Bankok és pénz (2009 augusztus-december)

 A bank: veszélyes üzem
italo|2009. okt. 17.  11 komment,
Mivel hatása mindenkit érint, madártávlatból, majd kissé közelebbről érdemes rátekinteni a banküzem működésére. Első ránézésre két ellentétes mozgást: befelé és kifelé irányuló folyamot tartalmaz. Pénzt gyűjt össze és ad tovább. Kicsit olyan, mint egy akkumulátor. Csak az aksi nem termel nyereséget és ha nem kap megfelelő töltést, lemerül. A bank meg a túlzott profithajsza miatt merül le.

A legutóbbi bejegyzésemhez fűzött kommentben  http://href.hu/x/acke  hivatkoztam arra az ismert tényre, hogy a magasabb kockázatot általában magasabb kamattal kell megfizetni (vagy, értelemszerűen, magasabb hozammal, egyéb jövedelemmel.) A bankok is úgy szerezhetnek több nyereséget, ha nagyobb rizikót vállalnak.

Ha jobban szemügyre vesszük, a bank nem egyszerű pénzközvetítő, hanem hitelközvetítő. A hitel, a credit lényege a bizalom. A bank bizalmi viszonyokat közvetít ügyfelei között. A bizalomhoz bizonyosság kell: visszakapom a tőkém, mert partnereim szavahihetőek és fizetőképesek. A bank jelenlévő pénzt cserél el jövőben fizetendő pénzre. A jövő pedig mindig bizonytalan. A bizonytalanság minden választható műveletnél jelen van, de nem azonos fokon. Alaposabban átgondolva, arra a következtetésre juthatunk, hogy a bankok a bizonytalan jövővel kereskednek.

Az első bekezdésben ellentétes irányú mozgásokat említettem. A befelé irányuló folyam a pénz beszívása. Ezt a passzív bankműveletek végzik Mint tudjuk, a bank mindenkitől forint és devizabetéteket gyűjt, melyek látra szólók, vagy lekötöttek. Az utóbbiak lejárati idő szerint: rövid, közép, hosszútávúak. További passzív bankműveletek: részvénykibocsátás, kötvénykibocsátás, hitelfelvétel.

A pénz haszonorientált továbbadását aktív bankműveleteknek nevezik. Ide tartozik a hitelnyújtás különböző lejárati határidőkre és kamatra, fedezettel, vagy anélkül. További aktív bankművelet a bankgarancia, jövőbeni külföldi és hazai követelések vásárlása, váltóleszámítolás, pénzügyi lízing, befektetési szolgáltatás.

A passzív műveletekért a bank fizet. Az aktív műveletekért neki fizetnek. Haszna a kettő különbözetéből adódik. A passzívban bejövő pénzt, mivel fizetett érte, muszáj is kikölcsönöznie. Egyszerű példával: passzív üzemmódban betétet gyűjt, aktívban hitelt nyújt, melynek kamatlába magasabb a betétinél. A példa egyszerű, ám a bankszakma egyik legérzékenyebb kockázati területe az aktív és passzív bankműveletek összehangolása. Pl. rövid távú betétek tartós maradványának hosszú lejáratú kikölcsönzése. Vagy hosszú időtartamú, pl. jelzáloghitelekre értékpapír kibocsátása és eladása, hogy a pénzt lukratív rövid távú kölcsönökben lehessen fialtatni. Mindkét eset kockázatos: vajon mennyire tartós az a maradvány, mennyire értéktelenedik el a jelzálog tárgya, az ingatlan.

Profit szerzéséhez mindenütt kockáztatni kell, ez egy termelő vállalkozásra is érvényes. Annak tulajdonosa a saját tőkéjét viszi vásárra, a bank viszont mások pénzét kezeli. Saját tőkéjének tízszeresét is elérheti az általa forgalmazott idegen tőke. A bank tehát veszélyes üzem: kockázatvállalását ezért korlátok közé kell szorítani. Állami szabályozás céljaira nagyon árnyaltan leírták a banki kockázatok típusait. Miért? Azért, hogy mindegyikkel szemben megfelelő tartalék biztosítására kötelezzék a bankokat. Örvendetes, hogy Magyarországon ezeket a szabályokat a bankok betartották.

