Felülértékelt forint

 italo|2009. aug. 17. |29 komment,

Hogyan lehet felülértékelésről beszélni az ismert árfolyammozgások közepette? Amikor a devizahitelesek baja nagy, még ha most enyhülhet is a helyzetük.A fogyasztói árindexek alapján a reálárfolyam változását kell számítani. Az üzleti világot ez érdekli, (meg a bérköltségtől függő „reáleffektív” mutató, amiről most nem lesz szó.)

Miről van szó? Az árfolyam havi nominális le- vagy felértékelődéséről az euróhoz képest, korrigálva az adott havi inflációs mutatóval és az EU inflációs mutatójával. Ebből a nézőpontból azt is látjuk, hogy a belső és külső árszínvonalhoz képest milyen változások történtek. Az utóbbiak módosítják, felülírják azt a tendenciát, amit a szokásos, primer napi adatok mutatnak.

A reálárfolyam, az 1997. 01.01.-i állapotot 100-nak véve 2006- ig is felülértékelt (120 és ennél magasabb) volt, majd így alakult:

2006 május: 117 (alsó csúcs). Ezután nekilendült és egyre felülértékeltebb lett:

2007 május: 145 (első felső csúcs). Egy évig ekörül oszcillált, majd tovább emelkedett:

2008 július: 156 (második felső csúcs). Innen meredeken zuhant:

2008 szept.: 140 A hazai anomáliák és a pénzügyi válság miatt is. További csökkenés:

2009 január: 120 (második alsó csúcs). Ezután a kilábalás megkezdődött, a külső helyzet is javult:

2009 május: 137

A reálárfolyam felülértékeltségében nagy – ha nem is kizárólagos – szerepe volt a MNB kamatpolitikájának. Az ilyen árfolyam nem hat kedvezően a külgazdasági egyensúlyra.

*

Az alkalommal élve megemlítek még egy mutatószámot a kilábalás témakörében.

A háztartások nettó finanszírozási képessége, vagyis a tartozások és követelések egyenlege, a GDP arányában a következő volt:

2008 január: 0

2009 január: 3.3%

De ez már nem a reálárfolyam kérdésköréhez tartozik.

Hozzászólások

Eddig 29 komment érkezett
1. italo (szerkesztő)2009. 08. 17. 20:24

Részletezve: mondjuk a “bázis”időszakban az euró 200 Ft-ba került, a tárgyidőszakban 300 Ft-ba. Ha közben a fogyasztói árszínvonal nálunk kétszer olyan gyorsan emelkedett, mint az euróövezetben, akkor most 400 Ft. lenne az euró valós ára. Ha ténylegesen csak 300-ért váltják át, ez azt jelenti, hogy a forint felértékelődött a reálárfolyamot tekintve, vagyis a fogyasztói árak relatív változásaihoz képest.

2. evianna2009. 08. 17. 21:29

na ez az, hogy a devizahitelesek helyzete nem enyhül, egy csöppet sem… és hamarosan jöhetnek a kamatemelések a bázisdevizáknál…

igen, van egy hatalmas felértékelődési nyomás a forinton (ami rontja a versenyképességet, szívja az importot, növeli a profitrepatriálást, ezzel rontja a fizetési mérleget), ha azonban túl erős forinttal csatlakozunk az euróhoz – mint szegény szlovákok – akkor nem leszünk versenyképesek az eurózónában, viszont elviselhetőbb, élhetőbb egy 320 eurós nyugdíj (@ 250), mint egy 250 eurós nyugdíj (@320), ha másért nem, azért, mert fizetőképes belföldi keresletet teremt.
nagyon meg kéne ezt gondolni…

3. néma (látogató)2009. 08. 17. 22:50

Akkor itt jön be az irreálisan magas a jegybanki kamat?

Az egyébként is versenyképtelen struktúrának kéne megtermelni a fedezetét:((

4. italo (szerkesztő)2009. 08. 17. 23:01

Evianna, a nyugdíjasoknak magától értetődően jobb a felértékelt forint és néhány gazdasági funkció szempontjából sem rossz. A versenyképességre pedig a multiknál kevésbé hat, mert részben kompenzálni tudják. De csak részben, a többiek pedig majdnem sehogy.
Nagy horderejű, hosszú távú befektetési döntéseknek, szerencsére, az árfolyam csak az egyik komponense.
A tényleges árfolyam mozgása rövid és középtávon nem azonos a fent leírt reálárfolyaméval, hanem a forint iránti piaci kereslet-kínálathoz igazodik. Ezért a tényleges árfolyam nem lehet annyira felül, vagy alul értékelt, mint a reálárfolyam. Az utóbbi erősen függ a hazai inflációtól, a multikat viszont inkább a külföldi piacok érdeklik. A felülértékeltség a reáleffektív (bérköltségi) árfolyamnál lenne veszélyesebb, de az a tapasztalat, hogy a multik számára nálunk már, szintén szerencsére, nem annyira az olcsó bérköltség a legfőbb vonzóerő.

