Gyógyítás (2008 december-2009 január)

 Gyógyítás italo|2008. dec. 5.

A nemzetgazdasági mérlegek egyensúlya 2001-2004-ben bomlott meg a középjobb, majd a középbal kormányzat idején. Az előbbi a 2002-es választások előtt, az utóbbi a választások után engedett nagyfokú túlköltekezést, eltérő társadalmi rétegek és funkciók érdekében.

Már a 2004 végén elfogadott állami költségvetés is tartalmazott egyensúlyjavító intézkedéseket. A makrogazdasági egyensúly helyreállítása sok irányban követelt erőfeszítéseket. Az évi átlagos 4%-os GDP növekedés mellett a többi jelzőszám az alábbi volt.

Év:                                            2005        2006        2007

Indexek:
Hazai felh. volumene                101.4        101.8       99.0
(Messze elmarad a GDP  indexétől)
Export                                       111.3        118.6      115.9
Import                                       107.0        114.8      113.1
(Elmarad az exportnövekedéstől.)

Ha a hazai felhasználás kevésbé nő, mint a GDP  és az import növekedése elmarad az exportétól, akkor ezek miatt kevesebb külső forrást kell igénybe venni, vagy többet lehet külső adósságok rendezésére költeni (egyéb körülmények változatlansága esetén).

Az ipari termelés, mondhatni, szárnyalt: a  három év alatt átlagosan évi 8%-al nőtt. Ellenben az építőipar, a beruházások  szükséges visszafogása miatt 2006-ban és 2007- ben erősen visszaesett.

Milliárd euró, kerekítve:
Külker. egyenleg                     -2.9             -2.4        -0.120   (Előrejelzés szerint idén pozitív lesz, többlettel zárul.)
Fiz.mérleg egyenlege:             -6.6             -6.8        -6.5
(2007-ig nincs érdemleges javulás)
Részben az előző sor miatt a külső finanszírozási igényben sincs érezhető változás: kb. évi 6 milliárd euró.  A hosszú éveken át  felvett hitelek felhizlalták  az államadósságot.

Arány a GDP százalékában:
Bruttó államadósság:               61.7            65.6         65.8
(A romlás szűnt meg,  nem a veszély.)

A  belső kiegyensúlyozatlanság volt az adósságnövekedés fő oka. A veszélyzónába az államháztartási gazdálkodás rendje, gépezete  vitte bele az országot.

Államházt. Egyenlege:           -7.8            -9.3          -5.0
(A betegség 2006-os fellobbanását sikerült lecsendesíteni.)

(Rövidítések: felh.: felhasználás, külker.: külkereskedelmi, fiz.: fizetési, államházt.:államháztartási.)

Említésre érdemes, hogy 2005-2006-ban nagyobb társadalmi rétegek nem kaptak újabb kedvezményeket, ami megterhelte volna az államkasszát.  Az államháztartás automatikus igénynövekedései mégis a költségvetési vitákban kibrusztolt többletkiadásokat eredményeztek. Ezt a rendet meg kellett reformálni, erre irányult a 2006 tavaszán kikínlódott stratégiaváltás. Világosan látni kell, hogy az államháztartás társadalmi reformmal egyértelmű átalakítására van szükség.  A 2007- ben javuló egyensúlyi jelzőszámokban benne volt a kezdeti reformlépések hatása. Tovább kellett volna lépni, de egy bizonyos területen (részben az egészségügyi reform szakszerűtlenségei, majd időközi politikai veresége miatt) ez a folyamatot megakadt.

Az idei változásokról a tényszámok megjelenése után lehet beszámolni, de biztató előrejelzés utal  arra,  hogy a GDP arányos államháztartási egyenleg belül maradhat a 3 százalékos maastrichti kritériumon. Még ha valamivel meg is haladja, a három évben folytatott egyensúlyjavító terápiának ez lehet az összefoglaló mutatószáma. Az euró bevezetését ilyen alapon lehet egyáltalán említésbe hozni.

