Tőkeállomány (2009 február-március)

 Állami tőkeszivattyú italo|2009. febr. 7.

1. Az adósság növekedése

Az állam a jövedelmek tekintélyes részét elvonja. Ezen kívül a kölcsöntőke piacán is mint nagyvásárló tevékenykedik. A rendszeres költségvetési hiányokat adósságának halmozásával pótolja ki. A központi költségvetés összes tartozása 2008-ban két és félezer  milliárd forinttal növekedett, amiből mintegy másfél ezer milliárdot betétként helyeztek el a jegybanknál. Tavaly év végén a teljes adósság 18 ezer milliárd forint volt, amit össze lehet vetni a több mint 27 ezer milliárdos GDP-vel.Valuta-szerkezetét tekintve a 18 ezer milliárdos összeg forint  és devizaadósságra oszlik. 2. A devizában fennálló tartozásA központi költségvetés devizaadóssága december végéig, hazai valutára átszámítva mintegy 6,8 ezer milliárd forintot tett ki. A nettó (vagyis a devizabetétekkel, tehát az állam követeléseivel korrigált) devizaadósság a teljes adósság 31,9% a volt december végén. Aránya nagyobb lett az előző évihez képest. A külföldi valuták emelkedő árfolyama mellett az esedékes törlesztések emiatt veszteséggel járnak. Hiteltartozás és kötvénytartozásA devizaadósság állományának tavalyi növekedésében benne vannak egyebek közt a következő tényezők : –          2102,4 milliárd forint devizahitel felvétel; –          426,4 milliárd forint devizakötvény kibocsátás;
Az utóbbi, vagyis a teljes adósság 23,5% át jelentő devizakötvények állománya hazai valutában számolva 4.2 ezer  milliárd forintot tett ki december végén.Az előbbi, azaz a közvetlen külföldi és belföldi devizahitelek állománya tisztán kb. 1.7 ezer milliárddal nőtt és december végén 2529,4 milliárd forintot, a teljes adósság 14,0% át tette ki. („Tiszta” összege kevésbé gyarapodott, mint az adott évi hitelfelvétel, mert közben majdnem 400 milliárdos törlesztés is történt.)Az IMF től lehívott hitel (1300,8 milliárd forint) összegét teljes egészében, az EB tól lehívott 524  milliárd forint hitelnek pedig a felét az MNB-nél betétként helyezték el. 3. A hazai valutában fennálló tartozásA költségvetés hazai valutában jegyzett adóssága december végéig 146,8 milliárd forinttal emelkedett és 11250,6 milliárd forintot ért el. Sokkal kisebb mértékben nőtt, mint a devizaadósság. A múlthoz képest az állami hitelkeresletet kevésbé lehetett kielégíteni ebből a forrásból. A szabad tőkék hazai kínálata a régebbi, alacsonyabb kamatok mellett összezsugorodott. Az állami tőkeszivattyú számára a hazai valuta tározója nem tartalmazott elegendő olcsó kölcsönpénzt, ezért is kellett a devizában jegyzett adósság arányát növelni. A kamatzsilip emelése, a hozzá fűzött remények szerint várhatóan új forintállományokat vonz a tározóba.A forintadósság is hiteltartozásból és állampapírokból tevődik össze.A forinthitelek állománya kb. 220  milliárd forint értékű hiteltartozásból állt. Az összes adósság 60,9% át kitevő, hazai valutában kibocsátott állampapírok állománya 72,6 milliárd forinttal, 11030,7 milliárd forintra növekedett. December végén a lakossági állampapírok állománya 546,6 milliárd forintot tett ki, vagyis több mint félezer milliárdot.A külföldi befektetők állampapír állománya december végén majdnem két és fél ezer milliárd Ft volt, 782,4 milliárd forinttal alacsonyabb a 2007. december végi állománynál. A külföldiek által birtokolt állomány 95,2% a (2340,9 milliárd forint) államkötvény. A központi költségvetés adósságállományáról az alábbi táblázat alapján lehet további tényfeltáró, összehasonlító, elemző és értékelő megállapításokat tenni.(Forrás: PM honlapja.)

