A jelenkor tőkéje (2008)

Az általunk átélt történelem egyik fõ mozgató erejérõl, a tõkérõl írok most jegyzetet, késõbb esetleg még néhányat. Hagyományos fogalmaink és tanulmányaink, netán szemináriumok révén elsajátított ismereteink nem adnak elegendõ támpontot az eligazodáshoz. Ami érthetetlen, az zavarba ejt. Lelkünk állapota hasonló lehet ahhoz, amit kortársunk egy magánhelyzet leírásakor körvonalazott:

„Ami mindazonáltal engemet is kínos helyzetbe hozott, az  a bizonytalanság… … ezért hallgattam s voltam frappírozva, úgy érezvén, idegen világba csöppentem, melyben nem igazodom el. Márpedig én a világot éppenséggel olyannak ösmertem meg, melyben eligazodik az ember – ennek bizonyítását most szerénységbõl mellõzöm –, sõt, hogy a világ olyan, úgy van teremtve, hogy én benne eligazodjam.”

Mi pedig már megszoktuk, hogy nem igazodunk el a tõke hektikus bakugrásaiban, és mivel a világot ma nagy részben a tõke uralja, a világot sem értjük eléggé. Kiindulópontnak tekintem ezt, de nem zárom ki, hogy másvalaki  más szemszögbõl próbálja felgöngyölíteni az egész gubancot.

Az irodalmi idézet elején említett bizonytalanság lett az egyik gazdasági alapmotor olyan megfogható és érthetõ jelenségek helyett, mint a termelõeszköz, munka, pénz, vagyon, stb. Míg a régi definíciók szerint a gazdaság fõ tárgya az érték volt, a jelenkor gazdálkodása az „idõ” körül forog, és a jelenidõ és a jövõ közötti viszony áll a forgástengelyében. Az emberek persze mindig is a jövõre vonatkozó várakozásaik szerint döntötték el, hogy mit tegyenek. A várakozás egyszerre lélektani és gazdasági állapotjelzõ.

Lassu vagy ismert irányú változások korszakaiban eléggé megbízhatóan lehetett elõre számolni. Korunk meghatározó sajátsága a jövõre vonatkozó várakozások bizonytalansága. A mai tõzsdei bajokat okozó, ú.n. származtatott termékek kereskedelmének ez a tartalma.

Nem csoda, hogy ebben az idegen világban nehéz eligazodni. Nehéz, de nem lehetetlen.

Advertisements