Egyensúlyi viszonyok (2009 április-június)

A minap a Népszabadság Vélemény rovatában jelent meg Bod Péter Ákos: „Levél Utópiából – a politika dicsérete” c. cikke. (2009. április 2.). A NOL-vita alig érintette a cikk érdemi megállapításait.

BPÁ makrogazdász és mint ilyennek, a pénzügyi mérlegekről vallott felfogása az érdekes. Első helyen az, amit elutasít: „Megint megjelennek és még lelkes támogatást is kapnak nyilvánvalóan értelmetlen és káros nemzetmentő javaslatok, mint a még fel sem vett hitelek visszafizetésének megtagadása; csodavárók és a közgazdasági örökmozgó feltalálói nyomdafestéket kapnak…”

Az elítélt sarlatánság helyébe a józan helyzetértékelést állítja, mely szerint szűk mozgástere van a leendő kormánynak és a pénzügyi vezetésnek.

a/ „Ugyanis a gazdasági programot rövid távra diktálják a körülmények: mivel a hazai megtakarítás elégtelen, a nemzetközi tőkepiac bizalmatlan, maradnak a Valutaalap és az EU által elfogadott és felügyelt elvárások.” A velük kötött hitelszerződések betartásához szükséges intézkedések összessége azonban nem kormányprogram.

b/ Persze kell egy erős pénzügyminiszter, aki beszedi az adókat, kézben tartja a kiadásokat, fukar kezekkel méri a tartalékot és kisajtolja a tárcákból az összes lehetséges megtakarítást. Máskülönben leállna a nemzetközi intézmények által nyújtott pénzügyi infúzió. A kifelé erős miniszternek a maga apparátusában jó együttműködési készséget, szerénységet kell tanúsítania, mert a döntéseit nemcsak „felülről” támasztott követelmények, hanem – legalább ennyire – a hozzá beosztott szakértői gárda ismeretei is formálják.

c/ A miniszternek nem kell feltalálnia a meleg vizet: „a megtehető lépések listája a rutinos pénzügyminisztériumi főosztályvezetők számítógépének memóriájában megtalálható.” BPÁ pontosan látja, hogy az elmúlt években, a képzelt pénzbőség idején az univerzális juttatások kultúrája fejlődött ki. Azt is tudja, hogy a juttatások nagyobb szelektivitásához hatékonyabb munkaügyi, jóléti, szegényügyi, kisebbségügyi államapparátus kellene.

Kissé leegyszerűsítően ítéli meg azonban a jelenlegi újraelosztási folyamat okát és lényegét: a gazdaságilag aktívak a válságban tovább nem terhelhetők adókkal és elvonásokkal, így az inaktívakra szükségszerűen nagyobb teher nehezedik. A tervezett megszorítások ezt felülírják, mert az aktívak egy részét is terhelik és inkább az aktívak vállalkozói szegmensét ígérik előnyhöz juttatni a növekedés megindítása és a munkahelyek számának gyarapítása végett.

A jó politikus ezen felül érzi a különbséget a szimplán kellemetlen és az ellehetetlenítő intézkedések között, a morogva elfogadható és az értelmetlenként megélt “reform” között. Ehhez a distinkcióhoz ugyanis nincs nagy érzéke egy apparátusi embernek (és Bokrosnak sem volt).”

“Az államháztartási hiány néhány év alatt a GDP 9 százalékáról a GDP kb. három százalékára apadt, az infláció tavaly mérsékelt volt, a forint árfolyama mégis egy ötödével csökkent.”

Nincs közvetlen összefüggés a belső pénzromlás sebessége és a valutaárfolyam között. A forintnak – amint, ősrégi tapasztalat szerint, minden egyébnek – az árát keresletének és kínálatának viszonya szabja meg. A kínálat pedig tavaly jelentősen meghaladta a régi (250 HUF/EURO körüli) árfolyam melletti keresletet.

Ennek egyik oka a továbbra is magas külső finanszírozási igény volt, ami nemcsak a szokványosan említett állami hiányt pótolta. A publikált hiányadat az államháztartás elsődleges egyenlegéből származik, amibe a GDP 4%-át kitevő kamatkiadásokat nem számítják bele. Ellenben az ország folyó fizetési mérlegében a devizában teljesítendő kamatszolgálat is benne van. És nemcsak a szuverén (központi állami), hanem minden egyes hazai adós külfölddel szembeni devizakamat kiadása is. Továbbá, benne van a nettó jövedelemtranszfer, vagyis mindaz a deviza, amit külföldre küldünk azon felül, amit külföldről kapunk. Ennek a többletnek az egyik fő eleme a külföldi tulajdonú cégek profitátutalása. A kiegyensúlyozás előtti, vagyis „technikai” folyó fizetési mérlegben a fentiek miatt keletkező hiányt külső forrásokból kell finanszírozni.

A másik ok a tőkemérlegben keresendő. Ha a Magyarországról kiinduló tőkeexport, plusz tőkerepatriálás meghaladja a tőkeimportot, akkor itt is hiány keletkezik. Rövid időszakokban a tőkék látványos menekülése olyan helyzetet teremthet, amikor a tőkeimport nem képes fedezni a folyó fizetési mérleg elsődleges hiányát.