2007 2008 Változás
mrd Ft % mrd Ft % mrd Ft %
Deviza 4 472,6 28,7% 6 774,8 37,4% 2 302,2 51,5%
Állampapír 3 626,1 23,3% 4 245,5 23,5% 619,3 17,1%
Hitel (piaci) 846,5 5,4% 2 529,4 14,0% 1 682,9 198,8%
Forint 11 103,8 71,2% 11 250,6 62,1% 146,8 1,3%
Állampapír 10 958,1 70,3% 11 030,7 60,9% 72,6 0,7%
Hitel (piaci) 145,7 0,9% 219,9 1,2% 74,2 50,9%
Összesen 15 576,4 99,9% 18 025,4 99,6% 2 449,0 15,7%
Egyéb kötelezettségek 9,1 0,1% 78,5 0,4% 69,4 762,6%
Mindösszesen 15 585,5 100,0% 18 103,9 100,0% 2 518,4 16,2%
Nemzetközi hitel-csomagból MNB nél elhelyezett devizabetét 0,0 1 483,6 1 483,6

Hozzászólások1. kefir2009. 02. 08. 11:09

 Az ue. bekezdés értelmében a külföldi befektetők majdnem nyolcszáz milliárd forintot vontak ki a hazai kötvénypiacról. Február 8-i száma szerint a VH ezt kérdezte Szanyi Tibortól: “Nem menekül el a tőke?” A válasz: “Esze ágában sincs elmeneküln!” – Akkor most menekül, vagy sem?
2. italo (szerkesztő)2009. 02. 08. 13:35
Előző jegyzetemben külön beszéltem a pénztőkéről és külön a produktív tőkéről. Szanyi nem teszi meg ezt a megkülönböztetést. Válasza csak a produktív tőkére szorítkozik. Mire föl? A pénztőke igenis menekül, különben nem lett volna szükség IMF, EB, stb. forrásokra. Fenti bejegyzésem ezt is alátámasztó adatait éppen a Szanyi által elővezetett PM kimutatásokból vettem. Nem bölcs politika eltagadni azt, ami nyilvánvaló.
*(Poszt:) “Honnan jött a nyolc billió?”  italo|2009. febr. 10. 
 Tavaly a központi költségvetés 8.2 billió forintot gyűjtött be, zömét a lakosságtól.
A költségvetési bevételek egyik csoportja a fogyasztáshoz kapcsolódott. Ilyen jellegű adókból összesen több mint három billió Ft. állami jövedelem keletkezett.Ebből az ÁFA tett ki 2.1 billiót.A jövedéki adó 842 milliárdot.Az állami bevételek másik csoportjába tartozik a 2 billiós személyi jövedelemadó.A harmadik csoport: a gazdálkodó szervek befizetései, melyek 1.2 billió forintot tettek ki. Itt már nem a háztartások, hanem az üzleti szféra terheivel van dolgunk.
Eddig 6.2 billió forinttal számoltunk el.
A maradék, a negyedik csoportba sorolható 2 billió zömmel az állami szervek közvetlen bevételeiből adódott.Ez a felosztás egyáltalán nem tartalmazza a társadalombiztosítási alapok és az önkormányzatok saját, önálló bevételeit, melyeket – hogy ne zsúfoljak ide túlságosan sok adatot – külön kellene összegeznem.Az átrendezési folyamatba az utóbbiakat is be fogják vonni. Mindehhez a mérleg másik oldalát, vagyis a kiadásokat szintén át kell csoportosítani az állampénzügyek teljes keresztmetszetében.
*
 Tizenhat billió italo|2009. febr. 14.
A tavalyi 16 billiós államháztartási bevételi adat ismétlést tartalmaz. A központi költségvetésből a társadalombiztosításnak és az önkormányzatoknak adott támogatásokat ez utóbbiak bevételeként újra számításba veszi. A kettőzés miatt, gorombán számítva a fentinél 2 billióval kisebb volt a tiszta államháztartási bevétel. A 26.5 billiós hazai össztermékkel ezt a csökkentett adatot lehet összevetni. A 14 billió meghaladja a GDP felét, de ha más számítás szerint esetleg valamivel kevesebbnek bizonyul, az elvonások aránya akkor is egészségtelenül magas.Legutóbb nagy vonalakban elszámoltam a központi költségvetés tavalyi 8.2 billiós bevételéről. Most a másik nyolc billiót veszem sorra, szintén vázlatosan.Társadalombiztosítási alrendszer (nyugdíj- és egészségbizt. alapok) bevétele: 4.3 billió Ft.(Ebből több mint 3 billió járulékbevétel, 120 milliárd eü. hozzájárulás, kb.880 milliárd központi költségvetési juttatás, ez az egyik ismételten számított tétel.)Helyi önkormányzatok bevételei, mintegy 3.2 billió Ft.Elkülönített állami pénzalapok bevételei: 500 milliárd Ft.Az államháztartás bevételi oldalán ezek a nagyobb tételek, a központi költségvetés már említett kb. 8 billiós bevételén kívül. A jelenleg készülő átrendezések gyarapítani fogják a bevételek bizonyos fajtáit és csökkenteni fognak másfajta bevételeket. De egyáltalán nem szükséges, sőt, elkerülendő, hogy a bevételek végösszege ugyanakkora maradjon, mint az átrendezés előtt volt. A változásnak a kiadási oldalra is ki kell terjednie. Bizonyos bevételek  megfogyatkozását nemcsak más bevételek szaporításával lehet kompenzálni, hanem a kiadások gyérítésével is. Jelenleg ez az utóbbi különösképpen javallott, mert így lehet csökkenteni a GDP központosított részének arányát.

