A delfi jóshely titkai 1

Nem sokkal az elkerülhetetlen vég, a jósda V. századi bezárása előtt a tapasztalataikba betekintést nyert egy érdemes ifjú atléta. Párbeszédet folytatott a jóshely egyik papjával.
– Mint atléta, nem követhetem Dionüszoszt, csak a fogyasztásban mérsékelt Héraklészt, bár őrjöngéseiben, természetesen, őt sem akarom utánozni.
– Hogy őt is említetted, kérdezlek, ismered a képet ott, azon a falon?
– Eddig nem ismertem. A közepén almafát látok, a törzsére tekeredő kígyóval. A jobbkéz felé álló nő almát nyújt át a másik oldalon látható férfinak. Kik ezek?
– A nő az egyik Heszperisz. A férfi Héraklész, a mi héroszunk, akit magad említettél. A kép kissé eltér a mítosztól, amely szerint az almákat Atlasz hozza el Héraklésznek, Zeusz fiának. Az utóbbi munkái városaink lakosainak erejét, találékonyságát, újításait, felfedezéseit, győzelmeit, rablásait, hódításait jelképezik. És, mint említetted, örjöngéseit, melyeknek a büntetése sem maradt el. Heraklész, az isten fia máglyán végezte, amit a mennybemenetele követett, hiszen halhatatlan volt.
– Érdekes, mintha egy ázsiai nép szent könyve is leírná szavakkal a képen látható almás, kígyós jelenetet.
– Igen, csak ott mást mondanak ezzel. Az a könyv sokkal fiatalabb, mint a mi héroszunk legendája, ami, mint annyi minden, egyiptomi eredetű. Ne csodálkozz, ha azonos jeleneteket találsz különböző vallásokban. A közérthető motívumok száma csekély, a vallások a maguk felfogása szerint alkalmazzák őket. De mindenki az elődök köveiből is építkezik.
– De hiszen vannak események, amiknek tényleg meg kellett történniük, akárhogy is magyarázzák őket. A mi hellén Deukálion legendánk és az ennél régebbi, Purattu menti vízözön története nagyon hasonló.
 – Folytathatnád a Noé-mítosszal, amit szintén átvett egy nép, mint sok egyebet.
 – De hát az a nép adta először a világ tudtára a törvényt.
– Így ez nem igaz. Sokat kölcsönöztek Hamurapi ismert táblájából. Saját szent iratuk szerint Ur városából indultak, onnan, amelynek a nevét viselő Ur-Nammu háromszáz évvel Hamurapi előtt már törvénykönyvet alkotott. Voltak még korábbi kódexek is.
 – Ezt sem tudtam. De talán a könyv népének törvénye jobban kímélte az emberek életét.
 – Valamiben igen, valamiben nem. Léteztek az övékénél emberiesebb jogrendek is, például Hattusasban, Máriban, Eblában, ahol már a vallást el is különítették a hatalomtól. Ezzel nem tagadom azt az előrelépést, amit némely területen tettek. Hihetsz nekem, mi itt kétezer éve figyeljük és tanulmányozzuk a világot, melynek köldöke itt van. Prométheusz örök tüze nálunk ég.  Ami tudás hozzáférhető volt, azt megszereztük. Persze, nem tudhatunk mindent.
 – Egy dolog nem hagy nyugodni. Vajon helyesen ítél-e a Püthia?
 – Megnyugodhatsz. Itt a régi világ dimenziójában vagy. Abban Püthia Apollón földi képviselője. Az ő szájával Apollón beszél. Ezért Püthia tévedhetetlen. Apollón, mint tudod, a Fiú. Másik fiú, de az ő atyja sem más, mint Zeusz. Amit a jósnőtől hallunk, az az ő kinyilatkoztatása.
 – Olykor nehezen érthetőnek mondják a szavait.
  – Az okos ért belőlük. A perzsa veszély idején, amikor mindenki a falakat erősítette, azt mondta, hogy Athént favárak fogják megmenteni. Csak Themistoklés értette meg, hogy hajókat kell építeni. Ezt tették és ezekkel verték tönkre a perzsa flottát.

Advertisements