2. 12szer

2008. 04. 18. 23:45

 Sem Jézustól, sem Buddhától nem maradt közvetlen feljegyzés. Gondolataikat Jézus esetében több evangélistától, Buddha esetében szóban megőrzött (halála után kettőszázötven évvel később leírt) kikristályosodott formában ismerjük. A két gondolkodó között sok, a nem hívő számára könnyebben felismerhető párhuzam ismerhető fel.

Pál nagyon sok embert irritál, számomra a kereszténység megteremtője, nagyszerű ember!

3. italo (szerkesztő)

2008. 04. 19. 8:42

12szer,
“Sem Jézustól, sem Buddhától nem maradt közvetlen feljegyzés.” Úgy van, ahogy írod. Hozzátehetjük,Szokrátésztől sem. Neki is csak mások által körvonalazott nézeteit olvashattuk.Csak nagyjából ismerjük mindhármuk eredeti gondolatait, nyilván pontatlanul.
“A két gondolkodó között sok, a nem hívő számára könnyebben felismerhető párhuzam ismerhető fel. ” – Úgy van, ahogy írod. A párhuzam elismerése mellé tenném a tanulás, a részleges átvétel mozzanatának érzékelését a kettőjük közti mintegy fél évezredes időkülönbség miatt.

4. ardzsuna  2008. 04. 20. 0:23

 Az utolsó mondatodat nem értem teljesen italo. Mit értesz az alatt, hogy “részleges átvétel”? Ha esetleg arra gondolsz, hogy a keresztények átvettek valamit a buddhizmusból, az szerintem kicsit merész állítás. Tudatos átvételről legalábbis nemigen lehet szó. Persze én a keresztény klasszikusokra gondolok itt. Manapság már sok minden “átjött” Keletről a nyugati

 (bocs, folytatom) gondolkodásba, például az állatok védelme és tisztelete, ami a buddhizmusban kezdettől fogva létezett.

6. italo (szerkesztő)  2008. 04. 20. 6:21

Ardzsuna, részleges átvételen azt értem, hogy a buddhizmus hatása egyértelműen érzékelhető pl. a Hegyibeszéden, Jézus pedig mindent tudatosan mondott.

*

 

Advertisements