Hozzászólások1. ..2. italo (szerkesztő)2009. 02. 14. 17:56

Szerzett jogokat csorbítani vétek lenne A jövő nyugdíjasait illetően van egy DE :
Nem elviselhető, ha a GDP-n belül fokozatosan emelkedik a nyugdíjfizetés részaránya. Ma ez durván 10%. A növekedést korlátozni az új korosztályoknál lehet, bár az sem szép dolog Emelni kell a nyugdíj korhatárát is.
Italo! Más lehetőségek is vannak a kiadások csökkentésére. A nagyobb régiókba szervezett közigazgatás sokkal olcsóbb lenne, mint a jelenlegi.4. italo (szerkesztő)2009. 02. 14. 19:16
Közgazdasági lehetőség: egészségügyi ellátások privatizálása. Azért csak közgazdasági, mert hisztériakeltéssel meg lehet torpedózni. Mit nyerne az állam, ha a magánszférában nyújtott ellátásokat továbbra is az E.bizt. Alap fizetné? A fejlesztési ráfordítások a magánszférát terhelnék. Távlatilag ezekkel csökkennének az államháztartási kiadások.*Következtetések az államháztartásról italo|2009. febr. 15.A tények eddigi felméréséből következtetni lehet arra, hogy hogyan viszonyul a mai válsághoz az államháztartás átalakítása. A magam részéről úgy gondolom, hogy az utóbbi átalakítás nem, vagy csak kis részben a válság leküzdésének eszköze. Inkább arról van szó, hogy beleillik a válság által kikényszerített hosszabb távú változásokba, melyek a jövőbeni gazdasági növekedés biztonságosabb fenntartását szolgálhatják.

A jelenleg napirenden lévő pénzügyi átrendezés nem helyettesítheti az államszervezet és az ellátó rendszerek mélyreható átalakítását. Az utóbbiak között az egészségügyét is, aminek a reformja megtorpant. A vizitdíj és az egészségügyi reform egészének végrehajtása nem volt kellőképpen átgondolva, súlyos megoldási hibák jellemezték. Kommunikálása gyatra volt. Könnyű prédája lett az ellenzők rohamának. Kevés, ha egy reform fő iránya helyes, ha a fontos részcélok és eszközök egy részét hebehurgyán választják ki. A reform néhány célja mindezek ellenére megvalósult.Az országos adatokból számos egyéb következtetés is adódik. Úgy vélem, lesz még alkalom a kifejtésükre.

