Földes György tévedése

Folytatom a Medgyessy kormány gazdaságpolitikájának vizsgálatát.

Az általam nagyrabecsült szerzõ sokat idézett cikke számomra csak ürügy arra, hogy felidézzek egy tényállást. Ez felment az írás kiegyensúlyozott méltatásának feladata alól. A magam részérõl szükségesnek ítélem, hogy a Medgyessy kormány gazdaságpolitikájának bírálatával éppen a Nolblog keretein belül foglalkozzam.

A 2006-os választások elõtt „Mindkét nagy párt tisztában volt azzal, hogy ha a realitásokra tereli a figyelmet, lerontja nyerési esélyeit. A Fidesz annyira így volt ezzel, hogy még azt is be akarta bizonyítani akkor, hogy rosszabbul élünk, mint négy évvel azelõtt. A probléma azonban éppen ez volt: jobban éltünk, mint amit saját teljesítményünk, gazdaságunk megengedhetõvé tett volna. Akkor is így van ez, ha ez a mondat rosszul cseng a magyar társadalom nagy részének és különösen a harmadrésznyi szegény fülében.”

A többesszám elsõ személy használata erõltetett általánosítás, azt a látszatot szüli, mintha mindenkire vonatkozna. Az ellenzék által használt elnagyolt fogalmazásokon magyarázatokkal lehetett volna javítani, ám magán a tényállítás hamisságán nem.

A hamis tézisre a kormány és támogatói az adott esetben helyesen válaszoltak: a túláltalánosító fogalmazás keretein belül meggyõzõ bizonyítékokat hoztak fel arra, hogy nem élünk rosszabbul, ellenkezõleg, jobban élünk. Földes most túlmegy ezen és azt állítja, hogy „jobban éltünk, mint amit saját teljesítményünk, gazdaságunk megengedhetõvé tett volna.” Talán nem kell sokat bizonygatni a két ellenérv közötti óriási különbséget. Az egyik a múlthoz viszonyít, az ahhoz képest elért javulásról beszél, a másik a jelen lehetõségeinek mércéjén eltúlzottan „jobb” életrõl. Itt már az általánosító stílustól muszáj volt visszalépni, legalább annyit elismerve, hogy  a harmadrésznyi szegény ezt másképp érzékeli.

Sajnos azonban nemcsak a fogalmazással van baj, az egész tézisnek, ahogy mondani szokás, a nyaka véres.

Makrogazdasági mérlegadatokat nem ajánlatos leegyszerûsítõ frázisokban ismertetni. Mérlegadat az államháztartási hiány. Mérlegadat a bruttó hazai termék (mint forrás) és annak felhasználása. Ha az utóbbi meghaladja az elõbbit, ezt a többletet külföldi forrásból kell fedezni. Ez egészen más dolog, mint az, hogy „jobban élünk…” Miért más? Mert az utóbbi formulát mindenki a lakossági fogyasztásra érti. Holott ez a GDP felhasználásának csak az egyik iránya.

A Medgyessy kormány idején hozott döntések aktuális és továbbgyûrûzõ hatására a GDP felhasználási növekménye kirívó mértékben meghaladta a források növekményét. Három nagyobb tétel játszott ebben közre, a beruházási kötelezettségvállalások, a nyugdíjemelések és a közalkalmazottak, köztisztviselõk béremelése. Ne mondja senki, hogy mindhárom felhasználási irány helyes és szükséges volt, mert ezzel magam is egyetértek.

Egy józan stratégiával rendelkezõ és a pénzügyi biztonság minimális követelményeit betartó kormánynak úgy lehet és kell a helyes célok érdekében cselekednie, hogy nagy mértékben ne veszélyeztesse a nemzetgazdasági források és felhasználásuk közötti egyensúlyt. A szóba hozott történelmi periódusban például a közszféra bérkiadásainak emelését az ott alkalmazottak változatlan létszáma mellett nem lett volna szabad nagyjából másfélszeresére elõirányozni. Az autópálya építési beruházásokat is szerényebb keretek között kellett volna tartani. Legkevésbé a nyugdíjasok helyzetét javító intézkedéseken lehetett volna spórolni és egyáltalán nem azért, mert ez egy jelentõs szavazó réteg. De a nyugdíjasok+közszféra jövedelemelkedése nem értelmezhetõ úgy, hogy ezzel az átlagember a lehetõségekhez viszonyítva túlzottan jobban kezdett élni.

Miután a külgazdasági feltételek javulására vonatkozó illúziók meghiúsultak, a kormányfõ keynesiánus elképzelései pedig nem illettek az adott helyzetre (nem jött létre a jövedelmek sokszorozásán alapuló és végül GDP többletet eredményezõ ú.n. multiplikátor-hatás) az általános egyensúly tartós és strukturális megbomlása következett be. Földes György úgy véli, hogy a mértékadó liberális közgazdászok „ a szocialista-liberális összefogás idején önfegyelmet gyakoroltak, ha tetszik, szolidárisak voltak a kormányzattal.” Ezzel szemben tucatnyi azoknak a vezetõ lapokban megjelent cikkeknek, tanulmányoknak a száma, amelyek a Medgyessy kormány idején aggodalmuknak adtak hangot a források oldaláról megalapozatlan kiadásnövekedések miatt.

A fentiek kevéssé érintik a magánszférában elért kereseti többleteteket. A cégek ezeket annyiban tették lehetõvé, amennyiben a teljesítmények ezeknél nagyobb mértékben gyarapodtak, a profitot tehát nem veszélyeztették. A pénzügyi forrásokok és felhasználásuk a multinacionális tulajdonú hazai cégeknél nem tért el kirívó mértékben. A kis és középvállalkozásoknál, különösen az utóbbi idõben nagy egyensúlyhiányok mutatkoznak, amirõl ennek a szektornak a fokozódó nettó hitelfelvétele tanuskodik. A háztartási szektor is egyre nagyobb adósságot halmoz fel, de az utóbb említett két gazdasági csoport ilyen mértékû eladósodása napjaink jelensége és nem a Medgyessy kormány idõszakának tényállásához tartozik.

 

 

Advertisements