A delfi jóshely titkai 3

Atléta: Az újabb nemzedékek már mást imádnak és nem tartják szentnek, sőt, egyáltalán létezőnek a hellén isteneket. A józan ész is sok dolgot elvet abból, amit az égiek művelnek. Az emberszerető titán bátran szembefordult velük, amint azt már nagy tragédiaköltőnk leírta. Arisztofanesz, majd Lukianosz maró szatírában gúnyolta ki az olimposzi lakókat, akikben az arisztokrácia idejétmúlt életérzése öltött testet.

Mentor: Ebben az esetben is szókrátészi pontossággal kell használni a szavakat, például az „isten” szót. A pontosság azt igényli,hogy ha ezt a szót kétezer évig egyféle értelemben használtuk és most valakik egészen mást értenek alatta, akkor ezt a különbséget világosan mondjuk ki. A mi isteneink, ahogyan egyébként az ősi  indus istenek is egy panteon részei, ha úgy tetszik, pars-ok voltak. Mindegyiknek megvolt a maga hatóköre, kiegészítették egymást és csak együttesen uralkodhattak. A poliszoknak megvolt a maguk isteni védője. Közülük mi Apollón tiszteletét hordozzuk, az ő papjai vagyunk. Régi vágású emberek, hiszen az ő kultuszát már régen háttérbe szorította a meghaló és feltámadó Dionüszosz imádata.

A hellén istenek nem teremtették a világot, különböző, kedvező vagy pusztító hatást gyakorolnak, olykor pedig rossz fát tesznek a tűzre. Ezzel szemben a mózesi nép, mely korábban elismerte, hogy minden népnek megvan a maga istene, végül olyan lény tiszteletét indította el, aki mindenható, örökké élő, világteremtő és maga az abszolút jóság. A keresztények ezt az érzületet és felfogást széles kőrben elterjesztették. Én ezt egyáltalán nem akarom elemezni, kultuszokról vitatkozni pedig egyenesen ostobaság lenne. Másról beszélek, arról, hogy az említett lényt nem azzal a szóval kellene illetni, mint a mi isteneinket, akik közül egyik sem monopolizálja az égi hatalmat, egyik sem egyeduralkodó.

Atléta: Úgy érzed, hogy hasonló a helyzet ahhoz, mint amikor a kocsiversenyeken a kéken kívül minden más szín és a neki megfelelő “pars” be lenne tiltva és a kékeket mégis pártnak neveznék ? Ez valami égi egypártrendszer?
Mentor: Úgy valahogy. Ez az elv ellentétes a régi agora szabadságával, a poliszok önállóságával, mely persze Fülöp óta már meg is szűnt.  Az uralkodó erő hatásterületének központosításával van összhangban. De sejtheted, hogy az elnevezések összezavarása sokkal súlyosabb drámákat fejez ki. Mítoszainkat és hordozóit becsmérlő szavakkal illetik, mert istenfogalmunk ellentétes az övékével. A szavakat pusztító és gyilkos tettek követik, rombolják mindazokat az egymásra épülő eredményeket, melyeket nemzedékek százai értek el. Hellász nagysága nemcsak anyagi tényezőkön múlott. Démiurgószaink, például fazekasaink és kovácsaink munkájától,  hajóépítőinktől, kereskedőink merész vállalkozásaitól, nagy horderejű találmányainktól, tengerészeink, katonáink bátorságától függött. A nagyság korábbi szellemi tényezőit hőstörténeteink fejezték ki. Ezek nélkül nem jöhetett volna létre a hellén epika, tragédia és líra, sem csodálatos szobraink és épületeink. A mi alkotóink munkálták ki a mítoszokat tagadó következtetéseket is. Nem véletlen, hogy a rohamosan terjedő új hit fejlesztői kezdik maguknak felfedezni Platont. Arisztotelészhez is el kell jutniuk.

Advertisements