A hitelezési kockázat azok miatt áll fenn, akik nem fizetik vissza a hitelt. A befektetési kockázat a szerzett értékpapírok árfolyamának csökkenése miatt áll elő.  likviditási kockázat az, ha a bank nem látszana eléggé fizetésképesnek. A látszat persze nem elég. A kamatkockázat abból keletkezik, ha a hitel kamata fix infláció esetén. A működési kockázat a munkatársak,vezetők által elkövetett hibák miatti veszteséget jelenti. A szabályozási kockázatot az összes gazdasági szereplőre kiható normák okozzák. Ország kockázat: A befektetési célország gazdasági, politikai, katonai kockázata. Valuta kockázat: Árfolyamváltozás hatása devizában folytatott műveletekre. Csalás kockázata: ügyintézők, vezetők jogellenes machinációi esetére.

Ezeknek a kockázatoknak megfelelően különféle szorzókkal korrigálják a pénzintézetek mérlegfőösszegét. Az utóbbit elosztják a bank veszteségeinek fedezetét adó szavatoló tőkével. Ez a tört a tőkemegfelelési mutató, ami a bázeli egyezményeknek megfelelően kontinensünkön 8 százalék. A bank által közvetített, forgalmazott teljes érték legalább ekkora részét kell tartalékolni, hogy az intézmény tartósan fizetésképes (szolvens) maradjon.

 

 

 

Hozzászólások

Eddig 11 komment érkezett ()
1. italo (szerkesztő) 2009. 10. 17. 20:03

A 2. bekezdésben említett komment: href.hu/x/acke

2. 12szer 2009. 10. 17. 20:26

Köszönöm!

3. italo (szerkesztő) 2009. 10. 17. 23:04

12szer köszönöm, hogy elolvastad.

4. italo (szerkesztő) 2009. 10. 18. 11:32

Néhány eddigi észrevétel az ezzel párhuzamosan futó poszthoz href.hu/x/acqo

5. harunalrasid 2009. 10. 18. 12:04

valamit már felfogok ebből, de azért ez inkább TIT alapú kiselőadás, mint habkönnyű post.
de, gondolom, nem is annak szántad.
sok embernek halovány lila segédfogalma sincs arról, hogy’ is működik egy bank.

6. italo (szerkesztő) 2009. 10. 18. 17:34

harunalrasid, sokaknak valóban nincs róla fogalmuk. Úgy vélik, hogy hiányos ismeretekkel, kellő körültekintés nélkül is leülhetnek “kártyázni” a bankokkal. Talán az időt is sajnálják a széleskörű tájékozódásra, tanácskérésekre, mielőtt döntéseket hoznak. Ezzel együtt, ma nálunk az óvatlanokra nem a bankoknál leselkedik a fő veszély, hanem az egyéb pénzügyi közvetítőknél.

7. kefir 2009. 10. 18. 18:31

Némely beteg marokszám szedi a bogyókat, de nem olvassa el, vagy nem érti a használati utasítást, amelynek megsértése esetén a gyógyszerből méreg lesz. Némely banki ügyfél nem olvassa el az apró betűs szerződési pontokat s egy idő múlva elbúcsúzhat a lakásától.

8. Flandria 2009. 10. 18. 20:06

A bank semmivel sem veszélyesebb üzem mint bármi más.
A bankban dolgozók pedig általában nem gangszterek, hanem hozzáértö emberek.

A részvény-és kötvénykibocsájtás (ha nem saját papirokról van szó) aktiv ügylet, a ügylet risikóját pedig a vásárlók viselik.

