A delfi jóshely titkai 4

Atléta: Gyakran töprengek azon, hogy miért törődünk annyit szent dolgokkal, ahelyett, hogy ezt az időt is a józan ész által diktált tárgyakkal töltenénk.
Mentor: Mert a józan ész nem tudja összefogni a lelkünk árnyékos zugaiban gomolygó érzéseket, amiket nem fejezhetünk ki szavakkal, de amelyek belülről feszítenek, nyugtalanítanak, bizonytalanná tesznek bennünket. Mivel korunk gyermekei vagyunk, ezekben az érzéseinkben a kor külső feltételeinek hatása is benne van. A hozzánk képest szintén külső, sőt, magasabb, szentnek tekintett jelenségek tisztelete és ennek gyakorlása sok embernek ad bizonyosságot és megnyugvást. Mi Apollón kultuszát ápoljuk, de tudjuk, hogy nem mindenkinek van ilyesmire szüksége és mindig volt egy jelentékeny réteg, melyet teljesen hidegen hagytak az istenségekhez kötődő hiedelmek, ha a közszokás miatt ezt titokban is tartotta. Mint mindenkinél, náluk is léteznek az említett homályos érzések, de ők más módon oldják fel az ezekből eredő feszültségeiket. Érzéseik minél pontosabb kifejezésével, az élő természettel való érintkezéssel, a társaikkal folytatott közösségi élettel, a művészet élvezetével és gyakorlásával. Az utóbbiban a leghatalmasabb erő a zene, nem hiába szoktatjuk a hallgatására már a gyerekeket is.

Atléta: Ezek szerint lelki életünknek nem egyedül lehetséges átfogó megnyilvánulása a hit.
Mentor: Az általad utoljára említett szót is értelmezni kell, ahhoz hasonlóan , ahogyan az isten szó tartalmát  is vizsgáltuk a múltkori szókratészi beszélgetésünkben. Szent dolgokkal kapcsoltad össze és valóban, mi itt csak erre vonatkozóan tárgyalunk róla. Mert azt is hiszed, hogy most itt ülsz, de a szónak erről a köznapi értelméről most nem beszélünk. A világ fölött létezőkről, azoknak az életünkben játszott szerepéről, a felénk irányuló felszólításaikról szóló hit a tárgyunk. Ennek a hitnek a megvallása tisztelő szavakban és cselekedetekben, erkölcsi gyakorlatban, szertartásokban, rítusokban történik. Szóhasználatunk az egyszerűség kedvéért mindezt vallásnak nevezi. Egy korábbi korszakban az emberi cselekvések fajtái nem különültek el, és mindegyikük sajátos célra orientált és vallásos cselekmény volt egyszerre. A vallás, ahol gyakorolják, ma is a mindennapi élet része. Felöleli az élet legfontosabb mozzanatait, a születéstől a halálig, sok helyütt pedig szabályozza az étkezési, higiéniai és egyéb szokásokat is. Papjai, hitszónokai, tanítói, bírái révén befolyásolja az emberek véleményét. Nagyobb vallási közösségek tehát egyben politikai szerveződések is, habár ez nem meríti ki a tartalmukat. Az állami befolyás sok helyen rákényszeríti az embereket a vallási közösségben való részvételre.
Egy-egy vallás az életmód szerves része és kifejezője. Sőt, a vallás, bizonyos népeknél maga ez az életmód és nem szorítkozik a hirdetett eszmékre. A vallás természetesen csak az emberek egy részénél  jelenti  az adott életmód jellegzetes kifejezését. Ugyanabban az életmódban élnek  vallástalan emberek is, akik lelki életének nem a  szakrális hit az átfogó megnyilvánulása. Egy-egy vallást nem lehet megszüntetni, amíg fennállnak a hozzá kapcsolódó közösségi érdekek, értékek, körülmények, és az e feltételeket életben tartó hatalmi befolyás. Amikor másfajta életfeltételek uralkodnak el, akkor az adott vallás elhal. Ez történik a mi vallásunkkal most, a görög-nyugat-római korszak végén, csak Rum, Kelet Rómája él még egy ideig. Az új korszak végén pedig annak uralkodó vallása fog elhalni. Az elhalást a vallási intézmények züllése kíséri, ami alól, sajnos, a mi delfi jóshelyünk sem kivétel. Ezzel, úgy hiszem, válaszoltam az elsőnek feltett kérdésedre is.

Advertisements