Százalékokat nem lehet elkölteni, a megélhetésnek konkrét pénzösszeg a forrása.
A viszonyszámokat nincs mihez kötni. Százalékokkal dobálódzó szónoklatok, cikkek nem ragadják meg a többség képzeletét. Bárki magánember is akkor tud tájékozódni, ha kikülöníthet egy tényleges pénzösszeget, amit beoszthat és amiből költhet. A gazdaságról folytatott közéleti diskurzus pedig üres fecsegéssé válik egy kevés életbevágóan fontos abszolút szám említése nélkül.2007-ben az országnak, a már többször is ismételt GDP adat szerint nagyjából 26000 (Pontosan: 25700) milliárd forintja volt a különféle szükségletek kielégítésére. Hogyan költöttük el ezt a pénzt?Nagyobbik fele a háztartások  végső fogyasztását szolgálta.
Ennek összege 16.5 ezer milliárd forintot tett ki.
(Az utóbbiból 13.5 ezer milliárdot a háztartások saját kiadásaikból fedeztek, aminek a rendelkezésükre álló pénz volt a forrása. Ehhez jött 3 ezer milliárd forint értékű természetbeni juttatás az államtól és kb. négyszáz milliónyi a nonprofit segítő szervezetektől.)
A kormányzati szektor végső fogyasztása kb. két és félezer milliárd forint volt. Az államigazgatás, a rendőrség, a honvédelem, az önkormányzatok  és egyéb közösségi célú felhasználási irányok tartoznak ide. Ezeket a kiadásokat a jelenlegi feladatkörök nagyban meghatározzák, ellenben a kormányzati szektor ésszerűsítése és reformja a fenti összeg relatív csökkenését eredményezné.Összegezve az eddigieket: háztartások: 16.5, kormányzat: 2.5, együttesen kb. 19 ezer milliárd forint jutott végső fogyasztásra.Bruttó állóeszköz felhalmozásra (építés, gépbeszerzés, stb.) pedig 5.3 ezer milliárd forintot költött az ország 2007-ben. Minden adat a KSH közlése.Idén, vagyis 2008-ban már nem  25700 milliárd forintos, hanem a 26470 milliárdos keretösszegből gazdálkodhattunk, holott a GDP volumene csekély mértékben haladja meg a tavalyit. A nemzetgazdasági számlarendszer a GDP-t  folyóárakban méri, ezért az infláció miatt a névleges növekedése gyorsabb mint a fizikai volumenének gyarapodása.Jólét a rendszerváltás után  italo|2008. dec. 23.
Mennyivel gyarapodott a jólét a rendszerváltás első évtizedében?

Semennyivel. Az 1990-es adatot száznak véve, még 2001-ben is az egy főre jutó reáljövedelem 100.3 volt. A jövedelmi egyenlőtlenség ekkor viszont már sokkal kifejezettebb, mint az alapul vett 1990-ben. Ezért aztán a rendszerváltás nemcsak annak köztudott vesztesei, hanem ennél jóval nagyobb kör számára is süllyedést jelentett.

A második évtized induló évének fenti adata nagy hullámzások után is csak úgy jöhetett létre, hogy mind 2000-ben, mind 2001-ben a reáljövedelem/fő több mint 4%-kal nőtt az előző évihez képest. A választási évre készült, a népszerűségi szempontot előtérbe helyező költségvetési terveknek is, a száznapos programnak is betudható, hogy 2002-ben ennek a törtnek az értéke már 6.3 %-kal nőtt. Az államháztartási deficit szintén a csúcson volt. Ugyanez az év/év mutató a Medgyessy kormány első teljes évében, 2003-ban majdnem 5%-os volt, a következő két évben pedig rendre 4.2% és 3.7%.

