Rizikólépcső (2008)

A címben említett fogalmat most csak a pénzbefektetések körében értelmezem.

Nyugodt körülmények között, csekély infláció idején az eltérő kockázatokért járó különböző fizetség eléggé megbízhatóan tervezhető. A kockázatok nagyság szerinti sorrendjével a fizetségek sorrendje áll szemben. Egyfelől, azonos valuta bankbetéti kockázati lépcsőjével a kamatlépcső, kötvények kockázati sorával a hozamlépcső. Másfelől, a kockázati lépcső ellentétele az árfolyamvárakozás is: nagyobb rizikójú kötvényekbe vagy devizákba lehet vagyont transzferálni, arra számítva, hogy árfolyamuk jobban növekszik, mint a velük versengő egyéb befektetési eszközöké. Várakozási lépcső is van tehát. Viszonylag nyugodt világban a kamat és hozamlépcsők, a várakozások eléggé ismert mederben mozgatják a pénzáramokat. Az ilyesminek az a hallgatólagos feltétele, hogy az a meder valamilyen külső erő által szabályozott legyen. Ha nincs ilyen erő, vagy a szabályozottság felbomlik, a fenti működések helyébe egy másik mozgásfajta lép. Annak a fő tengelyében nem a rizikó van, a rizikólépcső fent említett kompenzáló mechanizmusa pedig leáll.

Az említett másik mozgásfajta a bizonytalanság érvényesülési módja. A várakozások is bizonytalanok, a befektetői bizalomhiány miatt a kölcsönható rizikólépcső-fizetségi lépcső felborul, nincs egy fix pont, ahol a tőke megvetheti a lábát. A tőkének tulajdonképpen édesmindegy, hogy mi fog történni, ha azt, ami történni fog, valamelyest előre tudja látni. De éppen ez a kiszámíthatóság hiányzik a megváltozott körülmények miatt. Mindig is volt bizonytalanság, de ez most eluralja az egész gazdaságot. De, mint ahogy a kockázatnak is megvolt a kompenzációs mechanizmusa, (t.i. a kockázatért való fizetségek lépcsője), a bizonytalanságnak is van kiegyenlítő mechanizmusa, a diverszifikáció. Egy következő alkalommal erről is szándékozom írni.

Advertisements