Tőkegazdasági alapelvek a kilencvenes évekből

A tőkéről folytatott alapkutatás induló elve szerint a tőke nem csak termelési tényező, hanem az információ általános gazdasági alakja, amely különös formákkal, pl. a munkával együttesen egyre nagyobb mértékben magának az információnak a termelésében és forgalmában van lekötve. A mai tőkeelmélet mikroökonómiai alapja egy eléggé tág, szintetizált neoklasszikus megközelítés. Ennek fundamentális eredményeit a csomóponti problémák elemzési eszközeként használva és rajtuk túl is lépve, néhány újabb összefüggés mutatható ki.

1. A kialakuló magyar tőkegazdaságban ellentmondás van a félperifériás lét és a centrumra jellemző egyensúlyi-hatékonysági feladatok, az integrációs kompatibilitás érdeke és az átalakulás időigénye, a foglalkoztatásnak a tőkéhez terelése és az állam nem szűnő jövedelemelvonási étvágya között.

2. A tőke magatartása a profitmaximalizálástól való, egymáshoz kapcsolódó elhajlásokat is tartalmaz. Egyebek között ilyenek: a/ kockázatmérséklés a vagyon kompozíciójának változtatásával;  b/ a jövedelemráta, mint az információ kvantumának inverz függvénye; c/ pozitív summás kombinációk különös hatásai.

3. Makrogazdasági következmények: a/ az egyes ösztönzőkön túl a szabályozási vektorok kereszteződéseinek teljes ponthálózata van interakcióban a performatív tartalommal, pl. a beruházásokkal; b/ a fenti ponthálózat viszont kognitív struktúráktól is függ, de a jövedelmi ráták a nem beárazható bizonytalanságra nem nyújthatnak előre számítható megtérülést; c/ az utóbbi problémát csak a diverzifikálás révén lehet ellensúlyozni; d/ mindez a szabályozás és a racionális várakozások hatókörét is elkülöníthetővé teszi.

4. A hazai tőkepiaci intézményi keretek, különösen azok újabb formái, kifejezetten kedvező feltételeket teremtettek, míg a tőkegazdaság torzulásai, mint súlyosan hibás, vagy hiányzó stratégiák következményei, messze túlmennek a tőkepiac másutt is tapasztalt elégtelenségein és az 1. alatt említetteken: a/ sorrendi hibák: elkésettség az állampénzügyi reform, a leértékelés és pénzszűkítés, majd, 1994- től a stabilizálás terén, előreszaladás az import liberalizálásában; b/ a fiskalizmus, a tartós két számjegyű infláció, a tőkepiaci állami keresleti dominancia kiszorító hatásai; c/ az egyes ágazatokat, pl. a mezőgazdaságot károsító alapdöntések, a kis és középméretű produktív tőkeimport elégtelensége.

A fent összefoglalt feldolgozás nem részletezi a tőkén kívüli termelési tényezők szerepét. Azok egy részéről a “Tőke és munka az európai régióban” c. kutatás keretében külön vizsgálódást folytattam.

Advertisements