5. italo (szerkesztő)2009. 08. 17. 23:09

Néma: egy évvel ezelőttig szerintem is okozója volt a viszonylag magas forintkeresletnek, a magas nominálárfolyam egyik pillérének. De tavaly, a fizetésképtelenség fenyegetése miatt a jegybank helyesen tette, hogy még jobban felemelte. Mostanság engedték vissza a régi – magas – szintre. Tovább kell apasztani az irreális felülértékeltség csökkentése végett.
Bizonyos túlértékelés abból is keletkezett, hogy a szomszéd országokban szerettk a forintot.. Ez is megszűnni látszik..

6. italo (szerkesztő)2009. 08. 17. 23:13

Holnap szívesen válaszolok a további észrevételekre, ha lesznek. Jó éjszakát!

7. zili (látogató)2009. 08. 18. 11:55

Azért ha nagyon őszinték akarunk lenni, a forint-euró árfolyamban nem feltétlenül a Ft hátrányára változtak meg a dolgok! Nem tudom, hogy számitják az Euró-övezet inflációját, de szerintem az közeliti, vagy meghaladja a magyart (legalábbis személyes tapasztalatom szerint), és ez az import ipari alkatrészek, egységek számla szerinti árában az utóbbi évben erősen közelitett a 10%-hoz.
Ráadásul ha az összehasonlitó árakat nézzük (azonos műszaki, és anyag tartalom), egy sor termékcsoportban (elsősorban munkaigényes, kreativitást igénylő termékeknél) az 1:6-hoz arány is megvan magyar-osztrák viszonylatban. Ami a magyar cégeket blokkolja, az a magas adók és járulékok miatti tőkehiány, amely miatt a piacrajutás költségei megfinanszirozhatatlanok.

8. Flandria (látogató)2009. 08. 18. 13:53

Sajna a dolog nem ilyen egyszerü.

Tegyük fel, ha a forint-euró-árfolyamot a reálgazdasági folyamatok, tehát a cserearányok határozzák meg, ami nem egyenlö az egyes régiókban uralkodó inflációs viszonnyal, ettöl jelentösen eltérhet, söt el is tér.

Az árfolyamot végeredményben azonban a forint-euro-viszonylatban nem a reálfolyamatok, hanem a pénzügyi folyamatok határozzák (Mo. fizetési mérlege krónikusan deficetes) meg, amit elsösorban a pénzügyi befektetés nyereségének mértéke (a kamatszint) határoz meg. Ezen felül szerepet játszanak a reálinveszticiók, amelyek Mo. estében még mindig pozitivok. A forint tehát alapjában mindig felülértékelt, mivel a központi bank jóval magasabb kamatszintet kénytelen fenttartani, ami állandó euró “túlkinálathoz” vezet, ami különben a hazai inflációt is gerjeszti.

Olyan különben, hogy Euró-övezet infláció alapjában nincs, minden országban más a ráta, persze ki lehet számolni valami közöset, de ennek alapjában semmi gyakorlati jelentösége sincs. Németországban ez a ráta jelenleg – 0,5 %.

9. Piti Palkó2009. 08. 18. 14:04

A piacra jutás költségeit jobban terheli az MNB által magasan tartott alapkamat. 8.5 százalékos jegybanki alapkamat az a vállalkozónak 14- 15 százalékos hitelt eredményez míg ezt nyugaton vagy Szlovákiában 6-7 százalékkal megússzák. Ekkora kamat teher kitermelni nyereségesen szinte lehetetlen. Ez a legfőbb hátrány és kevésbé az adó.Bár most a deviza adósok miatt nagyon nehéz helyretenni a kamatlábat, de valamit akkor is tenni kell ha megakarjuk indítani a gazdaságot. Ráadásul a magas kamatterheket az egész ország fizeti az ország hitelei miatt.