A reáljövedelem 2005/1990 jelzőszáma 120.8% lett. A néhány évi meredek emelkedés egy része a magánszféra alkalmazottaira jutott. Az üzleti vállalkozások bevétele ezt fedezte, nyilván kitermelték a forrásait, ha egyszer elegendő profitjuk is maradt. Az emelkedés másik részét az államháztartás finanszírozta, csakúgy, mint egyéb, pl. országos jelentőségű infrastrukturális beruházásokat. Az állami bevételek ezt egyre kevésbé fedezték, mert nem tartottak lépést a kiadásokkal. Tévesen gondolja Bauer (NSz.08.10.10.), hogy a miniszterelnökváltást követően a fedezetlen költekezést meg lehetett volna fékezni. A szituáció dinamikája csak egy-két év alatt fordítható más irányba. Az államháztartási deficit/GDP mutató így 2006-ban a második csúcsra érkezett (9.3%). Akkor történt meg az érdemi stratégiaváltás. Előbb is megtörténhetett volna, ha “nincs politika”, ami irreális feltétel.  Korábban ezt a mutatót már említettem a makrogazdaság többi összesített jellemző adatával együtt.

Mai bejegyzésem sorszámjelzője éppen 300. Érdekes lenne – ha vázlatosan is – időrendben áttekinteni azt a boszorkánykonyhát, amiben a magyar gazdasági és társadalmi folyamatok a nyolcvanas évek óta rotyogtak, amiben tehát a mindenkori életszínvonal-levest kifőzték. Lehetséges, hogy ehhez további háromszáz bejegyzésre volna szükség. 🙂

Az alkalommal élve, kellemes ünnepeket, egészséget és boldog új évet kívánok az olvasóknak.

 

 Mennyi kamatot fizet az ország?  italo|2009. jan. 6.

Az alábbi táblázat harmadik soráról fogok röviden beszámolni, de az első két sor nélkül a harmadik sem lenne érthető. Az államháztartás adataira szorítkozom.

Államháztartási egyenlegek                    2007   2008    2009

Elsődleges egyenleg, milliárd Forint:     -333,8   -103,3   310,6

Elsődleges egyenleg a GDP %-ában:          -1,3    -0,4        1,1

Kamatkiadások, milliárd forint:        1 027,6 1    1 185,0     1 205,6

Az első sor a bevételek és a kiadások egyenlegét tartalmazza, a kamatkiadások nélkül. A negatív egyenleget tavaly előtt 300* milliárdra, tavaly pedig kb. száz milliárdra sikerült leszorítani. Idénre a költségvetési törvény több mint 300 milliárd forintos elsődleges többletet (szufficitot) irányoz elő. A második sor azt mutatja, hogy a GDP arányában ez utóbbi (plusz) 1.1% lesz.

A kamatkiadások viszont nem csökkennek.. A három évben nagyjából 26, 27, illetve 28 ezer milliárdos GDP- hez viszonyítva, az arányuk sem változik. A GDP-ből tavaly és idén 1,2 ezer milliárd forintot (egy egész két tized billiót) költünk kamatokra, Megközelítően a GDP 4%-át fizetjük a hitelezőknek. Ez a négy százalék végig kísérte az utóbbi évtizedet, nagyjából mindig ennyi szokott lenni. Erre a stabil kiadásra rakódott rá az elsődleges egyenleg negatívuma, ami kirívó esetekben az 5-6%-ot is elérte. A teljes deficit ezért járhatott közel a 10 százalékhoz. Az elsődleges egyenlegben többletet kell elérni, ha a kamatkiadásokat valamelyest ellentételezni óhajtjuk.

Másként is lehet csökkenteni a kamatként kifizetendő összegeket: az adósság görgetésére felvett újabb hitelek kedvezőbb feltételeinek révén. Végül pedig, ha lenne érzékelhető gazdasági növekedés, a kamatnak az aránya csökkenne az egyre nagyobb értékű hazai termékhez képest. De akkor is, ha gazdaságunk ma elképzelhetetlen négy százalékos gyarapodást produkálna, a kamat enné meg az egész növekményt. Csökkenő gazdaságban pedig a kamat a további eladósodást hízlalja.