9. italo (szerkesztő) 2009. 10. 18. 20:33

Flandria, természetesen saját papírokra gondoltam, a rövidség miatt nem részleteztem. Ebben a körben kiváltképpen a banki kötvények kibocsátásával tud a bank passzív műveletekben tartósan pénzt bevonni. A bankemberek szerintem sem gengszterek, bűnöző mindenütt akad. A pénz közelében következetesebb ellenőrzésre van szükség.
Ami a veszélyes(ebb) üzemet illeti, ez arra vonatkozik, hogy egy nem banki tulajdonos a saját tőkéjét kockáztatja, a bank pedig tipikusan a sajátjánál sokkal nagyobb idegen tőkét. Meghatározó bank csődje veszélyezteti a nemzetgazdaság pénzügyi egyensúlyát.
Neked és a többi hozzászólónak ezúton mondok köszönetet az észrevételekért.

10. KerekesZS 2009. 10. 18. 22:22

Tudod italo, amit tőled olvastam fényes iskolapéldája az önálló gondolkodás teljes hiányának, más szóval a vakhitnek, és a pénz lényegének teljes meg nem értésének, a tények és a matematika teljes figyelmen kívül hagyásának.
A bankrendszer azonban valóban így működik ma, jól mondtad fel a leckét.

11. italo (szerkesztő) 2009. 10. 19. 8:41

Ha valóban így működik, akkor hol van itt a vakhit, a pénz lényegének “teljes” meg nem értése, a tények és a matematika “teljes” figyelmen kívül hagyása? Mulattató logikai bakugrás.

*

A pénz mennyisége italo|2009. nov. 14. 12 komment, 

 Az egész lakosság készpénze az összes pénznek csekély része. Hol van a többi? Érdemes utána nézni, mert ettől is függ az infláció. Meg attól, hogy ezek a fizetési eszközök mekkora GDP-re zúdulnak rá.

A pénzmennyiség öt fajta állományból épül fel. Semmi rejtelmet nem találunk bennük ha szép sorjában áttekintjük őket. A legelső a fizikailag megfogható, tangibilis „zsozsó”, vagyis a bankokon kívül található készpénz és a bankok tartaléka az MNB-ben. Ezt a legszűkebb alapot monetáris bázisnak nevezik, jele, mint az autópályáé, M0 (M-nulla). Mennyisége az egyik megfigyelt és befolyásolt összevont pénzügyi mutató, aggregátum.

 

A második körbe tartozik az M1. Még ez is szűken értelmezett pénzmennyiség, ami azért tágabb, mint az előző. Magába foglalja az egész készpénzt, azon kívül pedig a folyószámlákon, csekkszámlákon nem lekötött, másképpen: látra szóló követelések állományát. Az utóbbiak csekély tranzakciós költséggel azonnal mozgósítható eszközök, gyakorlatilag ugyanolyan folyékonysággal önthetők vásárlási és egyéb felhasználási csatornákba, mint az M0. (Másképpen, az M1 a likviditást előnyben részesítők pénze.) Ezek is közvetlen fizetési eszközök, melyeknek készpénz nélküli elszámolásai a készpénzforgalom többszörösét teszik ki. Emiatt, semmit sem tudunk például az amerikai pénzmozgások volumenéről, ha csak a zöldhasú bankók forgalmát ismerjük. A folyószámlákon hiteljóváírással keletkezik a pénz és ott is szűnik meg a hitel visszafizetése során. Mindezt a jegybank finanszírozási feltételei szabályozzák és befolyásolják.

 