10. zili (látogató)2009. 08. 18. 15:37

Nem az adó? Ilyen-olyan adók, járulékok, és még istentudja miféle cimeken a megtermelt (Ny.-on is kalapot emelnek olyan üzemi nyereség előtt, mint ami nálunk van) tényleges, és nem ide-oda vetitett alapokból számitott, nyereség 92%-át fizettük be, további 6% költség (APEH kiszolgálása, banki költségek, stb.) is felmerült. Maradt kb. 2%. Ha ez nektek nem gond, akkor semmi! Továbbmegyek! Ha megdupláznánk a kibocsájtást, a rakás fix adó miatt megnőne az adóterhelésünk, és tönkremennénk.
Amúgy amit ezek a zsniális pénzügy szakemberek ma művelnek az vicc, sőt anak is gyenge. Az adók ide-oda tologatásával eredményt nem lehet elérni.

11. evianna 2009. 08. 18. 17:17

 zili:

nálunk a bérek valóban túl vannak adóztatva, de nem a munkavállaló, hanem a munkaadó oldalán.
ebből gond akkor van, ha a cég nagyon kicsi és/vagy az elérhető árréshez képest az élőmunka-igényesség nagy.
az igazi problémát meg az okozza, hogy az önfoglalkoztatók száma (a kényszervállalkozók száma) saját becslésem szerint – minden tudományos megalapozottság és adatelemzés nélkül – az aktív keresők legalább egyharmadát teszi ki, de az összes, pénzjövedelemmel rendelkező állampolgár több mint fele is lehet (a feketemunkával, a nem adózó bérbeadással stb. együtt).
az ő számukra valóságos tragédia a magas minimálbér, a minimálbér kétszerese után befizetendő járulék, és a magánszektorban ez az egyik legkomolyabb akadálya a foglalkoztatásnak is. (egy csomó családi vállalkozás el tudna tartani még egy-két embert, de évi minimum másfél millió forintos pluszköltséget fejenként egyszerűen nem tudnak felvállalni.
ehhez járul, hogy az alkalmazottakat legalábbis egyelőre egy csomó olyan jog illeti meg, ami még nagyobb teher (fizetett szabadság, táppénz, korlátozások az elbocsátásra – szinte törvényszerű a fekete munka terjedése)

én azt hiszem, hogy ez sokkal fontosabb, mint a kamatláb dolga, nem beszélve arról, hogy a jegybanki kamathoz a tényleges kamatviszonyoknak nem sok közük van – kis magyar abszurdum, érdemes lenne egyszer alaposabban kielemezni. (azt már nem is mondom, hogy a kamat, az infláció és az árfolyam tulajdonképpen egy szerves egységet alkot, amelyet a devizahitelezés teljesen felrúg a maga területén.)

összességében a forint felértékelődése az egyén számára általában jó, a társadalom egésze számára nem, de az inflációs különbségek csökkenésével a felülértékeltségnek is csökkennie kell – legalábbis a tankönyvek szerint.
igenám, de az alapkamat mértékénél sokkal fontosabb annak változási dinamikája: a túl gyors kamatvágás rontja az árfolyamot (ami miatt lehet, hogy vissza kell emelni belőle), egy “csúszó kamatvágást” meg értelemszerűen nem lehet bejelenteni, pláne, ha a jegybanknak más fegyvere lényegében nincs.

szóval csak azt akarom mondani, hogy a vállalkozások helyzetén nem az alapkamat meg az árfolyam fog segíteni, mert ezek másodlagos tényezők és a vállalkozások többsége nem is igazán érintett, hiszen rengeteg kiscég működik hitelkapcsolatok nélkül és többségüknek egyáltalán nincs külkereskedelmi érintettsége: rájuk a kamat és az árfolyam csak a fizetőképes keresleten keresztül hat, semmi más módon.

sőt, bizonyos értelemben szerintem az adózás is csak másodlagos: a magas működési költségek miatt azonban – ami kifejezetten a kisvállalkozások gondja és többnyire még nem realizált jövedelmeket terhel – a likviditási gondok be vannak építve a rendszerbe.
azért vannak beépítve, mert nálunk a tulajdonképpeni “adó” nagy része forrásadóként vagy az államnak fizetendő járulékként terheli a munkaerő-felhasználást: működési költség, amely már akkor fizetendő, amikor az árbevételnek még nyoma sincs, de talán még terméknek sem, ez pedig egyes ágazatokban pótlólagos problémát okozhat – tegyük fel, hogy van 10 milliód egy vállalkozás beindítására és kizárólag tőkével szállsz be: fodrászatot indítasz-e, ahol a bevétel azonnali, készpénzes, vagy felveszel néhány aranykezű mestert, akik a világ legszebb kommódjait fogják legyártani, de legkorábban fél év múlva készül el az első?)