A jegyzet címe az áttekintés országos szintjére utal. A fenti adatokban nincsenek benne az üzleti szféra és a magánháztartások által fizetendő kamatok.

 Alkalmassági cenzust! italo|2009. jan. 13.

Tavaly november 22-i bejegyzésem címével írásom lényegi tartalmát is ki akartam fejezni: “Közgazdasági és műveltségi cenzust politikusoknak”. Akkori saját hozzászólásomban a humán alkalmasság megítélését szintén fontosnak ismertem el. Hasonló álláspontot képviselt Csányi Vilmos a Nol november 29-i számában.

“A szívem szerinti társadalomban a politikusi feladatok ellátása engedélyköteles, különösen veszélyes foglalkozásnak számítana, és az engedélyek megszerzésének feltétele többféle, az emberi természettel, az emberi elmével és persze némi közgazdaságtannal foglalkozó kurzus sikeres elvégzése lenne.”

Pártkongresszusok egyik teendője a majdani (lehetséges) állami vezetők  rekrutálása. A küldöttek fontolóra vehetnék azt, amit ezek szerint Csányi is a szívügyének tekint.

Hozzászólások:

1. néma (látogató)
2009. 01. 13. 9:41

Kikia maga módszerével halászik!
Az egyik Csányi erre, a másik arra a megfigyelésére támaszkodik:DD
Bocs ha komolytalan vagyok!
Egyébként mentő ötlet az akalmatlanok ki szűrésére, de gondolj bele ha ez olyan egyszerű lenne nem az egypártrendszernél kötnénk-e ki?
Vagy arra gondolsz hogy az etológusok is “függetlenek ” lesznek?

2. italo (szerkesztő)
2009. 01. 13. 14:55

Néma: érteni vélem a szempontjaidat.
Az alkalmasságot nem lehet méréssel megállapítani. Összetett valami. Minden nagyobb párt tartós érdeke lehet a tisztségviselők színvonalának emelése. Javítaná a versenyképességüket, már csak ezért sem vezetne egypártrendszerhez.
Az én problémám az, hogy a választási alkalmasság különbözik a kormányzatitól. Nem biztos, hogy abból, aki sok voksot tud szerezni, jó miniszter lesz. És megfordítva…

3. italo (szerkesztő)
2009. 01. 14. 16:49

A fiatal politikai szereplők kiválasztása hasonlít ahhoz, ahogyan régen a hivatalnokokat toborozták. Vagy 130 évvel ezelőtt egy becsületes, jellemes iskolaigazgató érdemes-értelmes embert akart kinevezni egy kisebb hivatali állásra. Ám megindult a Polzuhint, egy üresfejű fiatalembert ajánló levelek, látogatások áradata. Eleinte főképpen nők voltak a támogatók, de végül a semmirevaló jelölt bemutatta a kormányzó ajánló levelét.
– Nem tehetek mást, meg kell hajolnom, szót kell fogadnom – mondta az iskola vezetője Polzuhinnak.
Az „ejtőernyős” távoztával az igazgató szabadjára engedhette utálatát.
– Szemét!- hörögte fel-alá járva. Mégis elérte, amit akart…Az alávaló! A semmirekellő!
Csehov idejében, 1885-86-ban így mentek a dolgok. („Hölgyek”)
Nagyot változott a világ. Vagy mégsem?

Külföldi tőke italo|2009. jan. 21.

Működő tőkéről írok, tehát nem hozom szóba a hiteleket, a tőzsdei befektetéseket és a kötvényekben tartott pénzeket. A KSH honlapjáról gyűjtött adataim a 2006-os évre vonatkoznak. A két legutóbbi kritikus esztendő előtti állapotot tükrözik. Később majd össze lehet vetni őket a válság utáni állapottal.

 

A külföldi érdekeltségű vállalatok száma 25800, ezek 70%-a kizárólagos és ezen kívül 17.4% többségi tulajdonukban volt.