A harmadik aggregátum jele: M2. Megtakarítási jellege erőteljes, a lekötött forint és devizabetéteket foglalja magába. Ezek már nem használhatók fel azonnal közvetlen fizetőeszközként. Több-kevesebb költséggel tehetők elkölthető pénzzé. Nem olyan könnyen, vagyis nem súrlódási veszteség nélkül öntögethetők felhasználási csatornákba, érzékelhető viszkozitásuk van: a betétek feltörése kamatveszteséggel jár. Ily módon sokkal kevésbé folyékony, likvid eszközök mint az M1. Kamatuk részben magát ezt a csökkent likviditást fizeti meg, részben a vele járó magasabb kockázatot. A bankoknak nyújtott betéti kamatok emelésével a jegybank arra ösztönzi őket, hogy a piaci szereplők minél több megtakarítását vonzzák magukhoz. Ellenben ugyanezzel gátolja, visszafogja a hitelezés útján kibocsátott pénzmennyiség növekedését. A jegybanki kamatcsökkentés hatása fordított, a bankok hitelkihelyezését serkenti, a közvetlen fizetési eszközök mennyiségét növeli. De mindkét esetben reálkamattal kell számolni. Ha a forint reálkamata magas a többi valutához képest, akkor inkább ez utóbbiakra irányul a hitelek iránti igény, ami súlyos viszontagságokat okoz az árfolyamingadozás miatt. – Tovább lépve, eljutunk a tényleges pénzmennyiség teljesebb köréhez, melyben a pénz elhelyezőinek haszonszerző megtakarítási törekvése még erőteljesebb szerepet játszik.

 

A negyedik aggregátum az M3. Benne van az M1 és az M2. Rajtuk kívül a banki értékpapírok, letéti jegyek, pénztárjegyek, takaréklevelek. Még kevésbé likvid eszközökről van itt szó. Elkölthető pénzzé változtatásuk a piacon természetes spekuláció közvetítésével, eladással történik, vagy pedig szintén szerződésileg rögzített beváltási, visszaváltási határidők és egyéb feltételek szerint. A banki termékek közti választásra az általuk ígért jövedelmen kívül vásárlóik speciális helyzete és igényei még inkább hatnak, mint az előzőleg említett formákban.

 

Végül, az ötödik aggregátum (M4) az M3-on kívül az állampapírokat és az MNB kötvényeit is magába foglalja. Ezeket főképpen hozamszerzési célból vásárolják, és esetenként gyorsan el is adják őket. Így szintén hatnak a piacon rendelkezésre álló termékekkel és szolgáltatásokkal szembeni kereslet változásaira. Értékpapírok kibocsátásával az állam és a jegybank szűkíti a keresletet, a papírok visszavásárlásával bővíti azt. Külföldi devizák beáramlása gyengítené a pénzmennyiség és a vele szemben álló árutömeg egyensúlyát. Ilyenkor a jegybank szintén értékpapírok eladásával szűkíti a közvetlen fizetési eszközök tömegét, „sterilizálja” a piacot.

 

A gazdaságban forgó pénzmennyiség növekedési ütemének, nagyságának szabályozásával a jegybank a viszonylagos árstabilitás fenntartására törekszik, ami számára törvényi előírás. Inflációs célkövetésének ezt kell szolgálnia. Hibákat követ el, de szükség van rá. Idén a GDP zsugorodott, az állami-jegybanki szabályozás hatására viszont a pénzmennyiség többé-kevésbé stagnált, ezért az infláció mérsékelt volt. A válság piaci önkiegyenlítő hatása érvényesült az ebben a blogban régebben előre jelzett módon, és természetesen nem a piaci önszabályozás mindenhatóságát nagyhangúan hirdető doktriner sültliberális elképzelések szerint. – A belső árstabilitási célokhoz képest a jegybank a maga árfolyampolitikai feladatait sokkal tágabb határok között jelölheti ki. Nincs olyan külön kötelezettsége, hogy valamely szinthez szoros közelségben tartsa a forint árfolyamát, holott ennek ingadozása súlyos terheket ró a kockázattal nem számoló devizaadósokra. Helyzetükön más módon kell könnyíteni, nem mesterségesen magasan tartott forintárfolyammal.

 Hozzászólások
Eddig 12 komment érkezett ()

azt hiszem, ez a legjobb leírás a pénztömegről, amit valaha olvastam: grat!

2. italo (szerkesztő) 2009. 11. 14. 11:32

Evianna, köszönöm szépen!