12. italo (szerkesztő)2009. 08. 18. 20:06

Tartalmas szakmai hozzászólások születtek, ami nagy örömmel tölt el.Ilyenkor a válaszadás is körültekintő figyelmet igényel, aminek igyekszem eleget tenni. Először az euróra való áttérés témáját akarom jobban megkülönböztetni a bejegyzés témájától. Az utóbbi kifejezetten a forint létezésének időszakára vonatkozott, amikor egyáltalán értelme van a forint-euró árfolyam fogalmának. Ennek az árfolyamnak néhány fajtájával foglalkozott. Az euró övezetben nem lesz forintunk, nem lesz sem nominális, sem reális, sem effektív Ft/E árfolyam. Természetesen igaz (Evianna észrevétele) az áttérési árfolyam szerepéről. Mivel azonban a bevezetés után itthon is mindent a közös valutában számolunk el, a mai értelmezésben vett ( a belső forgalomtól ilyen markánsan elkülönülő) fizetési mérleg problémája megszűnik. Vele a mai gondok egy része, jönnek helyettük majd újak.

13. italo (szerkesztő)2009. 08. 18. 20:30

7. Zili: “a forint-euró árfolyamban nem feltétlenül a Ft hátrányára változtak meg a dolgok” – Én sem gondoltam hátrányra általános értelmezésben. Egy olyan mérőszámot szemléztem, mely a valuta átváltási arányát a két valutazónában tapasztalt fogyasztói infláció egymás közti arányával korrigálja. A benne foglalt kérdés és válasz nem arra irányul, hogy hol volt nagyobb infláció. Hanem arra, hogy a ténylegesen kialakult árfolyamok hogyan viszonyulnak a két infláció arányához. Az adatokat statisztikai megfigyelés szolgáltatja. Eszerint a forint piaci értékelése kisebb vagy nagyobb mértékben mindig meghaladta azt, ami a fogyasztói árak relatív dinamikája alapján reális árfolyam lett volna. Ez a statisztika (és a mutatószám) nem tartalmazza az általad említett anyagok, félkésztermékek, részegységek ármozgását.

14. italo (szerkesztő)2009. 08. 18. 20:36

8. Flandria: “Olyan különben, hogy Euró-övezet infláció alapjában nincs, minden országban más a ráta, persze ki lehet számolni valami közöset” – Igen, ki is számolnak normalizált közös inflációs rátát, ami éppen az euró övezeten kívüli gazdaságokkal való összehasonlítást szolgálja. Még fontosabb, hogy az ottani országok inflációs rátáinak eltéréseit erőteljesen korlátozzák.

15. italo (szerkesztő)2009. 08. 18. 20:53

8. Flandria: “Az árfolyamot végeredményben azonban a forint-euro-viszonylatban nem a reálfolyamatok, hanem a pénzügyi folyamatok határozzák meg” – Igen, a forint iránti kereslet és kínálat tartós viszonyán keresztül, ami végülis a technikai fizetési mérleg és a tőkemérleg viszonyától függ és a finanszírozási szükségletekben összegeződik. A nettó tőkeimportot nemcsak a produktív beruházások, hanem a (kamattól is függő) portfólió befektetések és szuverén piaci kölcsönfelvételek is növelik, ha növelik: tavaly például negatívba csapott át egy időre. Ezért kellett nemzetközi intézményektől kölcsönöket felvenni. Az árfolyammozgásban mindez tükröződik.

16. italo (szerkesztő)2009. 08. 18. 20:59

9. Piti Palkó: a magas kamat hátrányairól, azt hiszem, az érdekeltek túlnyomó többsége meg van győződve, veled és velem együtt. – A bejegyzés témáját izolálnom kellett, hogy egy szűk területtel tudjak foglalkozni. Külön a kamattal az államháztartási deficittel kapcsolatban legutóbb érdekes vitákat folytattunk.

17. italo (szerkesztő)2009. 08. 18. 21:13

10. Zili: A cégek a magas adóteher hátrányait is a saját bőrükön érzik. Valójában sokkal nagyobb is az “adóköltségük”, mint a kamatköltségük. A magas kamat hátrányai a beruházás, forgóeszköz finanszírozás területén erőteljesebbek.