 

Mennyi saját tőkével rendelkeztek? 17500 milliárd forinttal, amiből 13500 milliárd jött a határon túlról. Vagyis a GDP 50%-a körüli összeg halmozódott fel náluk külföldről. Különösen 2006-ban gyarapodott erőteljesen, mintegy 17%-kal a beáramló produktív befektetés. Zöme az ország központi régiójába jött, ahol 3.3 millió forint idegen eredetű működő tőke jutott egy lakosra. A perifériákra alig csordogált belőle.

 

A külföldi érdekeltségek alkalmazásában 630907 ember dolgozott. (Ebből 2009-ben sajnos már le kell számítani az elbocsátott ezreket, hamarosan pedig tízezreket. Minderről a jelenlegi válság előre haladtával lehet elszámolást készíteni.)

A tőke menekülése italo|2009. jan. 31.

A tőke menekülésének egyik szakaszaként 2008. október-november hónapokban a külföldiek 4 milliárd eurót vontak ki magyar államkötvényekből és félmilliárdot részvényekből. Az így nyert forint készpénzt eladták és azon más devizát vásároltak. Akkori árfolyamon ez meghaladta az ezer milliárd forintot, mai árfolyamon pedig közel 1350 milliárd forintot tenne ki. (A kivonásnál is komolyabb problémát jelent, hogy a pénzügyi tőke tartózkodik az újabb beáramlástól, állami ás vállalati kötvények vásárlásától. Az államhitelek megújítása, ha egyáltalán lehetséges lenne, csak drága banki forrásokból történhetne, az IMF, az EU és a Világbank 20 milliárd eurós finanszírozási csomagja nélkül.)

 

A kiáramlást most szinte teljes mértékben ellensúlyozta az, hogy az emelkedő valutaárfolyamot kihasználva, a magyar lakosság külföldi fizetőeszközei egy részét eladta forintért, a vállalatok pedig devizában történő eladósodásra váltották át az addigi forint adósságuk egy részét.

A külföldi anyabankok változatlanul teljesítették magyar filiáléik iránti kötelezettségeiket, ellátták őket pénzzel. (Hozzáteszem, ebben Róna Péterrel egyetértve, hogy a távolabbi jövő szempontjából nagyobb biztonságot jelentene, ha a mai leánybanki státusz helyett a magyar bankok önálló pénzintézetekként működnének. A jövőben ugyanis nincs kizárva, hogy az anyabank a maga készpénzszükségletei miatt részben, vagy teljesen megtagadja a magyar bank finanszírozását.)

Az MNB devizatartalékai az IMF s az EU segítségével gyarapodtak (és, hozzáteszem, elérték a kb. 24 milliárd eurót.)

 

A finanszírozási szerződés teljesítését decemberben az IMF szakértõi delegációja a magyar kormány képviselőivel együtt áttekintette, amiről rövid közleményt is közreadott. A teljesítés menetét egészében megfelelőnek értékelték, a tervezett intézkedési irányt helyesnek, további szigorú betartását pedig szükségesnek ítélték. A küldöttség hazaérve, december 22-én hosszabb jelentést is készített, melynek a Nemzetközi Valutaalap és a magyar PM honlapján található szövegéből idéztem a fenti adatokat.

Legutóbbi írásomban főképpen a külföldi működő tőkével foglalkoztam. A fentiek viszont alapjában véve a pénzügyi formában maradó, abban a keretben haszonra törekvő tőkére vonatkoznak.

HozzászólásokEddig 21 komment érkezett ()

1. italo (szerkesztő)
2009. 01. 31. 20:47

Részletezés a 2.bek. utolsó félmondatához (“a vállalatok pedig devizában történő eladósodásra váltották át az addigi forint adósságuk egy részét”): vagyis devizát kértek kölcsön, abból forintot vettek és törlesztették a forint-adósságot. Valójában készpénz nem forgott, elektronikus számlaműveletek történtek.