Hozzászólások

1. italo (szerkesztő) 2009. 02. 15. 10:14

A bejegyzésben említett országos adatok legutóbbi részlete:
asszociaciok.nolblog.hu/archives/2009/02/14/Tizenhat_billio/2. kefir 2009. 02. 15. 10:34
Az is eltűnési rekordot döntött.3. akimoto 2009. 02. 15. 10:41
A rendszerváltozás idején volt egy szomszéd nénink, már vagy kilencven éves, akitől tapintatosan megkérdezték, meddig húzza még. Vidám néni volt, azt mondta: Kíváncsi vagyok, mi lesz a vége… Hát, én is. :))4. (látogató) 2009. 02. 15. 11:01
A válság kezelése megkívánná az állami újraelosztás mérséklését , aminek ellentmond, hogy a fokozódó munkanélküliség, a nyugdíjkassza és a bankrendszer átmeneti kisegítése, stb. növeli a költségvetési terheket, tehát a GDP-arányos állami bevételeket sem nagyon lehet csökkenteni.5. italo (szerkesztő)2009. 02. 15. 11:11
Akimoto, én is. Ahogy egyre inkább középkorosodom, a kíváncsiságom csak fokozódik.6. italo (szerkesztő) 2009. 02. 15. 11:17
 Rövid távon mindez még fenntartható, ha ez nemcsak a válságot teszi elviselhetőbbé, hanem az újraelosztás hosszabb távú mérséklését is segíti.7. kefir 2009. 02. 15. 11:30

 Erről eszembe jut egy orvosi szabály az életmentés-tanból. Annak értelmében szabad, sőt kötelező rontani a páciens alapbetegségének állapotán, ha ezzel az akut életveszélyt hárítják el.

8. italo (szerkesztő)2009. 02. 15. 11:39

Természetesen. Amikor már elmúlt az életveszély, haladéktalanul folytatni kell az alapbetegség gyógyítását. Nálunk egyébként túlságosan gyakran van életveszély.
*
Miután körülnéztem az állami költségvetés háza táján, most egy keveset az MNB-vel foglalkozom. A jegybank önálló döntéseket hozó, a kormánytól jogilag teljesen elválasztva működő intézmény. Felelősségi körébe tartozik, egyéb feladatain kívül a hitelállomány ellenőrzése és az egész bankrendszer szabályozása. Más teendők ezek, mint amit a pénzügyi felügyelet végezhet(ne). A magánbankok fölötti jegybanki felügyeletnek az inflációt kell a medrében tartania. Evégett befolyásolnia szükséges a nálunk működő pénzintézmények által folyósított hitelek összegét.Tapasztalatokból leszűrt általános óvatossági szabály, hogy a hitelek nem haladhatják meg a betétek hetvenöt százalékát. Két publikáció is közli a tényleges arányt: egy MNB-t vádoló cikk (Róna P., NSZ 02.13.) és egy védekező irat (Bihari P., NSZ. 02.06.). Mindkettő szerint a tényleges arány a megengedett kétszerese, mintegy 150%! Az MNB ezt tétlenül nézte, amivel nagyban hozzájárult az országos pénzügyi labilitáshoz. A jegybanki függetlenség miatt ez nem költségvetési ügy volt, a kormánynak ebbe nem  lehetett beleszólása. Az adott kamatpolitika mellett ez a rendetlenség okozta a másik nagy aránytalanságot, a devizahitelezés túlzott mértékét is. Aminek káros hatását az egész ország érzi, számosan közvetlenül a saját bőrükön is. Erről már eleget s elegen írtak.

Hozzászólások1. kefir2009. 02. 19. 20:08

Az biztos, hogy a pénzügyi válság előtt az MNB túlságosan magasan tartotta a kamatlábat és ezzel terelte a népet a devizakölcsönök felé. Ezt olyan meggondolásból tette, ami lehet, hogy hibás volt, de nem felelőtlen. Szakmai felfogásukból származott, szemben a szakmailag felkészületlen politikai agitátorok megalapozatlan szólamaival. Felelőtlenség abban lehetett, hogy elhanyagolták a hitelösszeg (különösen a devizahitelek) növekedésének mérséklését kamaton kívüli eszközök felhasználásával. – A válságban már kényszerlépéseket tettek, de ezeknek a mértéke és módja is vitatható.2. italo (szerkesztő)2009. 02. 19. 21:10

