2004-2006

 2008. nov. 1.

Kicsit módszeresebben megszerkesztve közlöm részben már kifejtett gondolataimat.

A baloldal, ha komoly társadalmi erő kíván maradni, nem kerülheti el a saját intézményi, irányítási, működési, felhatalmazási problémáinak nyílt feltárását és megvitatását. Lakossági bázisa, összetétele, erényei és fogyatékosságai  fundamentális elemekként hatottak a magasabb állami vezetők kiválasztásának mikéntjére, gazdaságpolitikájuk formálására, hasznos és hibás taktikai lépéseikre. A rendszerváltás óta a baloldalon az elért választási sikerek közepette is negatív jelenségek halmozódtak fel és összegeződtek. Medgyessy kormányfőnek jelölése volt az egyik kései szimptómájuk. Az MSZP addig követett hibás munkastílusának keretében a korábban létrehozott szakértői munkacsoportok véleményét nem volt szokás komolyan figyelembe venni. De a baloldal strukturális negatívumai más jelölt esetén is a kormányzati bajok elszaporodásához vezettek volna. Összefoglaló eredményük a fokozódó makroökonómiai egyensúlyhiány volt, amit a 2004-ben megalakult első Gyurcsány-kormány sem fékezhetett meg.

Az új kormányfő nem rendelkezett komoly országos szintű gazdaságpolitikusi tapasztalattal, szemben elődjével, aki régóta makroökonómiai májernek számított, több évtizedes üzleti és gazdaságirányítási, hazai és nemzetközi gyakorlata alapján. A foglalkozás közben elkövetett hibákért viselt (szakmai) felelőssége a nagyobb szakismeretével arányos. Az új főnöknek és tanácsadóinak kellett több  hónap az újonnan kapott – addig előlük elzárt – információk feldolgozásához, a helyzet részleges megértéséhez. A tételes társadalomtudományi ismeretekkel egyetemi diplomaszinten tisztában voltak, a helyzet azonban sokkal többet követelt. A megélénkült aktivitású szakértői csoportok hónapok múlva tudták a szituáció teljes összetettségét bemutatni.

A fő dolog azonban nem is ez, hanem az, (1) hogy az elődök által hozott intézkedések automatizmusokká váltak, tovább görögtek és egyre nagyobb egyensúlyhiányt okoztak (2) a lakosság megszokta és szerzett jogokként kezelte azokat. (3) A nemzetközi feltételek hol kedvezők voltak, hol romlásnak indultak, de változásuk nem sejtetett drámai eltolódásokat (4) Időben először 2005 elején lehetett volna visszafogni a gyeplőt, amihez mindenekelőtt a nagyobbik kormánypárt vezető testületeit kellett volna megnyerni. Itt Gyurcsány kisebbségben, szinte egyedül volt. Ő sem látta még át a fenyegetés teljes mértékét, de a szakértőkkel konzultálva a lassú feleszmélés során már tanult az előd makroökonómiai baklövéseiből, pártbeli vezető kollégái alig. (5) Nem a kisebbik kormánypárttal kell elvitetni a balhét, de az tény, hogy ez a párt sem hatott oda, hogy az egyensúlyhiányt csökkentsék, részben pedig maga is hozzájárult annak növeléséhez. (6) Az érdekképviseletek és kijárók lélektani nyomása változatlanul erőteljes volt. Ilyen topogós szituációban telt el az egész esztendő, és közeledett, azután pedig eljött a választási év. (7) Felerősödött az a “párthangulat”, hogy mindennél fontosabb a választások megnyerése. A kormányfő, mint az MSZP-ben az egyik legintelligensebb pártember, de mégis pártfunkcionárius, részese is volt ennek a hangulatnak és  a hatása alatt is működött, ami természetesen nem volt a sorstól elrendelt tevékenységi mód. Másként  cselekedett volna, ha nyilvánosságra hozza az eladósodás alaptényeit. Most az eseti baklövéseket figyelmen kívül hagyom.(8) A turbulens belpolitikai folyamatok  is nyilvánvalóan hatottak a kommunikációra, a makroökonómiai döntésekre, vagy azok elmulasztására. Ezekről sem írok.

Nem a kötelező kiegyensúlyozás kedvéért, de meg kell említenem, hogy 2002 és 2006 között mind a Medgyessy, mind a Gyurcsány kormány kiemelkedő eredményeket ért el a külpolitika területén.

Advertisements