18. italo (szerkesztő)2009. 08. 18. 21:24

11. Evianna: “azt már nem is mondom, hogy a kamat, az infláció és az árfolyam tulajdonképpen egy szerves egységet alkot….” – Azt mondod, hogy nem mondod, de mégis mondod és nagyon jó, hogy mondod! Szerintem egy tágabb szerves egységbe még az adóteher, a lakosság, állam, vállalatok pénzügyi helyzete és a külső finanszírozás is bele tartozik, mint egymással kölcsönhatásban változó tényezők.

19. italo (szerkesztő)2009. 08. 18. 21:42

 11. Evianna: .”likviditási gondok be vannak építve a rendszerbe. azért vannak beépítve, mert nálunk a tulajdonképpeni “adó” nagy része forrásadóként vagy az államnak fizetendő járulékként terheli a munkaerő-felhasználást….” Igen ez a kkv szektor alapproblémája, az önfoglalkoztatás növelését pedig, ahogy írtad, szinte ellehetetleníti.

– Az általam a jegyzetben izoláltan kifejtett jelenség csak az egyik szerény eleme az egész nemzetgazdasági organizmusnak, melynek működéséről immár egy éve eszmecseréket folytatunk ebben a blogban. A mai vita a szempontok gazdagságát és a lényegbe vágó hozzászólásokat tekintve számomra a leginkább tanulságosak közé tartozik.

20. relatív (látogató)2009. 08. 19. 0:05

italo

A téma összetettsége miatt nehezen tárgyalható e keretben szerintem.

A gazdasági, fiskális irányok meghatározása nem olyan, mint a matematikai, vagy egyéb természeti törvények lefutása.

Mint minden, ami az emberek cselekedeteinek – a pénzügyi törvények ennek jeles képviselői -, elhatározásainak függvénye, az csak összefüggéseiben, viszonylagosan lehet egy ismertető tárgyalási témája.

A pénzügyi, gazdasági folyamatok számtalan logikus és logikátlan – prompt – tényező szövevényeként értelmezhető, magyarázható. Így azok bármelyikének változása, változtatása az egész rendszer kiszámítottságát erősen kétségessé teszi, teheti.

Ezért, ezen belül csak lassan, körültekintően változtatható egyik-másik tényező értéke, mert különben nagy a valószínűsége a tévesztésnek., ami a gazdasági életre végzetes hatással lehet.

Így pl. az alapkamat bármilyen, helytelen mértékű változtatása a gazdasági életben nem kívánt reakciók kiváltását gerjeszthetik, ami hatalmas károkat okozhat.

21. italo (szerkesztő)2009. 08. 19. 15:08

 8. Flandria: ( Most visszatérek erre, majd még néhány további kommentre)

“A forint tehát alapjában mindig felülértékelt, mivel a központi bank jóval magasabb kamatszintet kénytelen fenntartani, ami állandó euró “túlkínálathoz” vezet, ami különben a hazai inflációt is gerjeszti.”
1. Nem mindegy, hogy mennyire felülértékelt, 20 vagy 40 %-al tér el a reálárfolyamtól, amely egy számított hosszú távú centrum abban a feltételezésben, hogy az összes többi hatótényező is a maga reális keretei között marad.
2. A “jóval magasabb kamatszintet” a válság előtt egy abnormálisan magas államháztartási deficit okozta. Annak normalizálása, a kamat csökkenése folytán kevésbé indokolt “mindig” túlértékelve tartani a forintot. A válságban még magasabb lett a kamat, de a forint túlértékeltsége csökkent. – A kamat nem oka az inflációnak.
3. Az euró túlkínálata valóban gerjesztené az inflációt, ha a jegybank kötvénykibocsátással nem sterilizálná a forintra átváltott összegeket, nem szívná be azokat a pénzpiacról.

22. italo (szerkesztő)2009. 08. 19. 15:19

A  “jóval magasabb kamatszintet” a válság előtt egy abnormálisan magas államháztartási deficit okozta. – írtam az imént (21.) Eddigi közléseimmel összhangban ezt pontosítom azzal, hogy az államháztartási deficit nem indokolt olyan magas kamatszintet, amit tapasztaltunk. A mérsékelt infláció mellett a reálkamat túlságosan magas volt.