#2: “lehet, hogy hibás volt, de nem felelőtlen. Szakmai felfogásukból származott….”
Érzékelem a különbséget, ami azonban csak a döntés eredetére vonatkozik. A következmény szempontjából mindegy. Annak idején a csernobili kísérletet is elsőrendű szakemberek végezték.
*

A háztartásokra, vagy a lakosság egészére vonatkozó vagyoni adatoknak  az ú.n.  középosztály a fő alanya,  nem a létminimumon, vagy az alatt tengődő nincstelenek. Most csak a pénz- és értékpapírvagyon változásait hozom szóba. Egy-egy átlagpolgár hiteleket vehet fel, vagy pénzeket adhat kölcsön, de a háztartások összessége normális időkben nettó pénzügyi megtakarításokat képes elhelyezni bankbetétekben és egyéb formákban.
Háztartásaink tavaly a jövedelem kisebb hányadát tették félre, mint a megelőző években. 2007-hez képest még így is több mint nettó 6%-kal, (GDP 0,8%-a)  növelték  pénzmegtakarításaikat. Az utóbbiak szerkezete megváltozott. Ugyanis a negyedik negyedévben  az erős forráshiánnyal küzdő bankok magas  kamatajánlatokkal sikeres  betétgyűjtési tevékenységet folytattak. Forrásokat szereztek, többek között azoktól, akik valutájukat váltották forintra és helyezték el a bankokban. Befektetési jegyek, életbiztosítások vásárlására viszont az emberek kevesebb pénzt költöttek, mivel ezekben megrendült a bizalmuk. Részvényektől, kötvényektől, azok zuhanó árfolyamai miatt menekülni kezdtek.A háztartások hitelfelvétele ugyancsak megváltozott. Az első három negyedévben még a devizahitelezés erős túlsúlya mellett adósodtak el. A kölcsönök egyre nagyobb hányadát nem lakásvásárlási vagy -építési, hanem fogyasztási célból igényelték. A pénzügyi válság eredményeképpen az év utolsó  hónapjaiban visszaestek a deviza fogyasztási hitelek.  A hitelek és a lakosság által birtokolt  kamatozó eszközök egyenlegéből keletkezett a már említett, az előző évinél 6%-kal több tavalyi nominális pénzmegtakarítás. (Ami, a hasonló mérvű inflációval korrigálva, reálértékben stagnálást jelentett.)Ellenben a háztartások által birtokolt teljes pénzügyi vagyon csökkent. Hogyan történhetett ilyesmi?A tőzsdei és deviza- árfolyamváltozások és  hozamok hatására! A negyedik negyedévben  a forint gyengülése következtében a lakossági hitelállomány 10%-kal felértékelődött, ezzel meghaladta a GDP 35%-át.  A tőzsdei mélyrepülés pedig a lakosság által tartott részvényállományt 45%-kal leértékelte. Jelentősen csökkent a befektetési jegyek, a kötvények, valamint a nyugdíjpénztári és életbiztosítási tartalékok értéke is.  A háztartások nettó vagyona – az évközi nettó pénzmegtakarítás ellenére és az átértékelődési hatás eredményeképpen – 5,8%-kal, azaz mintegy 960 milliárd forinttal csökkent 2008-ban. Idén az első két hónapban ugyanez az irányzat folyatódott. A vagyonvesztés már bizonyára meghaladja az ezer milliárd forintos összeget.

Hozzászólások

Eddig 42 komment érkezett (Az első 12-őt közlöm.)

