A delfi jóshely titkai 2

Az atléta engedélyt kért és kapott arra, hogy beszélgető társát a mentorának tekintse.
– Furdal a kíváncsiság.Szeretném megtudni,hogy miből származik Püthia bölcsessége?
Mentor: Erről most már nyíltan beszélhetek. Majd kétezer éve, de főleg a krétai rabságból való szabadulás után Tirünszben és a vele egykorú helyeken jutott életlehetőséghez az a világ, amely most haldoklik. Jóval később kezdtük Hellásznak nevezni. Titkai már nem titkok. A régi világban felnőtt emberek új hatalmi elrendezésben folytatják életüket. Most már mi is több évszázada rómaiak vagyunk.

Atléta: A szenthelyek hatása kedvező lehet. Ti is szolgáltátok Hellászt, nemde? Hogyan?
Mentor: Tizenkét kollégiumunk révén. Ezek mindegyikében tizenkét pap foglalkozott az ismeretek gyűjtésével és elemzésével.Az élet minden fontos nyilvánulását vizsgáltuk. Látómezőnkben voltak maguk a poliszok, kiemelkedő családjaik, személyeik. A szomszéd államok, ezek törekvései, harcai. A földműves munka régi és újabb módszerei.A hazai és idegen tudósok eredményei a csillagászatban, matematikában, orvoslásban, építésben. Mindezt évszázadokon át feljegyeztük. Papjaink tudakoló embereket küldtek minden hozzáférhető helyre. Kikérdeztük a perzsák hellén zsoldosait,a selyemúti karavánokhoz szegődött görög kereskedőket, gyarmatosainkat Ázsiában, a Meótisz vidékén, a szigeteken, Itáliában. Ezért tudott sok mindent Püthia, vagyis az önkívületben kiejtett hangjait lefordító pap. De amikor megkérdezték, ki a legokosabb görög, eléggé érthetően mondta, hogy Szókratész. Az utóbbinak nagy utazásokat tanácsoltunk. Segítettük Hérodotoszt is, aki szinte mindenütt ott volt, ahova el lehetett menni.
Atléta: A falon olvasható igék között az áll, hogy ismerd meg magad. Ti pedig másokat ismertetek meg.
Mentor: Magadat is csak másokkal összehasonlítva, velük érintkezve ismerheted meg. Mi a Hellászért folyó küzdelmekben használható tudást szereztünk. Ezen alapuló tanácsokkal kiküszöbölni igyekeztünk a vérbosszút, mérsékelni a poliszok véres harcait. Kedvező jóslatokkal erősítettük a küzdő felek némelyikét. Szentségünk tekintélye meghatározta az emberek hangulatát.  Régen kevesen merészeltek részrehajlással vádolni amiatt, mert azt az erőt támogattuk, melynek győzelme egész Hellász számára kedvezőbb volt. Az ő ajándékaitól hagytuk magunkat befolyásolni, jóllehet mindenkitől kaptunk. De már több száz éve ránk nehezedik a politikai hatalom, az ő érdekében befolyásoljuk a többiek véleményét, mert megszűnt a szabadságunk. Kincstárunkat többször is kifosztották. Néha viszont a legtávolabbi helyeken, például a sárga bőrűek  több száz törzsére kellett figyelnünk, ha ezektől is függött a  létezésünk.

Atléta: Az utóbbit nem értem. Mi közünk hozzájuk?
Mentor: Mint nagy nép, időnként erősen hatnak a világra. Amikor pár száz éve végül tönkreverték a támadó nomádokat, azok utódai új legelőket keresve messzi nyugati földekre vándoroltak. A fehér hunok pedig Délnek fordultak, elözönlötték India egy részét, megölték a perzsa királyt. A fekete hunok elfoglalták az Euxinus északi partjait, betörtek a mi területeinkre, már Thesszáliában vannak és csak idő kérdése, hogy mikor érnek Delfibe.

Atléta: Érdemes-e foglalkozni távoli népek vallásaival?
Mentor: Már csak azért is érdemes, hogy a párhuzamokat és a különbségeket megértsük. Az Indus és a Brahmaputra vidékén lakók felfogásában az egyes személyes isteneknek nincs mindent uraló hatalmuk. Nagy népeknek van hitük, vallásuk, anélkül, hogy isteneiknek a lelkükben kizárólagos hely jutna. Szerintük mindenen a világrend egyetemes törvénye uralkodik, ha vannak istenek, azokon is. A párhuzam ott áll fenn, hogy az olimposzi istenek is alá vannak rendelve a végzetnek, azzal nem fordulhatnak szembe.

Atléta: De nálunk a sorsot is isteni lények jelenítik meg, főleg nőalakok, mint a Moirák.
Mentor: Igen, Zeusz nem ölhet meg senkit, akinek a Moira, Clotho, nem szakítja el élte fonalát. Vagy, ha megesküdött a Styxre, nem változtathatja meg akaratát. Egy másik nőtől, Nyxtől, az éjszakától pedig egyenesen retteg. Az olimposzi Zeusz férfiuralmát ellensúlyozza az, hogy mindenkinek a sorsa nők kezében van. Ezek és más alakok fejezik ki a mi hellén vallási természetünket, ami nem tűri az elvontságokat, mindent valamilyen emberi alakba öltöztet. De azt is jól kifejezik, hogy maga a főisten, Zeusz sem szabhatja meg a világ rendjét, hanem ahhoz kell alkalmazkodnia. Ez rokon gondolat azokéval, akik szerint végső soron mindenen, az isteneken is, az egyetemes rend uralkodik.

Advertisements