Az új Man Booker díjastól…

italo|2015. máj. 21.

ezt idéztem annak idején: (A megszűnő tárhelyen, de alább megismételve)

http://asszociaciok.nolblog.hu/archives/2006/09/20/65857/Krasznahorkai idézetek italo|2006. szept. 20.

“…egyetlen test s egyetlen tekintet voltunk már, egyetlen pusztításra éhes, kérlelhetetlen, halálos indulat. És nem volt mi ellenálljon: a súlyos tégladarabok akadálytalanul úsztak a levegõben, s zúzták széjjel a kirakatok…üvegét.”

“De a becsapottság, a szorongás,a siralmas megvilágosodás öntudatlan dühében semmi nem volt elég, s mert hiába kerestük, eliszonyodásunk és kétségbeesésünk valódi tárgyát nem találtuk, egyre féktelenebb haraggal rontottunk neki mindennek, ami az utunkba került…”
“Láttuk, hogy semmi sem lehetetlen többé, meggyõzõdtünk róla, hogy minden hétköznapi tapasztalat hiábavaló…”
“Ismét a templomtérre vezetõ utcákhoz értünk, körülöttünk áthatolhatatlan éjszaka, belül a cselekvés gyilkos felszabadultsága, rontó megkönnyebbülés, az ellenállás lüktetõ mámora, csupa kihívó fojtás és teher.”
Végül megpillantottunk három alakot. (Nem volt számukra menekvés, teheti hozzá e bejegyzés összeállítója.)
(Forrás: Krasznahorkai László: Kés a kézben. Körkép 88. Magvetõ, 253.-261.l.)
Advertisements