2. kefir
2009. 01. 31. 22:31

 A pénz távozása baljós körülményeket vetít előre. Az értelmiség legalább akkor odafigyelhetne a gazdaságra, amikor már áll a balhé. Aki ezt ilyenkor is elhanyagolja, az a homokba dugja a fejét, pedig minden, csak nem strucc. Annak a madárnak több esze van, a homokban csak eleséget szokott keresni.

3. italo (szerkesztő)
2009. 01. 31. 22:54

Talán nem is tudatos elhanyagolás, hanem “nehogy baj legyen belőle”, mint a tokbabújt embernél. Pedig csak publikált, hozzáférhető dokumentumokat kell átnézni. Elemi reakciókészség, triviális ismeretanyag is elég hozzá. Régen a nyitott gondolkodású értelmiséget és kedvenc lapjait eleve érdekelték a gazdasági, szociográfiai, társadalom-lélektani kérdések. Ilyen irányú érzékenység nélkül baloldalinak sem tarthatta magát. Most megvárja, míg a jobboldal kapja fel ezeket a témákat, aztán kezd polemizálni.

4. nonsense
2009. 01. 31. 23:11

– a fő az hogy a kamatadó működik, így legalább nem a belföldi keres rajta, hanem azt is sikerül “kijuttatni”;
– néhány évvel tették az öröklési illeték hatálya alá az állampapírokat (most valamit rendeződött az öröklési illeték helyzet, de nem az állampapírnál), előtte illetékmentesen lehetett örökölni.
– miért nem “terelik” a belföldi forrásokat ebben az irányba, s mennyi időbe telik amikorra “megmozdul” a túlhizlalt, lelassult, elgyepesedett állami gépezet?

5. evianna (látogató)
2009. 02. 01. 7:03

nonsense: nem értem, mi a baj a kamatadóval? az egy uniós szabály és az legalább az államnál marad, a bank csak a nyereségét tudja kivinni, az osztalék pedig szintén adózik.
az állampapírok nemcsak illetékmentesek voltak, de még adókedvezményt is adott rá a rendszerváltó kormány – nagy marhaság volt, mit mondjak…
ami a belföldi forrásokat illeti, szerintem az állampapír a legjobb befektetés jelenleg (viszik is a lakosságiakat, tavaly év végén volt úgy, hogy napi 1 milliárd forintért vásárolták), csak az a hülye helyzet állt elő, hogy most az államnak jobb külföldön eladósodnia, most többe kerül neki, ha vannak belföldi megtakarítások.

6. nonsense
2009. 02. 01. 7:58

evianna kedves nincs bajom vele
legfeljebb csak annyi, hogy pl. felfüggesztésével – amit azt hiszem talán a gyárosok javasoltak – talán lehetne növelni a belföldi megtakarítási kedvet
s ha már az állam pénzt oszt – kamat formájában – , akkor azt miért teszi
– még üzletileg azonos körülmények mellett is – külföldön?
én meg itt és ezért szeressem is

7. evianna
2009. 02. 01. 8:17

na, felfüggeszteni, azt nem lehet… nol.hu/gazdasag/becsukja_a_kamatado_kiskapukat_az_eu

a belföldi megtakarítási kedvet meg azzal lehetne növelni, ha a betéteken nem negatív lenne a reálkamat, ha betétgyűjtés lenne, nem forrásgyűjtés (nagy kockázatú papírokkal) és ha nem lenne olyan nagyon drága a bankolás. (ha most berakok 100 ezer forintot egy meglévő számlára, tehát számlanyitási díj sincs, kártyát se kérek – ha ugyan nem kötelező a számlához – akkor év végén a legjobb esetben is 2-3 ezer forint hiányozni fog belőle)
meg persze, ha nem machinálnának a bankok (ha a beérkezés napja és a könyvelés napja eltér, akkor a bank a pénzemet abban az időszakban ingyen használja, ahogy a bankon belül 2 számla közötti átmozgatáshoz se kellene 3-4 nap, de én már tapasztaltam ilyet – most akkor minden alkalommal balhézzak? van nekem arra időm?)