A hiánypótló külső források igénybevétele növeli az adósságot. Az ország nettó adóssága az utóbbi időkben felerészben a magánbankok külföldi hitelfelvételei miatt növekedett. Ezzel részben a lakosság devizában történő hitelezéséhez szükséges forrásaikat gyarapították. Részben pedig – 2008 közepéig – előnyös kötvénybeszerzéseiket fedezték. Mindkettőnek a magas forintkamat volt a hátterében. Ennek pedig az államháztartási hiteligény, mely évek óta szivattyúként vonta magába a szabad pénzeszközöket, magasan tartva azok árát, a kamatot.

Mindez együttesen növelte a külföldi pénzeszközök keresletét és ezzel aláásta a korábbi forintárfolyam belföldi pilléreit. Ezek a pillérek addig sem voltak túlságosan szilárdak, mivel a régebbi, a külföldinél éveken át magasabb inflációs ráták ellenére, éppen a magas kamatláb miatt az árfolyam változatlan maradt. A hazai valuta felülértékelt volt. Ha fentebb azt írtam, hogy az infláció közvetlenül nem hat az árfolyamra, ehhez hozzáteszem, hogy áttételesen, hosszabb távú irányzatával nagyon is hat, mert a felülértékeltséget a piac előbb-utóbb korrigálja. Ez nálunk a világméretű pénzügyi válság hatására történt, amit itt nem részleteztem, mert a belső hatóerőkből eredő folyamatokat kívántam szóba hozni. A tőzsdék hektikus mozgásainak pszichológiájával sem foglalkoztam. A hisztérikus kilengések már rövidtávon is kioltják egymást. Ami viszont megmarad, az nem kilengés. Tartósan számolni kell vele.

 Széljegyzet egy közgazdasági értékítélethezitalo|2009. máj. 21.Bokros Lajos pártpolitikai megállapításai nem érdekelnek, gazdasági elemzései annál inkább. (Interjú: http://nol.hu/belfold/bokros_kiosztotta_az_mszp-t_es_a_fideszt_is)

Helyesen mondja: Magyarországon “féloldalas” gazdasági rendszerváltás zajlott le. A nem állami területeken, azaz a vállalati szektorban, a mezőgazdaságban, az iparban, a kereskedelemben, a bankszektorban hallatlan méretű szerkezetátalakítás ment végbe, ezzel szemben a költségvetési szféra reformja “megállt az államháztartás kapujában”.

Sokan a külföldi tőke uralmában látják Magyarország szegénységének az okát, ha azonban a külföldi tőke mind elmenne, mélyszegénységbe süllyedne az ország – tette hozzá.

Az állammal az a baj, hogy nagy a hiánya, túl nagy a mérete, rossz minőségű közszolgáltatásokat hihetetlenül drágán és hatékonytalanul állít elő, és az üzemi költsége is sok.

Mindez igaz.

Másra is emlékezem azonban.

Annak idején egy pénzügyminiszternek életmentő műtétet kellett végrehajtania a makrogazdaságban. Eredeti műtéti tervében olyan szükségtelenül nagy vágások is szerepeltek, amiket a beteg nem bírt volna ki. A leginkább veszélyes, vagyis sarlatán lépéseket az ellenőrzést érvényesítő jogi és politikai testületek a tervből kiiktatták. Az operációs seb még így is nagyobb lett az indokoltnál, de a beteg felépült és szervezete néhány évig működőképes maradt. A sebész érdemeit el lehet ismerni, egyoldalú felmagasztalására viszont nincs ok.

Némely pozőr azt gondolja, hogy a műtétek szükségességének megértetéséhez neki verbálisan a véreskezű mészáros szerepét kell eljátszania. Ez nemcsak értelmetlen, hanem káros is, mert elijeszti a pácienst a valóban megérett változások elfogadásától.

 Bérterhek italo|2009. jún. 7.

A bérlistán megjelenő közterhekUgyanarról van itt szó, amit a makrogazdaság szintjén többször leírtam. Mi terhel 100000, azaz százezer forint bruttó bért?

1500 – munkavállalói hozzájárulás

25000 –  levont adóelőleg kb. 250 eFt bruttó bér esetében

4000 – EÜ járulék – természetbeni ellátásokra

2000 – EÜ járulék pénzbeli ellátásokra

9500 – NYB járulék

Összes levonás: 42000, nettó bér: 58000. De ez csak a munkavállaló terhe.

 

A munkaadó terhei:

29000 – TB járulék

3000 – Munkaadói járulék

Összesen: 32000

A két „összesen” rovat összege: 74000 Forint.

Májusban ezek voltak a teljesítendő közterhek. Az eü. hozzájárulást (eho) most nem említem.

Középerős munkapiac is nehezen bírná ki, ha a bér háromnegyedével azonos összeget kellene a központi kasszába befizetni. Ez negatívan hat a foglakoztatási hajlamra és a jelentő szektor kiterjedésre (hogy t.i. mennyi vállalkozás jelenti legálisan a munkaerő alkalmazását.)

 

A központi kassza nem ül ezeken a pénzeken, hanem ellátásokat finanszíroz belőlük. Ki tagadhatja az ellátások korszerűtlen rendszere és a foglalkoztatás színvonala közötti összefüggést? Az ellátási rendszerhez a mértékek is hozzá tartoznak. Nem mechanikusan determinálják a mai alacsony foglalkoztatási nívót, de annak nem is semleges hatótényezői, mivel hatnak a munkavállalási kedvre is.

A foglalkoztatás aránya pedig, a termelékenység mellett, a GDP  nagyságát határozza meg.

 

Advertisements