3. kefir 2009. 11. 14. 12:43

“a piaci önszabályozás mindenhatóságát nagyhangúan hirdető doktriner sültliberális elképzelések …”
Felületes publicisták liberális zászlókat lengetve már a nyolcvanas években azt szajkózták, hogy az államnak ki kell vonulnia a gazdaságból. Ez egybevágott az akkoriban Nyugaton konjunktúrát élvező, ottani ösztöndíjak elnyerését megalapozó, a piac mindenhatóságát hirdető beszédmóddal. Ez ott is csak duma volt, mert még a reagani Amerikában sem vonult ki. Igaz, szabályozó szerepe a dereguláló düh miatt nagyon meggyengült. Végső soron ez vezetett a tavalyi pénzügyi válsághoz.

4. italo (szerkesztő)2009. 11. 14. 15:20

Akadémiai intézeti kiadványokban lehetett ilyesmit olvasni. Minden időszerű változásnak vannak túlteljesítő agitátorai.

5. italo (szerkesztő) 2009. 11. 14. 19:18

A pénzmennyiség hozzátartozik az alább felsorolt, egymással kölcsönhatásban változó és csak így változtatható elemek komplexumához: GDP, lakossági és közösségi fogyasztás, felhalmozás, foglalkoztatás, munkanélküliség, bruttó és nettó kereset, reálbér, fogyasztói és egyéb árindexek, külkereskedelmi egyenleg,forintárfolyam, lakosság, állam, vállalatok finanszírozási helyzete, kamatláb, folyó fizetési mérleg, tőkemérleg, államháztartási mérleg, külső finanszírozási szükséglet, államadósság.

6. italo (szerkesztő) 2009. 11. 14. 19:35

A jövedelem központosítás, az adó és járulékterhelés szintén az előbbiekbe tartozik.
Az imént felsorolt elemek (dinamikában: folyamatok) egy részére az állam csak nagyon közvetve, csekély mértékben tud hatni, vagy még így sem. A többi folyamat közül némelyeket (keveset) a maga direktebb kontrollja alá vonhat és ezzel valamelyest befolyásolhatja az egész működést. Mert mindegyik elemet mindegyikkel eléggé tartós koefficiensek fűzik össze: ha az egyiket képes vagyok x %-al megváltoztatni, akkor a másik y%-al szintén változni fog. Ezek persze csak a tárgyi összefüggések, melyek maguk sem merevek.. A döntési célokról, valamint a félreértésekről, hibákról, számítási tévedésekről, visszaélésekről itt nincs szó.

7. kefir 2009. 11. 14. 22:23

A 3.sz-t folytatva Chikánt idézem (NOL nov.9., Ferencz Gábornak válaszol):
“Valójában állam és piac nem tud létezni egymás nélkül. Az emberiség mai tudása szerint a piac a leghatékonyabb gazdasági koordinációs eszköz, ám nem lehet magára hagyni. A szabályokban ugyanis meg kell egyezni… A válság éppen a piac magára hagyása miatt alakult ki Amerikában…” Szerintem nem teljesen hagyták magára, de a tudatos nemtörődömség éppen elegendő volt ahhoz, hogy katasztrófa következzen be.

8. italo (szerkesztő) 2009. 11. 14. 22:39

Az a katasztrófa a Fanny Mae és Freddie Mac társaságoknál kezdődött. Röviden: ezek az amerikai jelzáloghitelek felét ellenőrizték, felettük viszont a kontroll minimális volt. A bankok jelzálog-alapú kinnlevőségeit jutányos áron megvették az utóbbiak ellenében kibocsátott saját tőzsdei értékpapírjaikért. Ezzel a “szekuritizálással” a bankok friss tőkéhez jutottak további jövedelmező kihelyezések céljára. Amikor a jelzálog-adósok egyre nagyobb része törlesztés-képtelennek mutatkozott, a két említett társaság értékpapírjainak árfolyama a mélybe zuhant, és több billió dollárnyi tőke semmivé lett.

9. italo (szerkesztő) 2009. 11. 15. 10:47

A fent más összefüggésben emlegetett nemtörődömség költői megfogalmazásai közül az egyik: asszociaciok.blogter.hu/378402/nemtorodom

10. izomagyu 2009. 11. 15. 11:10

na végre az egyszerű emberi magyarázat is megjelent, köszönöm:)

11. néma (látogató) 2009. 11. 15. 12:06

9-re
És a Hortobágy “poétája” is fütyül, vagy káronkodik!