8. italo (szerkesztő)
2009. 02. 01. 9:00

#4, nonsense: az öröklési szabályokon valóban van még mit javítani. A terelési lehetőségek viszont korlátozottak. Maga a bankokba vetett bizalom valamelyes csökkenése is az állampapír irányába fordítja a figyelmet.

9. néma (látogató)
2009. 02. 01. 9:03

Van-e lehívás a most kapott hitelekből, vagy a forint azért gyengül, mert nem akarjuk igénybe venni?

10. italo (szerkesztő)
2009. 02. 01. 9:04

#5, evianna válaszolt #4-re a kamatadóval kapcsolatban. – Az állampapírok hozama egy idő után csökkenhet s akkor újra jobban megérheti az államnak, hogy így szerezzen pénzt.

11. italo (szerkesztő)
2009. 02. 01. 9:10

#6, nonsense, a megtakarítási kedv sok irányban érvényesülhet, a kamatadó csak az egyik irányt befolyásolhatja pro vagy kontra. Ösztönző, vagy visszatartó szerepe itt is csekély. – Az államnak ott érdeke kamatot fizetni, ahol jutányosabb áron jut pénzhez. A belföldi pénzkölcsönadó sok esetben maga is külföldi.

12. italo (szerkesztő)
2009. 02. 01. 9:13

#7, evianna, egy odafigyelőbb bankfelügyelet és fogyasztóvédelem a mainál minden esetre hatásosabban korlátozná a bankok manipulációit.

13. izomagyu
2009. 02. 01. 11:33

örülök, hogy romlik a forint, mert találtam 100 dollárt az irataim között:D

14. evianna (látogató)
2009. 02. 01. 11:51

#12
abszolút: a PSZÁF-nak végre felügyeletként kellene dolgoznia, nem “illetékes hatóságként”!
ahogy a SEC megkérdőjelezhetetlen tekintély (valósággal rettegnek tőle), a brit FSA is kemény (egy tőle kapott “figyelmeztetésre” – warning – mindenki összekapja magát a piacon).
nálunk meg gondolom, az van, hogy legrosszabb esetben a bankvezér betelefonál, és erre nagyon meg lesznek hatva.
ez így nem felügyelet.
fogyasztóvédelem meg az értékpapíroknál szerintem egyáltalán nincs.

mi meg isszuk ennek a levét, mert vannak kifejezett károsultak is (ők már szervezkednek is), de az is kellemetlen, hogy folyamatosan ócska szolgáltatást kapunk.
a belföldi hitelnyújtó meg szinte mindig külföldi, vagy külföldi finanszírozást, segítséget vesz igénybe – pl. takarékszövetkezetek), mert túl kicsi. az OTP magyar, de az osztalék többsége külföldre távozik – a válság előtt ez 83% volt, most már nyilván jóval kevesebb, már csak a sajátrészvény-vásárlások miatt is.

és az a szomorú, hogy azok a papírok, amelyeken kamatkötelezettség nem keletkezik (pl. befektetési jegyek), azoknál meg a teljes kockázat az ügyfelet terheli, akár a teljes befektetett tőke elveszhet, aztán így csináljunk nyugdíjelőtakarékosságot. (nem irígylem a fiatalokat, őszintén!)

15. italo (szerkesztő)
2009. 02. 01. 12:19

# 13, Izom., Apeh: honnan volt magának száz dollárja?

16. italo (szerkesztő)
2009. 02. 01. 12:31

# 14, Evianna: SEC, FSA: Példád azt mutatja, hogy a leginkább neolib. pénzpiacon is diktátori hatalommal kell betartatni a szabályokat. (Ott is előfordul azonban kivételes fatális mulasztás, Madoff ügy,stb.)
Nálunk eddig a felügyeleti lazaság volt a szabály. Törvényhozási alapjai vannak.