1. evianna2009. 03. 07. 8:04

biztosan meghaladja… és ez tényleg még csak a pénzoldal: az egyéb vagyontárgyak közül még csak az autó értékelődött le, igaz, a devizabetétek meg nagyon felértékelődtek.azt a legszomorúbb látni, hogy milyen sokan realizálják a veszteségeiket azzal, hogy kiveszik a megmaradt pénzüket a nyugdíjpénztárakból (már, ha megtehetik – pl. önkéntes pénztár), mert divatba jött az “én azt úgyse érem meg”… ha pechjük van, megérik.2. intruder2009. 03. 07. 8:42
basszus.
én meg leginkább a nyugdíjamra számíthatok csak, mint egyedüli biztos (?) bevételi forrásomra.
jövőre lejár valami aranyág-féle biztosításom, de eddig már azon is buktam, mivel rossz volt a portfólió belső aránya.
attól tarok, ezzel együtt még mindíg jobban járok, mint a nagyja lakossági százalék.
de ennek korántsem örülök.3. erlauer2009. 03. 07. 8:47
Az a vagyon, amit a középosztály elveszített, valójában eddig sem létezett. Ezek hitelből származtak. De a középosztálynak még többet kell veszítenie: adnia a szegények felzárkóztatására. (És nemcsak a szűken vett középosztálynak, hanem általában a jövedelemmel – munkabérrel, nyugdíjjal – bíró középrétegeknek, ami nem ugyanaz.) Ha ez megvalósul, akkor leszünk majd igazi társadalom, politikai nemzet.4. evianna 2009. 03. 07. 9:00
erlauer, én nem mondanám, hogy az a pénz nem létezett: a nyugdíjpénztárba például valós jövedelmet fizet be az ember, a munkáltatói befizetés is valós költség, azt az adókedvezményt meg, amit a dolgozó az ilyen megtakarítása után igénybe vett, még vissza is kell fizetnie az államnak.5. intruder2009. 03. 07. 9:00
szóval én már középréteggé léptem elő.
jó ezt tudni.
így kevésbé fog fájni?6. akimoto2009. 03. 07. 9:08
3-ra: Nem létező vagyonból kellene kisegíteni a vagyontalanokat? Miért a középosztály rovására kell megoldani a társadalom bajait? Ilyen értelemben nincs összefüggés Italo pénzügyi magyarázata és a te fölvetésed között. Miről beszélünk?7. italo (szerkesztő) 2009. 03. 07. 9:38
Evianna, #1: Igen! Az egyenlegben a devizabetét is benne van. Ám azt sokan átváltották “kedvezően” forintra a leértékelődés első időszakában, nem számítva ekkora további leértékelődésre.8. italo (szerkesztő) 2009. 03. 07. 9:47
Intruder, #2: reméljük, hogy továbbra is viszonylag kevesebb veszteséged lesz. Minél több formában vannak az értékek, annál kisebb a jövő bizonytalansága.9. erlauer 2009. 03. 07. 9:56
6: Akimoto: MINDENT a középosztálynak kell megfinanszíoznia (szinte). A gazdasági elit pénze jórészt működő tőkében áll, azt nem célszerű megsarcolni, csak a fogyasztást. Ezért 99%-ban a középosztály tartja el az államot, és a középosztály finanszírozza a mélyszegénységben élők alapvető szükségleteit.10. italo (szerkesztő) 2009. 03. 07. 10:03
Erlauer, #3:a közgazdasági kérdéseket illetően l. a ##4.,6. alatti válaszokat. Azokkal egyetértek. Veled pedig abban – ha ez a gondolatod – hogy az “ú.n. középosztály”, ahogy a bevezetésben neveztem, sok rétegből áll. Másképpen szólva: sok osztályból. Csak formailag hozza őket közös keretbe az, hogy megtakarításra képesek békeidőben.11. italo (szerkesztő) 2009. 03. 07. 10:10
Evianna, #4: ahogy mondod, létezett az a pénz, természetesen. A betétből ki lehetett venni, a részvényt el lehetett adni, a kötvényt vissza lehetett váltani. Elemi tapasztalat, hogy a vagyon nagy része követelésből áll.12. italo (szerkesztő) 2009. 03. 07. 10:28

Intruder, #5: használhatjuk a középréteg fogalmát is, melynek kontúrjai szintén homályosak. Egy részét Amerikában alsó középosztálynak nevezik. Nem jómódú, de tanult, művelődő emberek tartoznak ide. A rétegeződés általában is összefügg a képzettséggel. Magyar szociológusok ezt empirikus mérésekkel is bizonyították.

Advertisements