12. italo (szerkesztő)2009. 11. 15. 16:06

Izom, szerintem is egyszerűek az egyes motívumok, ám egy kissé sok van belőlük. Ezért látszhatnak rejtelmesnek első blikkre.

 

*

Gatyába rázzák a Wall Street-et

italo|2009. dec. 12. |10 komment,

A New Deal óta legnagyobb horderejű szerkezeti átalakításokról intézkedő törvényt fogadott el az amerikai képviselőház. Az AP egy órával ezelőtt adott hírt az eseményről. A szenátusi szavazás még hátra van. Ha a törvényt jóváhagyják és azt az elnök aláírja, új elrendezésben fog működni az egész tőkepiac.A szövetségi kormány ezentúl megszüntetheti a gazdaságot veszélybe sodró társaságokat, új ügynökséget hozhat létre a fogyasztói hitelek ellenőrzésére, és kiterjesztheti a szabályozást azokra a volument domináló árnyék piacokra, melyek eddig kikerülték a hatóságok figyelmét. Az új rend átfogó hatályú, a legkisebb helyi kölcsönpénztártól a legnagyobb operációkat végző intézményekig terjed.

A válságot nem csak a Wall Street, hanem az állam mulasztása is okozta. Ebből tanulnunk kell, hogy a jövőben elejét vegyük, mondta a reformer Obama. Egészséges befektetéseket, valóságos versenyt és innovációt ösztönző reformok végrehajtására van szükség.

(„The crisis from which we are still recovering was born not only of failure on Wall Street, but also in Washington,” Obama said. “We have a responsibility to learn from it and to put in place reforms that will promote sound investment, encourage real competition and innovation and prevent such a crisis from ever happening again.”)

Rádió és internet nyilatkozatában az elnök a Wall Street felelőtlenségére tette a hangsúlyt. Szerencsejátékot folytattak kockázatos kölcsönökkel és komplex pénzügyi termékekkel. Rövid távú profitra és nagy prémiumokra törekedve alig figyeltek a távlati következményekre. Mindez nem következik be, ha a szabályok áttekinthetőbbek, betartásuk kikényszerítése pedig következetesebb lett volna.

 

Hozzászólások

Eddig 10 komment érkezett ()

1. wesz (látogató) 2009. 12. 12. 13:25

Gratulalok, nekem eleg sokat kellett ezt keresnem meg megtalaltam a CNN-en. Sajnos ez meg csak a Kongresszus volt, ezt meg at kell nyomni a szenatuson is, majd a ket torvenyt osszefesulni, ujra szavazni es majd akkor megy az elnokhoz alairasra. Kicsit bonyolult jatek.

2. gubkaferi  2009. 12. 12. 15:02

Tetszik nekem ez a süketelés…..nevezetesen …encourage real competition and innovation…and prevent such a crisis from ever happening again….Tessék mondani száz éve mivel foglalkozik az amerikai törvényhozás és Fed????Vihognom kell az ilyen elnöki igazságokon. Amig Amerikáé lesz az egyik bankjegynyomda addig a villág szivni fog rendesen. Na de majd Kina és Ázsia megmutatja nekik mi az a ktöbbpolusu bretton-woods a maga fából faragott dollár vezérvalutájával.Semmi nem fog addig változni a street-fighterek hazájában…….

3. italo (szerkesztő) 2009. 12. 12. 15:38

Ne tévesszük össze az elnöki kommentárt az elnöki cselekedettel. Nem lip service: most reális hatalmi átrendezésről van szó a N-Y-ból W. DC.-be, a szövetségi kormány javára. Obama választási hadjáratának ez volt az egyik kulcskérdése. Még fontosabb, hogy a világválság ereje nagy mértékben a Reagan által elkezdett és utódai által folytatott végletes dereguláció következménye volt. Ezt szünteti meg az obamai fordulat. Mellékesen, ebben a blogban másfél év óta ezt a fordulatot hiányoljuk.

