Étienne de La Boétie

Étienne de La Boétie (Sarlat, Franciaország, 1530. november 1. – Bordeaux, 1563. augusztus 18.) francia író, politikus, reneszánsz filozófus volt. Fenti című, élesen kritikus elemzéséből idézek.

A zsarnokság három formájáról beszél. Mind a hódítással szerzett, mind pedig a trón öröklése jogán átszármazott uralom elnyomó jellegű. „Jobbat várhatna attól az ember, aki a néptől kapta a hatalmát, s az államot a bizalom adta a kezébe; úgy vélem, nem is lenne ez másként, ha nem tenné vakká a nagyság, ha nem kívánna mindhalálig a csúcson maradni…más eszközt nem lát, hogy az újabb zsarnokságot bebiztosítsa, mint szigorúan gúzsba kötni a népet, hogy az emlékezetben még élő szabadság utolsó lángja kihunyjon.”

Az első nemzedék talán kényszerből szolgál neki, az utódok viszont már nem vonakodnak, önként engedelmeskednek. „Járomba születtek mind, szolgaság formálta őket, nem képesek már messzebbre látni, jónak találják azt, ahogyan élnek…természetesnek tekintik azt az állapotot melybe születtek..” „Bizony a szokás, melynek hatalma mindennél nagyobb felettünk, itt a legerősebb: szolgálni tanít…” Szolgának is nevelik őket, az egzisztenciájukat féltve pedig gyávákká lesznek. Az egyszerű nép amúgy is naivan hisz minden csalónak.

Az előző uralom elleni harcolók olykor a saját zsarnokságukat készítik elő és ebbe bele is buknak: „hadd példázza csak a sorsuk, hogy a szabadság szent ügyét nem lehet szájunkra venni rossz célok szolgálatában.”

A szerző nem feledkezik meg a tirannus egyik különös fajtájáról, melyet népi zsarnoknak nevez.

(Itt utólagosan betoldok még néhány kiválasztott szemelvényt:

Súlyosan téved, aki azt hiszi, hogy a fent felsoroltak kimerítik a zsarnokság létfeltételeit. A legfontosabb még hátra van. „Alig hihető tán, pedig így van: a zsarnok hatalmához négy-öt ember elég…mindig is úgy volt, hogy öt-hat embernél többen soha nem voltak közel a zsarnok füléhez… Ebből aztán újabb öt-hatszáz személy húz hasznot…hatszázan kezükben tartanak újabb hatezret, akiket felemeltek, s akik kezébe a megyéket adják, vagy a pénzügyeket….Nyomukban még tülekednek annyian, hogy aki e hálót egyszer kiüríteni megkísérelné, rádöbbenne, hogy nem hatezert, de százezreket, sőt, tán milliókat tart e kötél, akik mind függnek a zsarnok kegyétől… A kisebb-nagyobb előnyök révén a zsarnok így nagyon sok embert behálóz….amint zsarnokká lesz egy király, a királyság minden szemetje köréje gyűlik.Betoldás vége.)

Mindig lesznek olyanok, akik elutasítják a szolgaság jármát és megkísérlik lerázni azt. Vétek a színlelt vakság azzal kapcsolatban, hogy a zsarnokság természetellenes. Az élet rendjét kijátszók, azt hetyke nemtörődömséggel semmibe vevők büntetést érdemelnek, de „ mennyivel szigorúbb leend a büntetése azoknak, akik visszaélnek a hittel, s aljas tetteikhez a vallást használják fedezékül.”

Boétie idejében a nemzeti érzelem társadalmi hatása még nem bontakozott ki, ezért az azzal való visszaélésről sem tett említést.

Montaigne barátja volt.

Advertisements