23. italo (szerkesztő)2009. 08. 19. 15:22

10. Zili: “Az adók ide-oda tologatásával eredményt nem lehet elérni.” Ezzel egyetértek.

24. italo (szerkesztő)2009. 08. 19. 17:14

11. Evianna: “a jegybanki kamathoz a tényleges kamatviszonyoknak nem sok közük van ” – Olyan értelemben nem sok, mintha az előbbi határozná meg az utóbbiakat. Fordítva inkább, de ez sem pontos. A pénz és hitelpiacokon a kockázati lépcsőn lehet felmenni a magasabb kamat irányába. Minden lépcsőfokon kialakul az illető kockázatnak megfelelő pénzkereslet és -kínálat, melyek valamilyen kamatláb mellett egyensúlyozódnak ki. A kockázati lépcsőháznak egy kamatlépcsőház felel meg. A határidők szerinti szerkezet is ezek fokaihoz kapcsolódik.
A jegybank nem tehet mást, mint hogy a saját irányadó rátáját a fentiek szerint strukturálódó pénzkereslet és kínálat jelenlegi és rövidtávon várható egyensúlyához igazítja.

25. italo (szerkesztő)2009. 08. 19. 17:18

11. Evianna: “a vállalkozások helyzetén nem az alapkamat meg az árfolyam fog segíteni, mert ezek másodlagos tényezők “. Egyetértek.

26. italo (szerkesztő)2009. 08. 19. 17:33

20. Relatív: A fentiekben részletezett mondanivalóm iránya egybevág a gondolatmeneteddel. “Mint minden, ami az emberek cselekedeteinek – a pénzügyi törvények ennek jeles képviselői -, elhatározásainak függvénye, az csak összefüggéseiben, viszonylagosan lehet egy ismertető tárgyalási témája.”
Egy -egy alkalommal csak egy-egy szemszögből lehet a komplexumot tárgyalni. Az elhatározások és a törvények viszonyáról a következőt gondolom. Autómmal oda megyek, ahová akarok. De: létezik az “objektív ” úthálózat, az érvényes KRESZ és autóm műszaki paraméterei is adottságot jelentenek. A pénzügyi törvényszerűségek is ilyen tárgyi adottságok, melyeket betartva mehetek csak oda, ahová szándékozom. Turpisságokat el lehet követni, de azoknak meglesz a következményük.

27. néma (látogató)2009. 08. 20. 7:45

Ha jön a következő kormányzati ciklusban a foglalkoztatás bővítése címén tovább növekedikik a hiányt ez várhatóan növelheti ezt a felülértékeltséget is? Ellensúlyozhatja-e ezt az adók drasztikus csökkentése a gazdaság szempontjából, vagy kialakulhat egy ellentétes irányú várakopzás a piac részéről, amit nem tud majd kinőnni a gazdaság?

28. néma (látogató)2009. 08. 20. 7:48

27 jav.
Ha jön a következő=Ha a következő…

29. italo (szerkesztő)2009. 08. 20. 14:12

27. Néma: a hiány növelése (ez a szöveg alapján az adóterhelés csökkentése miatt történik) ..”várhatóan növelheti ezt a felülértékeltséget is? ” Első lépésben, közvetlen kihatásában ez nem valószínű. Második lépésben, ha/amikor a költségvetési hiányt már muszáj lesz korlátozni, mérsékelni, ennek egyik módja a további fogyasztói áremelkedés lesz. Ha az aktuális árfolyam ez utóbbitól elszakad, a reálárfolyam felértékelődése következik be.
“Ellensúlyozhatja-e ezt az adók drasztikus csökkentése a gazdaság szempontjából, vagy kialakulhat egy ellentétes irányú várakozás a piac részéről…” Szerintem az itteni első kérdésre a külső konjunktúra alapján lehet válaszolni. Gazdasági, (export) expanzió esetén kisebb adóráták mellett is kisebb lehet az államháztartási hiány. Enélkül, deficitexpanzió esetén egyre rosszabbra fognak számítani a gazdasági cselekvők, és szabadulni igyekeznek a forinttól. Annak árfolyama zuhanhat, ezzel viszont a túlértékeltsége is csökken.
A várakozások említésével az egymással kölcsönhatásban mozgó változók újabb, nagyon fontos elemére mutattál rá. Evianna (11) három és az én öt tényezőm (18) mellett ez a kilencedik mozzanat. Régebben írtam, hogy a makrogazdasági komplexum nagyjából húsz vektorból tevődik össze. Remélhetőleg lassacskán a maradék tizenegyet, ha madártávlatból is, meg tudjuk szemlélni.

Advertisements