4. alma (látogató) 2009. 12. 12. 20:43

italo: naon igaz. Csak szurkolni tudok én is, erre vártunk (én nem hittem benne, akkora volt/van az ellenállás – wall street-i – és olyan kevés eszköz volt/van Obama-Geither kezében. Talán mégis, azért az nagy dolog lenne.

5. italo (szerkesztő) 2009. 12. 12. 21:04

alma, egyetértünk. A válság nem volt akkora, mint 29-33 -ban, de azóta ez volt a legnagyobb, mint most Obama is joggal megjegyezte. Ugyanaz a válság, mely egyik kézzel őt a hatalom csúcsára repítette, másik kezével rátette a kést a machinátor pénzmágnások torkára is: meg kellett hátrálniuk. A fináncérdekeltségek másik, előrelátóbb csoportja viszont támogatta O.-t és az egészségesebb gazdaság-társadalom építésére irányuló mélyreható reformjait. A fehér középosztály jelentékeny része azonban ellenzi ezeket.

6. evianna 2009. 12. 13. 7:20

én is drukkolok (a SEC-et könnyebb lesz tovább erősíteni, az nem olyan tehetetlen, mint a PSZÁF), számomra a nagy kérdés csak az, hogy életképesek-e azok a fiúk, akik a nagy kutyulásokon nőttek fel – át tudnak-e lelkileg-szellemileg állni a szerényebb megoldásokra?

7. Piti Palkó 2009. 12. 13. 11:30

“Ugyanaz a válság, mely egyik kézzel őt a hatalom csúcsára repítette, másik kezével rátette a kést a machinátor pénzmágnások torkára is: meg kellett hátrálniuk. A fináncérdekeltségek másik, előrelátóbb csoportja viszont támogatta O.-t és az egészségesebb gazdaság-társadalom építésére irányuló mélyreható reformjait.”
Jó nektek hogy még él bennetek ez a gyermeki naivitás.
GUBKAFERINEK van igaza egyedül Kína tudja rendbe rakni őket, és már el is kezdte amegregulázásukat.

8. italo (szerkesztő) 2009. 12. 13. 11:55

evianna, egyetértünk. Más: “életképesek-e azok a fiúk, akik a nagy kutyulásokon nőttek fel”. A fiúk egy része Obama közvetlen, magas szintű munkatársa lett, ‘szolgálja az Elnököt’. Ennek a reformnak az előkészítésben is jól szolgálta. Nem kizárt, hogy később némelyiküktől meg kell válnia.

9. italo (szerkesztő) 2009. 12. 13. 12:07

gubkaferi, Piti Palko: itt dokumentum ismertetése történt, nem jóslás. Az amerikai gazdaság belső bajainak orvoslása kezdődött. A belső betegség volt az egyik oka az USA világgazdasági pénzügyi elerőtlenedésének. Ettől függetlenül új hatalmak nőttek fel, ami szintén visszaszorítja az amerikai pozíciókat. De ezt a két változást ne cseréljük össze. A belső anomáliákat legalábbis mérsékelni kell ahhoz, hogy az a nagy ország a szerényebb nemzetközi gazdasági befolyását stabilan fenn tudja tartani. A legnagyobb hitelezőjére pedig neki is oda kell figyelnie.

10. evianna 2009. 12. 13. 13:43

Piti Palkó:
nem hiszem, hogy Kína rendbe tudja vagy akár akarja rakni őket.
abban érdekelt, hogy a dollár nemzetközi szerepe csökkenjen (de nemcsak ők, hanem például a japánok is, meg legyünk őszinték mindenki, hiszen így Amerikának az is jó, ha erős, az is, ha gyenge a dollár, és párszor már vissza is élt ezzel).
ellenben Kína eddig, amibe belenyúlkált a válság kitörése utáni piacon, azzal nem volt olyan nagyon sikeres, úgy tudom, milliárdokat bukott olyan papírokon, amelyek a vásárlásakor elvben már nem eshettek volna tovább.

Advertisements