17. evianna (látogató)
2009. 02. 01. 13:19

na, a Madoff ügy, az csúcs! ráadásul állítólag tudtak is róla (a számvitelben mindenképpen ki kellett volna buknia – ki volt az auditor???), csak hát hagyták, mert… nem is tudom… olyan jól megy a szekér, még a végén meginog a bizalom a befektetőkben… de komoly, profi cégeket vágott át!
szerintem az utolsó 10-15 évben meg már akkor se válthatott volna, ha akar.

érdekes egyébként, hogy Soros szerint a Lehman Brotherst meg kellett volna menteni (tényleg nem is volt olyan rossz a portfoliója, mint gondolták), és én hiszek neki.
mindenesetre a jelek szerint nyugaton most vannak a mélyponton (remélem, hogy ez már az), mert most derült ki, hogy a 700-800 milliárd dollár se lesz elég.
megjegyzem, amikor először megindult a forint lefelé, akkor én is tőkemenekülésre gondoltam, de aztán annyira nyomták a forint elleni támadást, hogy azt hittem, az a fő vonal – rövid spekulációk, gyors pénzekért – más külföldiek pedig vásárolnak (mert sokan esküsznek még most is a kockázatos papírokra – főleg a magyar brókerek)

18. italo (szerkesztő)
2009. 02. 01. 19:09

Igen, a Madoff ügy csúcs, de átlag ötévenként volt óriáspanama, ha nem is ekkora. A mai pénzválságot persze nem bűncselekmények okozták, hanem a törvényes rend, a Reagan által bevezetett esztelen mérvű deregulálás. Akkortól hozták divatba itthoni reformerek is, pl. Bauer azt a szöveget, hogy az állam vonuljon ki a gazdaságból. Clinton szintén működni hagyta a konzervatívok által bevezetett neoliberális rendet, amely öregebb, mint a neokon. Bushék aztán erre is rátettek még egy lapáttal. Az ingatlanfedezetek megbízhatósága szövetségi szinten senkit sem érdekelt. A pénztőke pedig őrjöngve kerülte meg a planétát, akár naponta. Nemzetközi zabla még annyi sem volt, mint országon belüli. Beütött a krach. A tőke emiatt menekül, Magyarországról csak az egyensúlyhiányi priuszunk miatt pánikszerűbben, mint néhány más helyről.

19. italo (szerkesztő)
2009. 02. 01. 20:07

A produktív tőke, amiről ez a bejegyzés nem írt. kb 13 ezer milliárd forint értékben volt nálunk jelen 2006 ban. (Ami háromszor annyi, mint a most kivont pénztőke.) Itt részleges menekülés történik, úgy hogy szüneteltetik a termelést, elbocsátják az alkalmazottakat, elvétve pedig felszámolják a telephelyeket. Valójában ez nem egy tőkekivonásra irányuló folyamat, hanem a világméretű depresszióból hazánknak “kijutó” rész.

20. italo (szerkesztő)
2009. 02. 01. 22:14

#9, néma: történt néhány milliárd eurós lehívás, mindjárt az IMF hitel jóváhagyását követően. A bej.-ben említett devizatartalékot gyarapította. Az utóbbinak közvetlenül nincs köze az árfolyamhoz, csak akkor, ha annak gyengülése miatt intervenció történik Eddig ilyesmiről nincs tudomásom.
Tartalékra elsősorban az esedékes hiteltörlesztések garantálása végett van szükség. Maga a törlesztés normális időkben újabb, lehetőleg kedvezőbb kamatozású hitelek felvétele útján szokott történni. Banki szinten olykor – talán nem most – lehetőség van “deleverage”-ra, vagyis a tőkeáttétel (hitel/saját tőke arány) csökkentésére. Ilyenkor a törlesztés nem újabb hitelből, hanem saját forrásból valósul meg.

21. néma (látogató)
2009. 02. 07. 16:09

Italo!
Köszönöm a választ!

 

Advertisements